Az időskori horkolás gyakoriságának okairól dr. Augusztinovicz Monika , a Fül-orr-gégeközpont orvosa beszél.
Az időskori horkolás anatómiája
A szájüreg első kétharmadában található kemény szájpad mögött helyezkedik el a lágy szájpad, a középvonalában pedig a lelógó, nyálkahártyával fedett kis nyúlvány, a nyelvcsap. A lágy szájpad gyengesége lehet alkati tulajdonság, de az életkor is befolyásolja. A jelenség főként idősebb korban gyakori, mert a kor előre haladtával a torok izomszöveteinek tónusa jelentősen csökken.
Alvás közben az izmok és a kötőszövetek ellazulnak és a ki-be áramló levegő a felső légutak laza szöveteit mozgásba hozza. Ha a lágy szájpad és a torok felső részén található garatizmok tónusa egyébként is gyenge, akkor ez a hatás fokozottan érvényesül. A túlzottan laza lágy szájpad tehát alvás közben, légzésnél erősebben rezonál, és ez vezethet horkoláshoz - magyarázza a fül-orr-gégész.
A leggyakoribb okok
A lágy szájpad gyengesége mellett gyakori a nyelvcsap-duzzanat is. A két jelenség gyakran együtt jár, hiszen a lágy szájpad izmainak gyengesége miatt megnyúlhat a nyelvcsap. Ettől függetlenül egy duzzadt nyelvcsap önmagában is képes horkolást okozni. A nyelvcsap duzzanata jelentkezhet légúti fertőzések következtében, ilyenkor rendszerint erős fájdalommal is jár.
A nagyobb nyelvcsap azonban lehet öröklött tulajdonság is, de erős vegyszerek tartós belélegzésekor is megduzzadhat, illetve allergiás reakció részjelensége is lehet. Okozhatja szájszárazság, gyomorsav-túltengés vagy reflux, de túlzott dohányzás és alkoholfogyasztás következtében is duzzadtnak érezhetjük a nyelvcsapot. A túlságosan nagy nyelvcsap fekvő helyzetben a hátsó garatfalhoz vibrálva záródik, ez okozza a horkoló hangot. A megnagyobbodott nyelvcsap nehézlégzést, lefekvéskor akár légszomjat is előidézhet - figyelmeztet a szakember.
A horkolás kezeléséhez ilyen esetben műtétre lehet szükség. A sikeres műtét előfeltétele, hogy a horkolást okozó anatómiai elváltozás pontos helyét és mértékét ismerjük. Ehhez szükséges fül-orr-gégészeti vizsgálat és alvásendoszkópia is. Az alvásvizsgálat eredményétől függően akár gasztroenterológiai, kardiológiai vagy tüdőgyógyászati konzultációra is szükség lehet.