Ízületeink mozgékony kapcsolódást biztosítanak csontjaink között. Mozgás közben az egymással szemben lévő csontvégeket borító vékony porcréteg és egy kevés ízületi folyadék teszi lehetővé a problémamentes helyzetváltoztatást, a csontvégek egymáson való elcsúszását. Amennyiben viszont ez az üvegporc sérül, úgy nem tudja ellátni kulcsfontosságú funkcióját. Ebben az esetben porckopásról , avagy artrózisról, oszteoartritiszről beszélhetünk. A kóros folyamat hosszú távon fájdalomhoz, gyulladáshoz, illetve az érintett ízület mozgásterjedelmének beszűküléséhez, merevségéhez, végső soron pedig eldeformálódásához is vezethet. Rendkívül elterjedt problémáról van szó, amely az ízületi gyulladás leggyakoribb formája, illetve becslések szerint 60 éves kor felett már minden tizedik embernél klinikailag is jelentős panaszokat vált ki.
A porckopás megjelenésében számos tényező szerepet játszhat. Bár nem jelenthető ki, hogy kizárólag az idősek betegsége lenne, az életkor ezzel együtt valóban meghatározó kockázati tényező, lévén, hogy az évek múltával a porcállomány épülése fokozatosan háttérbe szorulhat a lebontó folyamatokkal szemben. Ismert az is, hogy nők körében valamelyest nagyobb arányban fordul elő artrózis, azzal együtt, hogy a nemek közötti eltérés magyarázatára vonatkozóan egyelőre nincs tudományos konszenzus ezen a területen. Fokozza a rizikót az elhízás és minden olyan rendszeresen folytatott tevékenység, így akár sport vagy kemény fizikai munka, amely nagy terhelést ró egyes ízületekre, de ugyanígy káros a mozgásszegény életmód is. Veleszületett anatómiai rendellenességek, az ízületet ért korábbi traumák, valamint anyagcsere-betegségek (cukorbetegség, hemokromatózis ) szintén hozzájárulhatnak az üvegporc elvékonyodásához, feltöredezéséhez. Végezetül érdemes megemlíteni a genetikát, hiszen öröklött hajlam is szerepet játszhat a porckopás kialakulásában.
Hogyan kezelhető az enyhe porckopás?
A legfontosabb természetesen az ízületek preventív célú védelme már fiatalkorban is. Az egészséges testsúly megőrzésével, kellő mennyiségű fizikai aktivitással, ugyanakkor a túlterhelés kerülésével sokat tehetünk azért, hogy ízületeink porcrétege minél tovább és minél zökkenőmentesebben el tudja látni a mozgásban betöltött szerepét. Ez fontos, a már kialakult, panaszokat okozó oszteoartrózis ugyanis nem visszafordítható. Mindazonáltal a helyes életmód, illetve az életmód-változtatás még ilyenkor is nagyban támogatja az állapotromlás megfékezését az évek előrehaladtával. Kifejezetten hasznos például a rendszeres testmozgás, amely által erősíthetőek az érintett ízület körüli izmok, javítható az ízület mozgékonysága. E téren éppúgy jó hatású a gyógytornász által vezetett fizikoterápia, mint egyéb ízületbarát, önállóan végezhető mozgásformák, így akár az úszás vagy a séta.
Ami az orvosi kezeléseket illeti, azok elsődleges célja az oszteoartritisz tünetei, kiemelten a fájdalom és a gyulladás enyhítése. Vény nélkül kapható fájdalomcsillapítóktól a nem szteroid gyulladáscsökkentőkig többféle szájon át bevehető gyógyszer alkalmazását javasolhatják a kezelőorvosok, ahogy egyes kutatások szerint porcvédő, porcregeneráló készítmények használata is sok esetben javíthat a páciensek állapotán enyhe és közepes mértékű panaszok esetén. Ez utóbbiak magában vagy kombináltan glükózamint és kondroitint tartalmaznak, két olyan vegyületet, amelyek ellensúlyozzák a porcállomány lebontó folyamatait.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Súlyosabb panaszok esetén ez segíthet
Amennyiben a konzervatív terápiák nem bizonyulnak kellőképpen hatásosnak, szóba jöhetnek ízületi résbe adandó injekciók is. A befecskendezett hatóanyag lehet kortikoszteroid gyulladáscsökkentő, amely könnyebben hasznosul így, mint szájon át bevéve, viszont lehetséges mellékhatásai miatt csak igen korlátozott alkalommal választható ez az eljárás. Ugyancsak beinjektálva használják a hialuronsavat, amely a természetes ízületi folyadékhoz hasonlóan segíti elő a fájdalommentes mozgást, a hatékonyságára vonatkozó kutatási eredmények azonban vegyesnek mondhatók, egyes vizsgálatok szerint ugyanis nem biztosít nagyobb előnyöket, mint a placebo . Végezetül sor kerülhet műtéti beavatkozásra is. Egyfelől ízületi tengelyeltérések esetén a csont vésésével, úgynevezett korrekciós oszteotómiával állítják helyre az ízületek szimmetrikus terhelését. Másfelől súlyos, jelentős deformitást, illetve munka- vagy járásképtelenséget okozó porckopás esetén az ízület eltávolítása és beültetett protézissel történő helyettesítése jelenthet megoldást.
Ez is érdekelhet
Összességében elmondható, hogy bár rendkívül gyakori megbetegedésről beszélhetünk, az oszteoartritisz azonban tudatos életmóddal, valamint a megfelelő kezelésekkel rendszerint jól kordában tartható. Érdemes már az első gyanúra okot adó tünetek esetén szakorvoshoz fordulni, mivel minél korábban születik megbízható diagnózis, majd kezdődik el arra alapozva a terápia, annál sikeresebben lehet megóvni a betegek mozgásszabadságát, egyben jó életminőségét.
