Ebben az írásban is példákon keresztül mutatom be a tudattalan folyamatok hatását a magzatra. Ez esetben egy olyan kismamajelöltről van szó, aki lombikbébi program előtt állt, és mindent meg akart tenni annak érdekében, hogy a beavatkozás sikeres legyen. Eljött hozzám, hogy előzetes kapcsolatot alakítson ki a méhével, mert érzékelni és támogatni akarja a beágyazódó babáját. Eddig hatszor esett teherbe, de mind a hat terhessége spontán abortusszal végződött. Minden elképzelhető hormonális, immunológiai és szervi vizsgálaton átesett a férjével egyetemben, de a vetélések oka rejtély maradt. Ilyenkor a háttérben pszichológiai problémát gyanítunk.
Az anya fulladása
A méhével való kapcsolatfelvétel könnyen ment. Ám ettől olyan erősségű saját élményanyag tört fel a születése előtti életidejéből, amilyet eddig egyetlenegy más kapcsolatanalízisben sem tapasztaltunk. Szorongások, fizikai fájdalmak és kínélmények léptek fel, melyeket alig tudott elviselni. Egyik alkalommal fulladásos rohamot kapott. Mint később mondta, először életében. A következő óra előtt beszélt az édesanyjával, aki elmondta, hogy amikor vele terhes volt, fulladni kezdett. Az anya fulladása a magzat énjének részévé vált, és 30 évvel később újraéledt a kapcsolatanalízisben. A kismama esetében végül is a lombikbébi program sikeresnek bizonyult. Pontosan érezte, lokalizálni tudta, hová ágyazódott be a babája. Ezt az ultrahang-vizsgálat is megerősítette. Ha hipotézist kellene megfogalmazni arról, hogy eddig miért végződött minden terhessége spontán vetéléssel, arra gondolhatunk, valószínűleg azért, mert a beágyazódó baba reaktiválta a kismama saját nagyon rossz élményeit, amelyek áttevődtek a babájára, aki nem tudott megbirkózni ezekkel.
A babának rossz emlék
Talán nem árt még annyit elmondani, hogy a lombikbébi program előtt jó fél évvel korábban jött el hozzám, és folyamatosan heti két alkalom kellett ahhoz, hogy feldolgozzuk a saját születése előtti rossz élményeit. A vetéléseknek vagy egyáltalán a meddőségnek természetesen még számos más lélektani oka lehet. A kapcsolatanalízis központi eleme, hogy a kismama a saját méhével való egybeolvadáson keresztül képes legyen felvenni a kapcsolatot a babájával. Ez nem minden esetben történik meg könnyen, pláne nem automatikusan.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Képtelen beleolvadni
Számos kismamának teljesen tudattalan módon rendkívül bonyolult kapcsolata van a méhével. Ennek az illusztrálására szolgáljon a következő rövid példa: az egyik asszonynak sehogy sem sikerült "beleolvadnia" a méhébe. Így ment ez addig, amíg a méhével kapcsolatos érzelmi problémáját nem rendezte. Serdülőkorában egy nőgyógyászati vizsgálat után az orvosa azt mondta neki, hogy kicsi és göcsörtös méhe van. Ettől kezdve nem szerette ezt a szervét. Egy másik esetben ugyancsak a lombik program előtt álló hölgy keresett fel, mert a méhével szeretett volna minél meghittebb kapcsolatot kialakítani. Korábban egy miómát kellett belőle kioperálni. Az első közeledési kísérletre a méhe összerándult, nem hagyta, hogy megérinthesse a belső érzékelővel. Miután közölte vele, hogy most nem fog fájdalmat okozni, hanem szeretné megsimogatni, a méhe kitágult és befogadta.
A méh megszeretése
A kismamák a kapcsolatanalízisekben elég hamar ráébresztettek bennünket arra, hogy a méhnek is szeretetre van szüksége, nemcsak a babának. Ha az anyák a belső érzékelőjükkel a méhüket megsimogatják, az ellágyul, s befogadóvá válik. Intenzívebb a kapcsolatfelvétel a babával, ha az anyák az órákat a méhük simogatásával kezdik.
A méhvel való intenzív kapcsolat kiépítésének számos más előnyös hatása van: a kismama be tudja csukni a kinyílt méhszájat, így azt nem kell öszszevarrni. Amikor szükséges, a szülésnél tágítani tudja. A babák nagyon hálásak, amikor az anyjuk képes a megkeményedett méhet ellágyítani. Amikor még nem olyan nagyok, hogy rúgással érzékeltessék a jelenlétüket, a kapcsolatfelvételre úgy reagálnak, hogy a méhfalhoz simulnak, amivel az anyjuk egybeolvadt, tehát tulajdonképpen hozzásimulnak az anyához. De sosem csinálják ezt, nem bújnak oda, ha a méh valamilyen okból kemény vagy megkeményedik. III.évf./4.szám
