Lépten-nyomon felkéredzkedik a karomba, pedig a vasárnapi kiránduláson már olyan ügyesen és kitartóan bandukolt mellettem. Kérdeztem is, hogy fáj talán a lábacskád, picinyem? Mire buzgón bólogatott: "páj, páj". Ám ennél többet nem lehetett kihúzni belőle. Nincs más hátra, mennünk kell a doktor nénihez.
A csöpp Kata apukájával érkezik a rendelésre. Alig másfél évével meglepően jó mozgású, kecses kis gazella. Beszélni még nemigen tud, egy-egy szavas közléseit azonban gazdag, árnyalt mimikával egészíti ki, tulajdonképpen remekül kifejez mindent, amit akar. Lelkesen benyargal - ám kétségkívül biceg egy kicsit.
Katus cipőcskéje
Sántaságának nem nehéz kideríteni az okát. Már az első ötletem azonnal bejön. Az első és legkézenfekvőbb gondolat ilyen esetben mindig a cipő! Hogy jó-e, nem töri-e a gyerek lábát. Vagy egyszerűen kinőtte. Nos, Katával az utóbbi történt. Apukája ugyan csodálkozott, hogy ilyen gyorsan nő a kislány lába, hisz alig két-három hónapja, hogy megvették neki az ominózus cipőcskét.
- Miért nem szóltál, Katus baba, hogy túl kicsi már ez a cipő? - fordul a csöppséghez.
- Tipő, tipő - rikkangat boldogan Katus, s már nyargal is kifelé - kissé bicebócán - a szobából. A papa az ajtóból egy kicsit restelkedve visszanéz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ha a gyerek lába gágog
Panni már tízéves is elmúlt, mégsem szeret gyalogolni. Hamar elfárad, főleg, ha a városi betonon kell caplatnia, gyalogolnia. Ilyenkor előfordul, hogy hol az egyik, hol a másik térdét fájlalja, s bizony nemegyszer sántít is, mire hazaér. Panninak szépen fejlett lúdtalpa van, ráadásul pár kilóval többet is nyom a kelleténél. Nem szokott sokat mozogni, pláne sportolni, legszívesebben mindig otthon ülne a számítógép vagy a tévé előtt.
A lúdtalp talán a leggyakoribb elváltozás, a felnőttek közül minden nyolcadiknál megtalálható. Pes planovalgus az orvosi neve, s a lényege, hogy a láb hosszanti boltozata lelapul, valamint a sarokcsont álló helyzetben befelé dől. Ezért a talp nagyobb felülete érintkezik a talajjal, ami könnyen a talpemelő izmok megnyúlásához, elfáradásához vezet.
Minden csecsemő és kisded kb. hároméves korig lúdtalpasnak tűnik, ám ez csak a látszat. Náluk ugyanis még egyszerűen nem alakult ki a talpboltozat. Ahhoz, hogy kifejlődjön, elsősorban arra van szükség, hogy sokat használja a lábát, hogy járkáljon, futkározzon, ugrándozzon. Négy-öt éves korra, normális esetben már általában ívelt lábfejjel rendelkeznek a kicsik.
A lúdtalpra való hajlamot a gyerekek a szüleiktől öröklik, és ez ellen nem sokat tehetünk. Ami viszont a módunkban áll, az az, hogy megakadályozzuk, hogy ebből - a helytelenül szépséghibának tartott - panaszokat okozó betegség alakuljon ki. Mert hogy a lúdtalp nem egyszerűen lábbajt, de később komoly térd- és derékfájdalmakat is okozhat. Fontos, hogy amikor csak lehet, hagyjuk a gyereket mezítláb járkálni. Vegyünk kényelmes, rugalmas lábbelit, s ha már nagyobbacska, menjünk vele sokat kirándulni, hegyet mászni. Vannak olyan játékos lúdtalpgyakorlatok, melyet rendszeresen közösen végezhetünk: járás lábujjhegyen, sarkon, a külső talp élén.
Speciális betétek, belső talpélemelők használatára, ortopédiai kezelésre inkább csak a súlyosabb vagy panaszokkal járó esetekben van szükség.
Perthes-kór
A hatéves Bencét ölben hozza anyukája a rendelőbe. Fáj a kisfiú egyik lába, sántít. "Tulajdonképpen már hetek óta nincs valami rendben Bencével. Reggelente vidáman ébred, szépen jön mellettem az óvodába, ám mire délután érte megyek, nyűgös, a karomba kéredzkedik, s ha mégis leteszem, olyan furcsa a járása. Mintha sántítana. Már nem megy az apjával sem focizni, mint régen, ellustult a gyerek. Mikor kérdezem, bizonytalan válaszokat ad. Hol itt fáj, hol ott, néha a térdére, máskor a combjára vagy a fenekére mutat. De mindig ugyanezen az oldalon. Lehet, hogy megütötte magát, csak nem emlékszik rá?"
Megvizsgálom a kisfiút. A panaszolt oldalon nem áll rá a lábára, s mikor fektében próbálom forgatni a combját, fájdalmasan feljajdul. A dolog komolynak látszik, Bencét ortopédiai szakrendelésre küldöm.
A kisfiút megröntgenezik, sőt egy különleges diagnosztikus eljárással, MRI berendezéssel is megvizsgálják. Megvan a kórisme: Bencének Perthes-kórja van.
Nehéz időszak vár Bencéékre. A Perthes-kór ugyan gyógyítható, de csak hosszas és meglehetősen keserves kezelés árán. Először is szigorúan ágyba kell parancsolni a gyereket, mert az ízület terhelése tovább fokozná a combfej lelapulását. Majd egy bizonyos idő múlva a műtét következik, melyet követően az utókezelés még legalább egy fél évet is igénybe vesz. Nem lesz könnyű, az bizonyos. De nincs más kiút ebből a betegségből, hisz kezelés nélkül a csípőízület egészen biztosan tönkremegy.
Perthes-kórban a combcsont feje betegszik meg, vagyis a csípőízületet alkotó két csont egyike. (A csípőízület másik fele a combcsonthoz illeszkedő, azt befogadó csípőcsonti ízvápa.) Ebben a betegségben a combcsont fejének vérellátása szenved zavart, s a megfelelő táplálás híján a porc, majd a csont szerkezete is fokozatosan felritkul, tönkremegy. Kezelés nélkül a gömb alakú combfej teljesen lelapul, és maradandó csípőízületi károsodás marad vissza. Hogy mi váltja ki mindezt, ma még nem tudjuk.
Örökletes genetikai tényezők is szerepet játszhatnak a kialakulásában, de ez sem biztos.
Ami tény: a fiúk jóval gyakrabban betegszenek meg Perthes-kórban, mint a lányok. A kórfolyamat általában egyoldali, de nem ritka a kétoldaliság sem.
Múló csípőízületi gyulladás
Szerencsére nem minden csípő eredetű sántítás hátterében áll súlyos betegség. Sőt, Martin alább vázolt esete sokkal gyakoribb Bencéénél.
Martin szintén óvodás. Csodálkozom kicsit, mikor megpillantom a rendelőben, hisz enyhe, hőemelkedéssel járó légúti hurut miatt előző nap is itt volt. Martin is az anyja karjában érkezik, s letéve a földre, bizony ő is sántít az egyik lábára. Azt sem szereti, ha a combját, csípőjét forgatom, hajlítgatom. Ám az ő esete mégis egészen más. Mint később kiderült, neki csak egy ártalmatlan, múló betegsége, úgynevezett átmeneti csípőízületi gyulladása van.
Ebben a korban ez a betegség okozza a legtöbb csípő eredetű sántítást.
A tünetekért a hurutos tüneteket kiváltó vírus a felelős. Ilyenkor a csípőízületi tokban átmenetileg több ízületi folyadék halmozódik fel, s ez váltja ki a fájdalmat, a mozgáskorlátozottságot. Ám a tünetek alig egy hét alatt nyomtalanul elmúlnak. Addig viszont feküdni kell, és gyulladásgátló gyógyszereket, "pirineket" kell szedni.
Osgood-Schlatter-betegség
Sanyi tizenöt éves. Az utóbbi években előzékenyen beroggyantja a térdeit, ha állva megvizsgálom. A fiú ugyanis meglehetősen nagyra nőtt, pár centi választja el a két métertől (engem több). Versenyszerűen sportol: természetesen kosárlabdázik.
Sántikálva jön be az ajtón, nagyon el van keseredve. Fáj a sípcsontja, meg is van duzzadva. Először csak az egyik oldalán érezte, de most már a másik lábában is megjelent a fájdalom. Már egy hete nem tud járni edzésre sem, és a térdelés is problémát okoz. Röntgenvizsgálatra küldöm, s annak eredménye alapján gyorsan fel lehet állítani a diagnózist: Osgood-Schlatter-betegség.
Az Osgood-Schlatter-betegség tipikus módon sportoló kamaszoknál jelentkezik, s tulajdonképpen túlterhelés következménye. A hirtelen növekedés és az aktív sportolás együttes eredményeként a porc elválik a sípcsont felületéről, méghozzá a térdhez közeli domború szakaszon.
Sanyit megnyugtatom, hogy egész biztosan meg fog gyógyulni. A sportolást azonban néhány hónapra abba kell hagynia. Ezalatt az idő alatt a leszakadt porc ismét visszanő a sípcsonthoz. Feküdnie nem kell, iskolába járhat, de viseljen térdrögzítő kötést nappalra.
Ez is érdekelhet
Szóval sok mindentől főhet a fejünk, pontosabban sántíthat a gyerek. Egy biztos: ne várjunk - lássa a szakember! VIII. évf. / 12. szám
