Ne hazudjunk!
Természetesen gyorsabban kerülhetünk orvos elé , ha azt hazudjuk, hogy vért hánytunk. Ezzel azonban az a probléma, hogy a „tünetünk” hallatán másra készülnek fel az orvosok, fecséreljük az ő idejüket (és a sajátunkat is), valamint kevésbé fognak hinni később, ami korántsem hasznos dolog, ha szükségünk van mások segítségére.
Legyenek nálunk a papírjaink!
Rengeteg időt spórolhatunk meg mindenkinek azzal, ha nálunk vannak legutóbbi leleteink, teszteredményeink, dokumentumok, allergiáinkról és a gyógyszerszedésről.
Foglaljuk össze lényegretörően a történteket!
A diagnózisok 80 százalékát meg lehet hozni abból, amit a páciensek elmondanak – foglaljuk hát össze problémánkat röviden, de említsünk meg bármit, ami fontos lehet. Fontos a pontos beszámoló: az például túl általánosan hangzik, hogy fáj a fejünk , a legrosszabb, ha azt mondjuk, hogy „egész életünkben fájt a fejünk”, azzal viszont már tud mit kezdeni az orvos, hogy „három napja tart a fejfájás”.
Viselkedjünk kulturáltan!
A dühös viselkedés sehova sem vezet a sürgősségin (sem) – csak oda, hogy kevésbé kedvelnek majd, ami ilyen helyzetben nem célravezető. Fogadjuk el, hogy mindenki azért van ott, mert van valami problémája, amit ugyanúgy meg kell oldani, mint a miénket, így várni kell. Ettől függetlenül azért ne hagyjuk, hogy megfeledkezzenek rólunk – szóljunk a nővérnek, kopogtassunk, főként akkor, ha elkezdtük rosszabbul érezni magunkat.
Kérdezzünk rá mindenre!
Ha azt mondják, egy bizonyos vizsgálatot el kell végezni, kérdezzük meg bátran, hogy mire jó, hogyan csinálják és van-e rá alternatíva. Ne nyugodjunk bele abba, hogy mindenre csak egyféle megoldás van! Páciensként jogunk van ahhoz, hogy tudjuk, hányféleképpen láthatnak el és jogunk van választani ezek között.
Tudjuk meg azt is, hogy hogy hívják a nővért, illetve az orvost, aki ellát és kérdezzünk rá, mikor mire számíthatunk, azaz mikorra lesznek meg az eredmények, mikor milyen vizsgálatot akarnak elvégezni.