Az esetek többségében az első menstruáció 12-14 éves korban jelentkezik, átlagos hossza alkalmanként 4-7 nap. Mivel minden milliliter vérrel 0,4-0,5 mg vas távozik, ezért menstruáció alatt a szervezetnek, az átlag szükségleten felül plusz 12-20 mg-ra van szüksége ahhoz, hogy egészségesen működhessen. Azonban minden ötödik nőnél jelentkezik élete során - általában 35-45 éves koruk között - olyan időszak, amikor a menzesz a szokásosnál erősebb vérzéssel jár.
Erről abban az esetben beszélhetünk, ha a menzesz során távozó - az átlagos 30-40 ml helyett - 50-100 ml menstruációs folyadék vértartalma magasabb, mint 50 százalék. Ilyenkor az egészségügyi betét vagy tampon akár óránként cserére szorul, a szervezet vasszükséglete pedig akár meg is duplázódhat. Minél tartósabban áll fenn ez az állapot, annál nagyobb a kockázata a vashiányos vérszegénység (anémia) kialakulásának.
Mikor forduljunk orvoshoz?
Amennyiben a menzesz a szokásosnál erősebb, elhúzódóbb, vagy a menstruációs folyadékban vérrögök jelennek meg, illetve, ha a ciklus rendszeresen 21 napnál gyakrabban jelentkezik - vagy 7-9 napnál hosszabb ideig tart -, érdemes nőgyógyász segítségével utánajárni a kiváltó okoknak. Szintén ajánlott kivizsgálást kérni akkor is, ha a két menzesz között pecsételő vérzésünk van, vagy, ha ez a jelenség szexuális együttlétet követően tapasztalható. Bár a menstruáció során normál esetben is előfordulhat enyhe rosszullét vagy gyengeség, ha erőteljessé válik, szintén érdemes ezt a nőgyógyász felé jelezni.
Különböző okai lehetnek
A kiváltó okok kivizsgálása rutin nőgyógyászati szűréssel kezdődik, ami - ha időszerű vagy indokolt - kiegészülhet méhnyakrákszűréssel is. Az ultrahangvizsgálat során látható a méhnyálkahártya állapota, illetve több elváltozás is, ami magyarázatot adhat az erősebb vérzések kialakulására. Ilyen lehet például a ciszta és a mióma, de szintén kiválthatja a méhnyálkahártya túlzott megvastagodása is.
Gyakran előfordul, hogy a tüneteket méhen belüli fogamzásgátló eszközök okozzák, de előidézhetik például hormonális zavarok, endometriózis, vérrögképződési rendellenességek, polipok, különböző eredetű gyulladások, illetve kisebb százalékban spontán vetélés, medencegyulladás vagy akár méhdaganat is. A nőgyógyász kérheti a teljes vérkép laboratóriumi vizsgálatát, amely eredményéből következtetni lehet a menstruáció mértékére, illetve fény derülhet a vashiányos vérszegénységre is: ebben az esetben a vörösvértestek vagy a bennük található oxigénszállító fehérje (hemoglobin) koncentrációja a normál érték alá csökken.
Szükség lehet vaspótlásra
A vérszegénységre olyan kellemetlen tünetek is felhívhatják a figyelmet, mint az állandó fáradtságérzet, az energiaszint és az állóképesség csökkenése, koncentrációs zavarok, sápadtság, gyengülő immunrendszer - amire például a gyakori megbetegedések utalhatnak -, sűrűn jelentkező fejfájás, nyugtalan láb szindróma, töredezett körmök és hajvégek, hajhullás, szédülés, heves szívdobogás vagy légszomj.
Ahhoz, hogy a hiánybetegség kialakulását elkerülhessük, érdemes még a vasraktárak kiürülése előtt cselekedni és a változatos étkezés mellett, a gyógyszertárban vény nélkül kapható vaspótló készítmények segítségével a megelőzésre helyezni a hangsúlyt. Ehhez javasolt olyan komplex összetételű, az elemi vason kívül folsavat, B2-, B12- és - a felszívódást segítő - C-vitamin-tartalmú készítményeket alkalmazni, amelyek további ásványi anyagokkal - például a szervezet normál vastranszportációjához hozzájáruló rézzel - kiegészülve, még hatékonyabban segítik a szervezet egészséges vasmennyiségének elérését és megtartását.