„Néma kór„ – sokan így hivatkoznak a csontritkulásra amiatt, hogy kezdetben szinte semmilyen tünete sincs. Holott világszerte több százmillió ember szenved miatta valamilyen mértékben, de Magyarországon is a lakosság 7-10 százalékát érinti. Az utóbbi évtizedekben kiemelkedő és egyre növekvő népegészségügyi problémává vált, és sok más betegséghez hasonlóan ez esetben is kulcsfontosságú a korai felismerés. De miért jelent ekkora problémát a csontritkulás és mely tünetekre érdemes fokozott figyelmet fordítani?
Az oszteoporózis (amelynek jelentése lyukacsos, üreges csont) lényege, hogy a csontok tömege és mésztartalma jelentősen lecsökken, ami miatt a törések kockázata is megemelkedik. Csonttömegünk egyébként az életkorunkkal folyamatosan változik: a csontszövet állománya 25-30 éves korig gyarapszik, majd tömege fogyni, gyengülni kezd. A normálisnak mondható csontvesztés ekkor mintegy évi 3-5 százalék, ha azonban az építő és a lebontást végző folyamatok egyensúlya megbomlik, a csontvesztés mértéke is megnövekszik, ami csontritkulás kialakulásához vezethet.
Az esetek 80 százalékában elsődleges oszteoporózisról beszélhetünk, amelynek során a csontritkulást az öregedéssel (szenilis) vagy a menopauzával (posztmenopauzális) járó folyamatok gyorsíthatják fel. Előfordulhat továbbá az is, hogy valamilyen betegség (például Turner-szindróma) áll a hátterében, vagy valamilyen életmódbeli tényező (egyoldalú táplálkozás, magas foszfáttartalmú ételek fogyasztása, dohányzás, alkoholfogyasztás) fokozza a csontvesztés mértékét.
Hogyan ismerjük fel a csontritkulást?
Legtöbbször a betegségre sajnos csak akkor derül fény, ha már baj van: amikor egy kisebb, ártalmatlannak tűnő baleset is csonttöréssel végződik, a csontszövet állománya már fogyóban van. Idősebb embereknél általában egy esést követően a végtagok és a medencecsont sérülhet meg, de súlyosabb esetben a gerinccsigolyák is megroppanhatnak. A csigolyák sérülésére utalhat a testmagasság csökkenése is, ami görnyedt testtartást és állandó mozgásszervi fájdalmakat eredményezhet. A visszatérő, állandó csontfájdalom szintén erre a betegségre utalhat.
Szerencsére Magyarországon is elérhetőek már olyan diagnosztikai szűrőcsomagok, amelyek célzottan a csontritkulás korai felismerésére fókuszálnak. Ezekkel a vizsgálatokkal nemcsak a már fennálló probléma ismerhető fel, de megállapíthatják azt is, hogy az illetőnél az életmódját és egészségi állapotát is figyelembe véve mekkora valószínűséggel alakulhat ki a betegség. A kezelés így egészen korai stádiumban elkezdhető, sőt a betegség kialakulása a helyes életmódbeli tanácsokat betartva jelentősen késleltethető is.
A menopauzát kísérő hormonális változások miatt a nők körében négyszer gyakoribb a csontritkulás előfordulása, mint férfiaknál, különösen fontos ezért, hogy a változókorba lépve nagy figyelmet fordítsanak csontjaik egészségének megőrzésére. Összességében azonban minden 45 év feletti embernek érdemes lehet elvégezni legalább néhány évente ezt a szűrővizsgálatot, főleg ha a családjukban előfordult már csontritkulás, esetleg életmódjuk vagy egészségi állapotuk miatt hajlamosabbak lehetnek a betegségre.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
