Magyarországon az asztmás és COPD -s betegek száma közel 1 millió, légúti allergiás megbetegedés pedig a népesség csaknem 25%-ánál fordul elő. A Törökbálinti Tüdőgyógyintézet 2017-ben létrehozott, Légzéssel a Lélekért Alapítvány célja, hogy kulturális, egészségügyi és egyéb rekreáción keresztül javítsa a súlyos légúti betegségben szenvedők életminőségét és ellátását. A múlt héten megrendezett " Mozdulj Oxigénnel! " elnevezésű kampánnyal a betegek mobilitásának lehetőségeire, a megelőzés és a terápiás együttműködés kiemelkedően fontos szerepére szerették volna felhívni a figyelmet.
A szervezők április 13-án a kampány megkoronázásaképp egy gálaesetet is adtak, ahol kiváló művészek közreműködésével egy 40 fős kórus lépett a színpadra. A kórus olyan légzési nehézségekkel küzdő betegekből állt, akik gyógyszeres kezelés, oxigén és gyógyászati segédeszközök használata mellett élik mindennapjaikat. A sikeres fellépés érdekében a résztvevők a gála előtti napokban beköltöztek a Törökbálinti Tüdőgyógyintézetbe, ahol a terápiás kezelések mellett mindennap énekfoglalkozásokkal és kóruspróbával készültek a fellépésre. A HáziPatika.com az előadás előtt ellátogatott a kórus egyik próbájára.
"Egy métert nem bírtam menni"
Erzsébetnél, aki a kórus egyik oszlopos tagja 15 éves korában diagnosztizáltak asthma bronchialét, azóta pedig mindennap gyógyszeres kezelésre szorul. A szteroidok segítségével ma már relatíve könnyen tudja élni a mindennapokat, betegsége kezdetén azonban bőven akadtak nehézségei.
"Fiatal koromban nagyon rossz állapotban voltam, egy métert nem bírtam menni, annyira fulladtam. Akkor még nem voltak olyan megfelelő gyógyszerek, amelyekkel karban tudták volna tartani a betegségemet. Ma már elég jó állapotban vagyok, de ha nem szedném őket, egy lépést sem tudnék tenni. Így is vannak rosszabb napjaim, van, hogy oxigénterápiára szorulok, de szerencsére nem ez a jellemző" - mesélte.
Erzsébet egyébként elsőként csatlakozott a különleges énekkarhoz, sőt elmondása szerint ő volt a kórus egyik ötletgazdája. Az asszony ugyanis bő egy éve rendszeresen énekel, voltak már fellépései, szerepelt tévéműsorokban is, dalait pedig rendszeresen elküldte kezelőorvosának (aki a kampány egyik főszervezője), dr. Várdi Katalinnak is. Mint mondta, azért kezdett el énekelni, hogy valamivel elterelje a figyelmét a betegségéről, hogy ne az asztma határozza meg az életét.
"Már 29 éve idejárok Törökbálintra a szanatóriumba, és a doktornőnek mindig el szoktam küldeni a dalaimat. Sok támogatást kapok tőle, és azt mondta, jót tesz nekem az éneklés. Tágítja a tüdőmet, tisztább lesz tőle a légzésem. Nem is beszélve arról, hogy így sokkal boldogabbak a napjaim."
"Észre sem vettem, hogy tárgyalás közben elaludtam"
Tibornál 10 évvel ezelőtt egy alvásvizsgálat tett pontot hónapok óta tartó kálváriájának végére. Felesége folyamatosan panaszkodott a férfi elviselhetetlen horkolására, és ő maga is érezte, hogy valami nincs egészen rendben. Éjszakánként fél-, maximum egy órákat tudott csak egyhuzamban aludni, nappal pedig olyan kimerült volt, hogy egy idő után gyakorlatilag vezetni sem nagyon mert.
"Annyira fáradt voltam, hogy vezetni sem tudtam, egyszerűen lecsukódott a szemem, mindig meg kellett állnom. Nagyon veszélyes volt. De olyan is megesett, hogy elaludtam egy tárgyalás közben. Negyedóra múlva felébredtem, és folytattam ugyanott tovább. Én magam semmit nem vettem észre."
Mikor aztán a férfi befeküdt egy alvásvizsgálatra, fény derült a problémák okozójára: Tibornál alvási apnoét állapítottak meg. A férfi azóta minden este egy CPAP nevű készülékkel alszik, amely alvás közben az orrára helyezett maszkon keresztül folyamatosan levegőt juttat be a légutakba, ezáltal megakadályozva az apnoét, valamint a horkolást. A készüléknek hála Tibornál az elmúlt tíz évben nem jelentkeztek újra a tünetek, ismét végig tudja aludni az éjszakákat. Mint mondta, az egyetlen macera, hogy bárhová is megy, a szerkezetet mindig magával kell vinnie, de egészsége megéri ezt a fáradságot.
Tibort is Várdi doktornő hívta a kórusba, amelyhez azonban eleinte igen szkeptikusan állt.
"Nem tudtam elképzelni, hogy fog ez megvalósulni, és hogy miként tudnak majd a többiek oxigénpalackkal az oldalukon énekelni. Kicsit meg is ijedtem, mikor első nap bejöttem, mert eléggé depressziós hangulat uralkodott. De eltelt három nap, és mintha mindenkit kicseréltek volna. Mindenki viccelődik, vidámak vagyunk, és jól érezzük magunkat. Ennyi haszna már biztosan volt az egésznek. Nem nézzük, hogy a másik milyen származású, milyen bőrszínű, vagy hogy milyen betegsége van, csak itt vagyunk együtt, énekelünk, és jól érezzük magunkat. A zene tényleg összehozza az embereket, örülök, hogy ennek a csodának a részese lehetek."
