A hepatitis szó a görög "hepar" és a gyulladást jelentő "-itis" tagokból áll, és szó szerint májgyulladást jelent. Akut és krónikus formája ismert - az utóbbinál a gyulladásos tünetek minimum hat hónapja állnak fenn. A krónikus májgyulladás hátterében kereshetünk alkoholizmust, autoimmun betegséget, kábítószereket vagy genetikai öröklött anyagcserezavarokat is. Az egyik leggyakoribb oka a krónikus májgyulladásnak a hepatitis B és C vírusfertőzés.
A májgyulladást okozó vírusokat az ABC betűivel jelölik: az orvosok hepatitis A, B, C, D, E, G vírusokat különböztetnek meg. Ezek a kórokozók mikrobiológiai tulajdonságaikban, felépítésükben jelentősen különböznek egymástól, különböző mechanizmusokon keresztül betegítenek meg. A hepatitis A és E vírus nem okoz krónikus gyulladást, a hepatitis B pedig gyakran a D variánssal együtt betegíti meg az embert.
A krónikus májgyulladás okozója hazánkban leggyakrabban a hepatitis C vírusa. A gyulladás véglegesen és súlyosan károsítja a májsejteket, így a beteg szerv idővel nem tudja ellátni feladatát. Szövődményként májzsugor, később májrák alakulhat ki. Ha a májsejtek pusztulása már olyan mértékű, hogy a szerv nem tudja ellátni méregtelenítő és fehérjeépítő feladatát, ez a beteg halálát jelenti. A hepatitis C vírus nem csak a májsejtekben szaporodik és nem csak azokat támadja; a nyiroksejtekben is megél, valamint ízületi és bőrpanaszokat, izom- és vesegyulladást is okozhat.
A krónikus májgyulladás tünetei
A krónikus májgyulladás alattomos: enyhe és a betegségre korántsem jellemző, inkább általános tünetei lehetnek. Például: fáradtság, ismeretlen eredetű hasfájás, sokszor fáradékonyság, de olykor bőrviszketés, ízületi fájdalmak és érgyulladások jelentkezhetnek. A májbetegségekkel gyakran együtt emlegetett sárgaság, amikor a szemfehérje és a bőr besárgul, igen ritka. A hepatitis C fertőzötteknek csak kevesebb, mint 10 százaléka észleli az akut májgyulladás tipikus tüneteit, a tünetek általában enyhék és a betegek mintegy egynegyede teljesen meggyógyul, az érintettek vírusmentesek lesznek. A máj teljesen regenerálódik és minden funkciója helyreáll. A betegek hetvenöt százaléka viszont hat hónapon túl is fertőzött marad, és krónikus májgyulladás alakul ki náluk. A B-hepatitis felnőttkorban kilencven százalékban gyógyul, egytizedük krónikussá válik.
A legnagyobb probléma, hogy a krónikus formákban nem feltétlenül jelentkeznek tünetek, ami felhívhatná a figyelmet a betegségre, így észrevétlen is tud maradni. Az érintetteknek többnyire fogalmuk sincs róla, hogy szervezetükben a fertőzés időzített bombaként dolgozik, és akaratlanul másokat is megbetegíthetnek.
Az alattomosan zajló betegségnél az immunrendszer T-sejtjei célba veszik a fertőzött májsejteket, hogy elpusztítsák a bennük szaporodó vírusokat, de ennek a harcnak a májsejtek is áldozatul esnek. Az elpusztult sejtek helyén hegesedés alakul ki. A páciens rendszerint már krónikus májbetegként kerül orvoshoz. A krónikus hepatitises formánál a betegek jelentős részében 20-50 éves távlatban májzsugorral, gyulladással és a máj működésének fokozatos megszűnésével kell számolni. Végül ennél a kórlefolyásnál májrák is kialakulhat.
Fontos a gyógyszeres kezelés
A spontán gyógyulás még az akut szakaszban, 3-4 hónap alatt lezajlik, de ez sajnos csak az esetek kis százalékában van így. A legfontosabb, hogy minél hamarabb kiderüljön, ha valaki fertőzött. A kezelés feltétlenül szükséges, ha a fertőződés után bebizonyosodott, hogy a betegség nem gyógyult meg magától. A krónikus B és C májgyulladás kezelése speciális vírusellenes szerekkel történik. A minél korábbi felfedezés azért fontos, hogy a májsejtek pusztulását idejében megkezdett kezeléssel ki lehessen védeni, illetve a sejtpusztulást le lehessen állítani.
További információk a Májbetegekért Alapítvány honlapján .
Érdemes tudni, hogy a közeljövőben már elérhetők lesznek olyan készítmények Magyarországon is (úgynevezett direkt vírusölő szerek), amelyek a kombinált terápia részeként a betegek jelentős részénél javulást, akár gyógyulást is eredményezhetnek.