Két fő csoportot különböztetünk meg, az aktív és a passzív védőoltásokat. Elnevezésük hatásmódjukra utal. Az aktív oltás során szervezetünk immunrendszere aktívan részt vesz a védettség kialakításában. Ilyenkor az oltóanyag tartalmazza a betegséget kiváltó kórokozót, természetesen olyan formában, hogy az megbetegedést nem tud létrehozni, de az immunrendszert ellenanyagok termelésére serkenti. A vakcinák tartalmazhatnak élő, gyengített kórokozókat, vagy nem élő, elölt vírusokat és baktériumokat, vagy ezeknek csak valamely részét, illetve a baktériumok által termelt, de hatástalanított méreganyagokat.
Az oltásokat követően a védettség kifejlődéséhez idő kell, általában 1-2 hét. A legtöbb oltásnál több "adag" oltássorozat szükséges a megfelelő hatás eléréséhez.
Még a legtartósabb immunizáltság is csökkenhet egy idő után, ez azonban újra gyorsan "feltupírozható" egy újabb emlékeztető adaggal. Ez történik például akkor, amikor sérülések esetén tetanusz injekciót kapunk.
Ide, az aktív oltások csoportjába tartoznak az úgynevezett kötelező oltások. Az újszülöttkortól kezdődően az egész gyermekkoron végighúzódnak, és ezeknek köszönhetően a hajdan volt súlyos gyermekbetegségek ma már szinte ismeretlenek hazánkban. A kötelező oltások közé tartozik a BCG, a tuberkulózis elleni védőoltás, amely életünk legelső oltása, még újszülöttkorban kapjuk. 3-4-5 hónapos korban DPT (diftéria, tetanusz, pertussis, azaz torokgyík, szamárköhögés), és a járványos gyermekbénulás elleni oltások, majd 15 hónapos korban az MMR, azaz a morbilli-mumpsz-rubeola (morbilli: kanyaró) oltások következnek. Három és hat éves korban ismét DTP és járványos gyermekbénulás elleni, majd 11 éves korban diftéria-tetanusz és kanyaró újraoltás kerül sorra. Ez évtől a kötelező védőoltások közé tartozik - a csecsemőkorban adandó - a Haemophilus influenza baktérium elleni oltás. Ez a kórokozó agyhártyagyulladást és a gégefedő gyulladását okozza. Ugyancsak idén került a palettára a Hepatitis B (B típusú fertőző májgyulladás) elleni oltás a 14 éves korosztály számára.
A passzív oltás alkalmazásakor a szervezetbe nem kórokozókat, hanem már kész ellenanyagokat viszünk be, ezért azonnal hatásosak, de gyorsan kiürülnek, és nem nyújtanak tartós védettséget. Leginkább akkor kerül eme módszer bevetésre, ha súlyos betegség kialakulását kell megelőzni, és a fertőződés már lehetséges, hogy meg is történt. Pl. kullancscsípés esetén (előzőleg nem oltott embernél) ellenanyagokat tartalmazó kullancs elleni védőoltás adására is van lehetőség.