A juvenilis idiopátiás artritisz (JIA) egy krónikus ízületi gyulladással járó, gyermekkori betegségcsoport elnevezése, mely a leggyakoribb gyermekkorban előforduló krónikus reumatikus betegség. Hazánkban legalább 1700-2000 gyermeket érint. Mivel az immunrendszer által befolyásolt (immunmediált) betegség, megjelenési formája eltérő lehet minden gyermeknél. Ez azt jelenti, hogy az immunrendszer kóros működése során a szervezet saját, egészséges részeit támadja meg, ami ennél a betegségnél az ízületi belhártya krónikus gyulladását és végső soron az ízületi csont és porc pusztulását, következményes mozgáskorlátozottságot eredményez.
A betegség okát nem ismerjük pontosan, jelen tudásunk szerint úgynevezett multifaktoriális (vagyis több tényező együttes hatásán alapuló) betegségnek tartjuk. Ennek megfelelően genetikai hajlam és/vagy környezeti hatás (legvalószínűbb valamilyen vírus, vagy bakteriális fertőzés) szükséges a betegség beindításához. Mindazonáltal a betegség összefüggésben áll a szervezet magas tumornekrózisfaktor-szintjével. A tumornekrózisfaktor (TNF) egy, a szervezetben előforduló fehérje, amely az ízületekben és a test szöveteiben a gyulladás létrejöttében és lezajlásában játszik szerepet.
Diagnózis
A JIA diagnózisa minden olyan egyéb betegség kizárásán alapul, mely ízületi gyulladással járhat. A betegségnek nincs specifikus laboratóriumi tesztje, a laboratóriumi vizsgálatok elsősorban a gyulladásos aktivitás felmérésére, valamint egyéb betegségek kizárására szolgálnak. A részletes betegvizsgálat mellett képalkotó vizsgálatok (röntgen, ultrahang, mágneses rezonancia vizsgálat, csont izotóp vizsgálat) segítenek a diagnózis felállításában.
A betegség tünetei
Az ízületi gyulladás fő tünetei a duzzanat, a fájdalom és a mozgásbeszűkülés. A gyermekek ritkán panaszolnak ízületi fájdalmat, nagyon jellemző tünet azonban a reggeli ízületi merevség, a mozgásindítási nehezítettség, ami azt jelenti, hogy reggel, illetve délutáni alvást követően a gyermek nehezen áll lábra vagy sántít, húzza a lábát. Ilyenkor a szülő a gyermeket megvizsgálva észlelheti az ízületi duzzanatot. Sokszor kisebb gyermeknél fürdetés, vagy öltöztetés közben észlelik az ízületi duzzanatot, vagy valamelyik ízület nehezebb átmozgathatóságát (más néven kötöttségét).
A JIA kezelése
A gyógyszeres kezelés megválasztása a betegség altípusától, az érintett ízületek számától illetve a betegség súlyosságától függ. A nem-szteroid gyulladáscsökkentők általánosan használt készítmények, fájdalom-, gyulladás és lázcsillapító hatású gyógyszerek. Egy-két ízület érintettsége esetén a tartós hatású, ízületbe adható, gyulladáscsökkentő hatású injekciókat részesítik előnyben. Több ízület érintettsége esetén sokszor áthidaló szisztémás (azaz szájon át vagy vénán keresztül beadott) kezelést is alkalmaznak, amíg a betegség lefolyást módosító egyéb gyógyszerek hatása kialakul.
Sokízületi gyulladás esetén, illetve kevés ízületet érintő esetben is, ha az ízületi gyulladás nagy ízületi zsugorodás hajlammal jár, vagy jelentős gyulladásos laboraktivitás (pl. gyorsult vörösvértest süllyedés) kíséri, ún. betegség lefolyást módosító gyógyszereket is bevezetünk. Amennyiben a kezelés hatástalannak bizonyul, vagy a gyermek nem tolerálja, ún. biológiai választ módosító szerek, röviden biológiai terápia alkalmazására kerül sor. Célzott terápiának is nevezik őket, mert pontosan ismert, hogy hol avatkoznak bele a betegség tüneteiért felelős gyulladásos folyamatba. Ezeket a biológiai terápiákat csak a kijelölt reumatológiai centrumokban dolgozó szakorvosok írhatják fel. A komplex betegvezetés és mozgásfejlesztő program elengedhetetlen elemei a megfelelő terápiának. A több szakterületet felölelő csapat tagjai a gyermekorvos mellett a szakápoló, az asszisztens, a pszicho-pedagógus és a gyógytornász.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Az ergoterápia szerepe
Az ergoterápia elsődleges célja a mozgásszervi rehabilitáción belül a különböző tevékenységek kipróbálása a nagy mozgásoktól egészen a finom mozgásokig, az eszközök alkalmazásának és az ízületvédelmi technikáknak az elsajátítása valamint megtanítása a gyermekeknek és a szülőknek is. Ezek a tevékenységek kapcsolódnak az önellátáshoz, az iskolai és a szabadidős elfoglaltsághoz. A speciális kezelés alapja a nyíróerők csökkentése és kiküszöbölése, az izomrendszer optimális erőfelhasználásának megtanítása a mindennapi tevékenységek során is, amellyel megelőzhető és csökkenthető a deformitások kialakulásának lehetősége.
