Napjainkban egyre többen élnek száz évnél is tovább. Mi több, valójában a centenáriusoké a leggyorsabb ütemben növekvő demográfiai csoport a világnépességen belül: az 1970-es évek óta tízevente mintegy megduplázódott a száz év felettiek száma. Hosszú ideje óta foglalkoztatja a tudósokat a kérdés, hogy egyáltalán vajon meddig képes élni az ember, illetve milyen tényezők határozzák meg a hosszú és egészséges életet. Ennek vizsgálata azonban közel sem egyszerű feladat. Mint azt Karin Modig, a stockholmi Karolinska Intézet epidemiológus kutatója írja a The Conversation oldalán megjelent cikkében, genetikai adottságok és életmódbeli tényezők rendkívül komplex kölcsönhatását kellene feltárni a tényleges válaszhoz. Mindazonáltal Modig és munkatársai igen értékes részinformációkkal szolgálnak a téma kapcsán egy, a GeroScience című folyóiratban a közelmúltban megjelent tanulmányukban.
Laborparaméterek jelezhetik előre az élettartamot
A maga nemében ez az eddigi legnagyobb vizsgálat, amely száz évnél hosszabb időt megélt idősek, illetve annál fiatalabban elhunytak meghatározott laborértékeit hasonlította össze. Összesen 44 ezer svéd időst vontak be, akiket 64 és 99 éves koruk között, 35 éven át követtek nyomon egy kezdeti egészségügyi felmérést követően. Végül 1224 alany, a teljes populáció 2,7 százaléka ünnepelhette meg a századik születésnapját, túlnyomó többségében (85 százalék) nők. A kutatócsoport a résztvevőknél végzett vérvizsgálatok nyomán tizenkét olyan biomarker alakulását elemezte, amelyek a gyulladásokról, anyagcseréről, a vesék és a máj működéséről, illetve az esetleges alultápláltságról és vérszegénységről árulkodtak, továbbá amelyek mindegyikét kapcsolatba hozták korábbi tanulmányok az öregedéssel és a halálozási kockázattal. Ezek közé tartozott:
- a húgysavszint (gyulladásos biomarker);
- az összkoleszterin és a vércukorszint (anyagcsere);
- a májműködést tükröző glutamát-piruvát-transzamináz (GPT), glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT), albumin, gamma-glutamil-transzferáz (GGT), alkalikus foszfatáz (ALP) és laktát dehidrogenáz (LDH) szintje;
- a vesék állapotáról árulkodó kreatininszint;
- a vérszegénység kapcsán monitorozott vasszint és teljes vaskötő kapacitás;
- valamint a tápláltsági állapot vizsgálatára külön is az albuminszint.
„Felfedeztük, hogy összességében azoknak, akik megérték a századik születésnapjukat, hatvanas életéveiktől kezdve általában alacsonyabb volt a glükóz-, kreatinin- és húgysavszintjük” – írja Modig, hozzátéve, hogy ezenkívül a centenáriusokra egyébként sem volt jellemző, hogy bármely laborértékük extrémen magasan vagy alacsonyan alakult volna. Az eredményekből kirajzolódott továbbá, hogy a 12 vizsgált laborparaméter közül kettő – a GPT és az albumin – kivételével mindegyik kapcsolatba hozható volt annak esélyével, hogy a résztvevők megérik-e a százéves kort. Ilyen tekintetben rossz előjelnek bizonyult például az alacsony összkoleszterin- és vasszint, akárcsak a magas glükóz-, kreatinin- és húgysavszint, illetve a rossz májfunkcióról árulkodó laborértékek.
Egyes paraméterek tekintetében csupán kisebb eltéréseket találtak a kutatók a centenáriusok és a százéves koruk előtt elhunytak között, míg más vizsgálati elemek nagyobb mértékű különbséget mutattak. Ez utóbbiak között említi példaként Modig a húgysavszintet. Azok, akiknél ez a legalacsonyabban alakult, 4 százalékos eséllyel töltötték be a százat, míg azok, akiknél a legmagasabban, csupán 1,5 százalékos arányban érték meg a századik születésnapjukat. „Még ha az általunk felfedezett különbségek összességében csekélyek is, arra utalnak, hogy létezhet kapcsolat a metabolikus egészséges, a tápláltság és a kivételesen hosszú élettartam között. Tanulmányunk arra nem alkalmas, hogy következtetések vonjuk le arról, mely életmódbeli tényezők vagy gének felelősek a biomarkerek értékeinek alakulásáért. Okkal feltételezhetjük azonban, hogy az olyan tényezők, mint a tápláltsági állapot és az alkoholfogyasztás, szerepet játszhatnak ebben. Valószínűleg nem haszontalan, ha figyelemmel követjük a vese és a máj paramétereit, valamint a vércukor- és a húgysavszintet, ahogy öregszünk” – fogalmaz a kutató.