"A munkában eltöltött eddigi 14 év alatt szinte minden korosztállyal találkoztam már, és jól ismerem a sportokhoz és a mozgáshoz való viszonyukat. Egy ereje teljében lévő huszonéves, akinek a sport a mindennapjai része, szereti súrolni teljesítőképességének határait, kísérletező, sokféle mozgásformát űz egyszerre, követi a trendeket. Ez az a korosztály, amelyik az én tapasztalatom szerint még nem fektet kellő hangsúlyt a medencefenék izomzatának erősítésére, és emiatt gyakran meg is alapozza a későbbi problémáinak megjelenését" - közelíti meg a témát Bagyinka Tímea rekreációs szakoktató, jóga-, pilates- és Aviva módszer-tanár.
Arra próbáltunk ugyanis választ keresni, hogy vajon miért érintenek napjainkban látszólag egyre több és több fiatal, alapvetően egészséges, rendszeresen sportoló nőt is azok a medencefenék-diszfunkciók (leginkább a stressz inkontinencia, vagyis az önkéntelen vizeletcseppenés erőfeszítés, köhögés vagy tüsszentés hatására; továbbá az alhasi fájdalmak és a hólyagsérv ), amelyeket korábban inkább idősebb, a változókoron túljutott és/vagy természetes úton, azaz hüvelyi szüléssel több gyermeket is a világra hozó nőkhöz kapcsoltak. A nyugati világban gyakorlatilag mindenhol tapasztalt jelenségről van szó, és a téma egyre inkább megjelenik a nyilvánosságban is - alapvetően két okból.
Ijesztő adatok a fiatal nőkről
Az egyik, hogy ma már elérhetőek a kérdéskörre vonatkozó kutatások, amelyek eredményei nem igazán megnyugtatóak. Egy 2002-es amerikai vizsgálatban például profi sportolókat és táncosokat vizsgáltak, csupa fiatal nőt (az átlagéletkor 23 év volt). E szerint a válaszadók bőven több mint harmada (43 százaléka) tapasztalt akaratlan vizeletszivárgást vagy sportolás közben vagy a mindennapi élete során, az érintettek 60 százaléka pedig a probléma miatt mindig hord valamilyen betétet sportolás idején. Több hasonló angolszász vizsgálat is nagyon hasonló eredményekre jutott.
A téma közbeszédbe kerülésének másik oka pedig egy örvendetes fejlemény, jelesül, hogy egyre szélesebb körben népszerű a rendszeres sportolás - köztük olyan mozgásfajták választása is, amelyek kifejezetten intenzívnek számítanak. Márpedig a fentebb jelzett problémákat nemcsak profi sportolók tapasztalják magukon, hanem olyan nők is, akik egyszerűen csak rendszeresen és erősebben edzenek. Az ilyen nőknek a vonatkozó vizsgálatok szerint átlagosan egyharmadát érinti a medencefenék-zavar, és bár emeli a rizikót, ha valaki már szült gyereket (hüvelyi úton), távolról sem csak az anyák szembesülhetnek a medencefenék-terhelés következményeivel.
Guggoláskor vizeletszivárgás
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A 32 éves Gabi* például még nem szült, és nem is profi sportoló, ugyanakkor a testét jelentősen igénybe vevő súlyzós edzéseket folytat. "Heti három erőemelő edzésem van. Az alapgyakorlatokon kívül - guggolás, fekve nyomás, felhúzás - erő- és izomépítő kiegészítő gyakorlatokat is végzek - ezek közül a guggolás és a felhúzás az, amely a medencefenék egészségét érintheti. Előfordult már, hogy nagy súlyos felhúzásokkor, guggolásokkor nem ment tökéletesen a vizeletvisszatartás, de ez vagy extrém terhelés esetén történt, vagy pedig, ami többször előfordult, menstruáció alatt, amikor rengeteg vizet tart vissza a szervezetem." A 40 éves, rendszeresen hosszabb távokat lefutó Kati pedig azt mondja, hogy futás közben és a mindennapokban is tapasztalja a stressz inkontinenciát. "Egy tüsszentés jobban kihozza, mint egy ugrás."
Komolyabb terhelés ide vagy oda, a vizeletvisszatartási nehézség a szakemberek szerint nem tekinthető normális testi jelenségnek. De ha valaki úgy gondolja, hogy a medencefenékkel kapcsolatos problémák csak azt a kevés nőt érintik, aki maratont fut, vagy például olyan, sokak által már extrém módon megterhelőnek tartott edzésformát választ, amelyet nagy súlyokkal végeznek, jó, ha tudja, hogy a kisebb távokat futók, a kosárlabdázók, a női focisták, a röp- és kézilabdások, a tornászok, valamint a crossfitet és egyéb high impact training-típust választók is mind beletartoznak a fő rizikócsoportba.
De miért éppen ők? És mit tudnak tenni, hogy megelőzzék vagy korrigálják a bajt? Lehetséges vajon, hogy léteznek olyan sportok, amelyeket a nőknek inkább úgy, ahogy van kerülniük kellene? Mielőtt mindezekre a kérdésekre választ adnánk, a tisztánlátás végett érdemes röviden áttekinteni, hogy mit is értünk medencefenék alatt, és mi a jelentősége az emberek testi működésében.
Függőágy a hasban
A medencefenék izmokból, szalagokból és kötőszövetből (fasciából) felépülő struktúra, amely afféle függőágy-formában átfogja a medence alatti teljes területet. Alapvetően három feladata van: stabilizálja a gerincet és a medencét, megtartja a medenceüreg szerveit (a húgyhólyagot, a belek egy részét, valamint nőknél a méhet), illetve a záróizmok munkája révén szabályozza a vizelet és a széklet tartását és elengedését. A medencefenék elválasztja egymástól a medenceüreget (amely felette található) és a gátat (amely alatta), állapota pedig a szexuális együttlétek kényelmét és élvezetességét is befolyásolja.
A medencefenék-diszfunkció tehát azt jelenti, hogy ez a struktúra nem működik megfelelően. Ennek oka többféle lehet: összesen négy fő okról beszélhetünk, melyek mindegyike érintheti a sportoló nőket. Ezek a következők.
- Eleve gyenge a medencefenék. Lehet valaki általában atletikus, karcsú vagy izmos, testének ez a része attól még nem lesz feltétlenül és automatikusan erős. Egyfelől azért, mert sokan nem tudják (már csak azért sem, mert szabad szemmel nem látható struktúráról van szó), hogy ezzel a testrészükkel is foglalkozniuk kellene, másrészt pedig ezeket az izmokat sok nőnek nehéz erősítenie, mert vagy nem érzékelik, vagy csak bizonytalanul, így pedig nem tudják, hogy pontosan hol és mit is kellene mozgatniuk. A medencefeneket ráadásul a szülés vagy bizonyos betegségek is könnyen meggyengíthetik.
- Rendszeresen sportoló nőknél megeshet továbbá, hogy túlságosan aktívvá válik ez a terület. Ha például sokat feszítik nagy erővel az itt található izmokat, akkor a kisebb, hirtelen ingerekre (például egy tüsszentésre) már nem fognak reagálni, ami inkontinenciához vezet. Ma még nem feltétlenül látják át világosan az okait a túlzottan aktív medencefenék jelenségének, de a nagy számú edzés és a túl sok feszítés (ilyen például, amikor folyamatosan beszívjuk a hasunkat) mellett szerepet játszhat benne a hátizmok gyengesége vagy sérülése és a rossz tartás is. A vizeletcseppenés mellett ezt az állapotot gyakranfájdalomis jelezi.
- A harmadik lehetőség, amikor egy sportoló nőnél a medencefenék izmai általánosságban nem mondhatóak gyengének (vagyis a mindennapi tevékenységek során nem is okoznak neki problémát), testének többi izma viszont jóval erősebb, ezért amikor ezekhez a többet elbíró izmokhoz igazított gyakorlatokat végez, amelyek a medencefenékre is nagy nyomást helyeznek (például súlyt emel vagy dobozra ugrál), akkor ezek az izmai kifáradnak, aminek vizeletszivárgás, sőt székletinkontinencia is lehet az eredménye.
- Végül mint minden egyéb testrésznél, a medencefenéknél is megeshet, hogy valamilyen mozgásfajtától, betegségtől, szüléstől vagy más eseménytől megsérül a terület: megnyúlnak a szalagok, sérülnek az idegek, meggyengülnek az izmok, vagy éppen elválnak a szeméremcsonttól. Leginkább a profi vagy a nagyon rendszeresen és keményen edző nem profi sportolókat érinti ez a verzió: esetükben ugyanis az izmok mellett a kötőszövetek és a szalagok is változhatnak az edés hatására, ami igen komoly deformációkat is eredményezhet ezen a területen. (Ennek kezelése a legnehezebb: nagyon pontos orvosi feltárás szükséges, hogy a szakemberek átlássák a probléma jellegét és a lehetőségeket.)
A medencefenék állapotára sportoló nők esetében leginkább a folyamatos ugrálás, rázkódás fejt ki jelentős hatást - ezért is észlelhetik magukon fokozottabban a tüneteket azok, akik tornáznak, futnak (lényegében szünet nélküli rázkódást átélve) vagy a fentebb sorolt labdajátékokat választják.
"Sportolóknál leginkább azokat a defektusokat szoktam látni, amelyek a medencefenéki alátámasztás izomzatának meggyengülésére vezethetők vissza. Ezzel szemben a süllyedések, amelyek talán a legfontosabb ilyen defektusok, náluk ritkábbak - és nem is igazolták, hogy a magas intenzitású sportok ilyet okoznak. De a vizelet- és a székletinkontinenciát fokozzák: ezek pedig mind izomgyengeség miatt alakulnak ki. Náluk a nagy ütődéssel járó sportok az évek során túlnyúlásra késztetik a medencefenéki izomzatot" - magyarázza Dr. Oláh Orsolya szülész-nőgyógyász.
Bedey Magdolna funkcionális tréner a hétköznapjaik során ebből a szempontból rizikósabb sportokat választó nem profi nőkről beszélve elmondja, hogy általánosságban a leggyakoribb hiba az egyéni testfelépítés és képességek figyelmen kívül hagyása, és az, hogy sokan úgy vetik bele magukat bonyolultabb mozgásformákba, hogy az egészséges mozgás alapjait nem sajátították el. Ennek gyakran sérülés a vége.
Tovább rontja szerinte a helyzetet, hogy sokan "impulzussportolók", azaz könnyen elhisznek hangzatos marketingszövegeket, nem a mozgásra fizetnek be, hanem a köré felépített termékcsaládot és életstílust vásárolják meg. "Holott nem az lenne a legfontosabb, hogy hol, milyen öltözékben, kivel, milyen zenére guggol, emel, fut az ember, hanem az, hogy hogyan hajtja végre a mozdulatot. Itt persze szükség van egy edzőre, aki koncentrál arra, hogy javítsa a legapróbb hibákat is. Aki arra is felhívja a figyelmet, ami nem látszik. Például a medencefenék izmainak használatára."
Bagyinka Tímea szerint pedig mindezeken túl a nők gyermekvállalási szokásainak megváltozása is emeli a kockázatot. "Jellemzően később vállalunk gyermeket, és szerencsére nő a többgyermekes családok száma is, így pedig két várandósság között kevesebb idő telik el, vagyis a szervezetnek kevesebb az ideje a regenerációra, így gyakran nincs kellően felkészülve a következő terhelésre."
A medencefenék erősítése kulcsfontosságú
A medencefenék-diszfunkciók komoly problémák, ugyanakkor két megnyugtató hír is van ezekkel kapcsolatban a sportoló nők számára. Az egyik, hogy az általunk megkérdezett szakértők és a vonatkozó angol nyelvű szakirodalom szerint sincs egyetlen olyan sportág vagy edzéstípus sem, amelyet ne választhatnának maguknak a nők. A vonatkozó számokból is láthatjuk, hogy számos futó, súlyemelő, crossfites, illetve gyerekszülésen átesett nő soha nem találkozik a problémával - amelyet a megfelelő technikákkal egyrészt meg lehet előzni, másrészt pedig ha már bekövetkezett a baj, akkor a legtöbb esetben helyre lehet állítani.
"Azt vették észre, hogy ha az atléták felhagynak a versenyzéssel, akkor pár évtized után kiegyenlítődik az inkontinencia, vagyis önmagától is regenerálódik az izom. De amíg sportolnak, nagyon nagy hangsúlyt kéne fektetniük arra, hogy specifikusan a medencefeneket erősítsék" - mondja Dr. Oláh Orsolya, aki hozzáteszi, hogy az erősítő gyakorlatok mellett "a légzési technika is sokat számít: a rekeszizom igen nagy részét le tudja venni a hasűri nyomásfokozódásnak, amely az ütődés mellett folyamatosan terheli sport közben a medencefeneket."
Mit tehetnek tehát azok a nők, akik a medencefenékre potenciálisan veszélyes sportágat választanak maguknak, és meg akarják előzni a bajokat, vagy helyre akarják állítani azokat? "Ahhoz, hogy törzsünk alátámasztása tökéletesen működjön, elengedhetetlen a medencefenék izmainak erősítése, ami akár az Aviva-módszerrel, akár Kriston Andrea intimtornájával megvalósítható. Hogy az alátámasztásunk tehermentesen működhessen, megfelelő törzsizomzat szükséges, amire például a pilates mozdulatait ajánlom. És ha ezek az izmok megfelelően dolgoznak, jöhetnek az állóképességet igénylő mozgásformák, például a futás is" - hangzik Bagyinka Tímea ajánlása, amelyet inkább a medencefenék gyengesége esetén érdemes követni (az általa felsoroltakon túl még a szintén népszerű Kegel-gyakorlatokat is hozzátehetjük; a megkérdezett urogynekológus szerint pedig a medencefenék megerősítésére a szakorvos, gyógytornász által és/vagy speciális biofeedback-eszközökkel - pl. perineometer, EMG - kontrollált medencefenéktorna - irányelvekben, ajánlásokban: PFMT, pelvic floor muscle training - a biztonságos és alkalmas módszer), míg túlságosan aktív medencefenéknél inkább relaxációt, illetve ezt segítő légzéstechnikát érdemes elsajátítani, hogy elernyedhessenek ezek az izmok.
A cikkben felsorolt sportokhoz, edzéstípusokhoz nagyon elővigyázatosan közelítsenek azok a nők, akik nemrég szültek vagy szültek már életük során természetes úton; akiknek szülési traumájuk volt (például farfekvéses gyermekük); akik családjában gyakori a sérv; akik székrekedéssel küzdenek, krónikusan köhögnek, túlsúlyosak, vagy már túlestek a változókoron.
Az ilyen sportokat űző nők mindezen túl megpróbálkozhatnak bizonyos edzésfajták kiváltásával, illetve könnyítésével is. Főleg a dobozugrás, a kettlebell-lendítés, a lépcsőzés súlyokkal, a szökdelés, a keményebb bokszzsákos edzés és az emelések érintettek ebből a szempontból: kérdezzük meg edzőnket, aki biztosan tud majd javaslatokat tenni, mivel tudnánk ezeket helyettesíteni. Illetve az is jó megoldás lehet, ha a nők az edzéseik során a medencefenék terhelhetőségével húzzák meg maguk számára a határt. Megpróbálhatnak például a vizeletszivárgás határáig edzeni, a későbbiekben pedig ott megállni, illetve csak nagyon lassan fokozni az edzés intenzitását. Aki pedig épp fontolgatja, hogy erősebb és gyakoribb edzésekkel tarkított életmódra vált, feltétlenül tartsa fejben Bedey Magdolna iránymutatását:
"Akik épp most szeretnének intenzívebb sportolásba kezdeni, azoknak azt tanácsolom, hogy befelé figyeljenek, térképezzék fel a saját testüket a mozgás, étkezés, pihenés, légzés során. Vitassák meg aktuális tapasztalataikat egy figyelmes edzővel. Állítsanak maguk elé konkrét célt, és ezek alapján tervezzék meg és építsék fel a programjukat. Fontos, hogy valóban testhezálló mozgásformát válasszunk és ne okozzanak gondot az alapvető emberi mozgásminták - tolás, húzás, guggolás, csípőhajlítás, cipelés -, mert ha ezeket tudjuk, a sportspecifikus mozgásokat is ügyesebben, bátrabban fogunk végezni."
*Cikkünkben az orvosok, edzők nevén kívül a megszólalók nevét megváltoztattuk.
Legjobban: