A torokfájás gyakori panasz, mely előfordulhat mind gyermek, mind felnőttkorban. A panasz hátterében legtöbbször valamilyen irritáció, vagy baktérium, illetve vírus által okozott banális gyulladás áll, ritkábban valamilyen súlyos vagy specifikus gyulladás, esetleg daganat.
Enyhe - csak a nyálkahártya felszínét érintő - gyulladást válthat ki kémiai irritáció, a testhőmérséklettől jelentősen eltérő hőhatás, pl. forró vagy jeges ital. Különösen könnyen okoz panaszt az erősen hűtött szénsavas ital, pl. jégszekrényből való kivétel után azonnal fogyasztott sör vagy üdítő.
Hasonlóképpen gyulladást vált ki a forró, fűszeres étel. Ezek a noxák, ún. uvula oedémát (nyelvcsap vizenyős duzzanatát) is tudják okozni, mely szintén torokfájással és fájdalmas nyeléssel jár.
Marószer belégzése, véletlen vagy szándékos lenyelése szöveti károsodást, és ezzel heves fájdalmat vált ki.
A baktériumok által kiváltott gyulladások között leggyakoribb és egyben legismertebb a tüszős mandulagyulladás, melyre a torokfájdalmon kívül a magas láz és elesettség jellemző. A vírusos fertőzések között jól ismert az ún. herpangina, melyre a torok nyálkahártya apró hólyagos gyulladása jellemző. A néhány napig tartó fájdalmat mérsékelt láz kíséri. Szintén vírus okozza a Pfeiffer-féle mirigylázat, mely a serdülők és fiatal felnőttek betegsége. A fertőzés nyállal (csókolózással) terjed, torokfájdalom, mérsékelt láz, nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása és általános rossz közérzet jellemzi.
Fertőzéses eredetű a jelentős fájdalommal járó aftás szájgyulladás is. Inkább a gyermekek betegsége, de felnőttkorban is előfordul.
Ritkább a mandulák fekélyes gyulladása. A betegség jellegzetes bűzös leheletet okoz, féloldali fájdalommal és az azonos oldali nyirokcsomó megnagyobbodásával jár, mérsékelt láz kíséri. A mandula körüli tályog legtöbbször mandulagyulladás után jelentkezik, heves, féloldali fülbesugárzó fájdalmat és igen nagyfokban nehezített nyelést okoz. A beteg esetleg a nyálát sem tudja lenyelni.
Állandóan jelenlévő kórokozók tartják fenn az idült mandulagyulladást, melyre a gyakori vagy állandó mérsékelt torokfájdalom, esetleg hőemelkedés és a nyirokcsomók időszakos megnagyobbodása jellemző. Torokfájdalom felléphet kórokozók vagy irritáció nélkül is, pl. a neuralgiák fogalmát arcidegzsábaként ismerik a betegek, de hasonló panasz előfordulhat toroktájon is. Anatómiai rendellenességek - egy, a koponyaalapról eredő csonttövis abnormis megnyúlása, és a rajta tapadó inak meszesedése - is képesek makacs torokfájdalmat fenntartani.
Idült garat- és torokgyulladást tud kiváltani a rossz gyomorszáj-működés és fokozott gyomorsavtermelés. A beteg a nyelési mechanizmus zavarát nem is veszi észre, csak az állandó torokkaparás és köhécselés viszi orvoshoz.
Torokfájdalom és a torok- és garatképletek gyulladása lehet vérképző szervi betegségek részjelensége is.
Pszichés feszültséggel együtt jár az izmok állandó feszültsége. A nyaki és gégeizmok állandó fokozott tónusa toroktájra lokalizált fájdalmat, idegentest érzést, ún. gombócérzést tud kiváltani.
A jóindulatú daganatok általában nem okoznak fájdalmat, többnyire tünetmentesek, néha kisebb-nagyobb diszkomfort érzést okozhatnak.
A rosszindulatú daganatok alattomosan fejlődnek ki, főleg a hosszú évek óta erősen dohányzó és rendszeresen alkoholt - főleg tömény alkoholt - fogyasztó emberek betegsége. A rosszindulatú daganatok általában előrehaladott stádiumukban okoznak fájdalmat.
Az egyes kórképeket a beteg kikérdezésével, megtekintésével, és gondos száj-, torok- és gégevizsgálattal lehet felismerni.
A leggyakoribb banális kórképek, pl. tüszős mandulagyulladás, herpangina egyszerű szájüregi vizsgálatokkal, esetleg egyéb további vizsgálatokkal, pl. röntgenvizsgálat, endoszkóp stb. segítségével deríthetők ki.
A kezelést a torokfájdalom kiváltó oka szabja meg. A vírusos eredetű gyulladások csak ún. gégediétát igényelnek, mely a forró, fűszeres, hideg és szénsavas italok, ételek kerüléséből, dohányzási tilalomból áll. A bakteriális fertőzések antibiotikus kezelésre gyógyulnak. Sebészi beavatkozásra van szükség a tályogok gyógyításában. Ha valamilyen rendszerbetegség vagy reumatológiai kórkép áll a háttérben, akkor a tüneti fájdalomcsillapításon kívül az alapbetegség gyógyítása/kezelése szükséges. A jóindulatú daganatok egyszerű sebészi eltávolítása megoldja a panaszokat. A rosszindulatú daganatos betegségek terápiáját fül-orr-gégész szakorvos, illetve onkológus határozza meg, kezelésük során szükség lehet sebészi beavatkozásra, besugárzásra és kemoterápiára.
A banális gyulladások által okozott torokfájdalmak az ún. gégediétára néhány nap alatt különösebb kezelés nélkül gyógyulnak. De a magas lázzal járó, vagy néhány nap alatt nem gyógyuló, esetleg fokozódó torokfájdalom miatt mindig fel kell keresni a fül-orr-gégész szakorvost.