Katharina és Margrit kétpetéjű ikrek. Ma már 38 évesek, de az ő viszonyuk sosem volt olyan jó, mint ahogy azt sokan hiszik az ikrekről. Margrit ugyanis állandóan énekelt, ami az egész családot idegesítette. Órák hosszat kornyikált, egy idő után ezt már csak a garázsban tehette, annyira zavarta a családot. Katharina sokszor kiabált vele, hogy végre fogja be a száját - ma már úgy idézi fel ezt a német Die Welt online kiadásának, mint ami sok lelki sérülést okozhatott Margritnak.
A két testvér egyébként hasonlít egymásra: nemcsak szőke hajuk, hanem - furcsa paradoxonként - még a hangjuk is. Gyorsan és dallamosan beszélnek. Sőt, aki csak hallja őket, alig tudja megkülönböztetni az egyiket a másiktól.
A testvérkapcsolatok - jegyzi meg ennek kapcsán a német cikkíró -, életünk leghosszabb, legállandóbb és legintimebb kapcsolatai közé tartoznak. Csak az elmúlt években kezdtek ezzel foglalkozni behatóbban is a pszichológusok. A szülői és a baráti viszonyoknál is hosszabb ideig tarthatnak tehát e kapcsolatok. A testvérek egymást vigasztalhatják, bátoríthatják, segíthetik. De ki is játszhatják egymást vagy meg is sérthetik a másikat. El is hanyagolhatják egymást.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Korábban a pszichológusok a szülők tevékenységére koncentráltak, amikor a gyerekek fejlődését vizsgálták - mondja a holland pszichológus, Kirsten Buist, az Utrechti Egyetem munkatársa. Ő már hosszú évek óta foglalkozik a gyerekek és fiatalok egészséges fejlődésének kérdéseivel, ezért is tartotta fontosnak a "testvérkérdés" vizsgálatát.
"Ma már tudjuk, hogy az érzelmi és a szociális fejlődés során időnként nagyobb a testvérek hatása, mint a szülőké" - mondja Buist. A társas kompetenciák és a problémás viselkedés terén lehet elsősorban meghatározó a testvérek közötti, jól megalapozott viszony. A jól működő testvéri kapcsolat a későbbi, felnőttkorban fellépő más nehézségek kezelésében tehet jót, és az általános jóllét érzéséhez is hozzájárulhat.
Ha viszont ez a testvéri kapcsolat nem működik, akkor az negatív hatással jár a gyerekek fejlődésére nézve. Méghozzá ez a negatív hatás igen jelentős lehet. Buist nemrégiben 34 nemzetközi tanulmányt elemzett, azaz másodlagos forrásból tekintette át 12 ezer gyermek esetét. Ennek alapján jutott a súlyos következtetésre, miszerint a testvéreknek meghatározó szerepük van a személyiségfejlődés során.
Így például a konfliktusos viszonyban lévő testvérek érzelmi fejlődésükben "deficitet" mutatnak. Az élet kihívásaira inkább szorongva, depresszívebben és agresszívabban reagálnak. Kevésbé "szociálisak", e téren kompetenciáik hiányosak. Sokszor hiperaktívak, visszahúzódóak a társas viszonyoktól, vagy egészen izoláltak, elszigetelődnek.
Személyiségfejlődés: a jó testvérkapcsolat segít
A negatív hatások ugyanakkor erősebbek, mint a pozitívak. Vagyis a jó testvérkapcsolat segít, de nem elég a sikeres személyiségfejlődéshez, viszont a rossz kapcsolat igencsak ártalmas lehet.
A negatív tapasztalatok erőteljesebb mivolta ugyanakkor nem meglepő: az emberi evolúció során kialakult jelenség, hogy a negatív tapasztalatokból inkább tanulunk, mint a pozitívakból.
A bevezetőben említett példa ugyanakkor nemcsak a testvérek viszonyára jellemző: a szülőknek itt mégiscsak nagy szerepe volt , méghozzá a gyerekek megkülönböztetése miatt. Katharinát szoptatták, Margrit viszont cumisüveget kapott. A megkülönböztetés okait nem ismerik az ikrek. Margrit problémáira nem figyeltek oda - még ha megalapozott, egészségügyi bajai voltak, akkor sem. Katharinát mindig meghallgatták, még ha a legegyszerűbb panaszait sorolta, akkor is.
Margrit a család "fekete báránya" lett, Katharina pedig a kis kedvenc. Az iskolában külön osztályba jártak. Érdeklődésük is hamarosan külön utakra vezette őket. Nézeteik is különbözni kezdtek, ami újabb vitákra adott okot. Miközben egyre nagyobb volt a különbség köztük, ugyanabban a szobában laktak, ugyanazokat a ruhákat hordták, így a napi viták még rendszeresebbé váltak. Itt közrejátszik az, hogy azonos korúak voltak: ez a pszichológusok szerint azért fontos tényező, mert minél kisebb a korkülönbség a testvérek között, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy ugyanazokat a dolgokat akarják, és persze azután ugyanazokon a dolgokon is vitatkoznak.
A viták egyfajta erőpróbák
A testvérkapcsolatot más pszichológusok egyszerű kísérleti laboratóriumként fogják fel. De egy egész életre szóló laborként. Ez a véleménye Joachim Armbrustnak, aki Schwäbisch Hallban dolgozik pszichoterapeutaként. Szerinte a testvérek közötti viták hozzátartoznak az élethez, ezek során a gyerekek egyfajta erőpróbán esnek át. Megtanulják képességeiket felmérni, de azt is, hogy ha valakit megbántottak, hogyan engesztelhetik ki. Hibázhatnak, de ki is javíthatják a hibákat, ezáltal korrigálják magatartásbeli problémáikat. Ennek ellenére nem kizárt, hogy "hibáik" a másikban tartós nyomokat hagynak maguk után. A jó testvéri kapcsolatokban természetesen ezek a "múltbeli sötétebb foltok", nem okoznak súlyos károkat.
Az erőpróbák szempontjából azért érdekes a testvéri viszony, mert elég közeli a kapcsolat, akárcsak a szülő-gyermek viszony , de hatalmi kérdésekben nincs akkora különbség, mint szülő és gyermek között. Ezért a testvéri viszony egész életre kihathat, amikor bizalomról, megértésről, a velünk egyenrangúak megítéléséről van szó. Ilyenkor tehát sokat számítanak a kiskori tapasztalatok.
Az is sokat segíthet, hogy mondjuk egy kiskori játékban az öcs veszít a bátyjával szemben, és megtanulja már időben kezelni az ebből adódó frusztrációt. Felnőttkorában egy kollégájától esetleg könnyebben viseli el majd a kritikát a munkahelyén. Kirsten Buist szerint a testvéri viszony a felnőttkori hierarchikus viszonyokban is eligazíthatja az érintetteket - anélkül, hogy ennek tudatában lenének.
Hová vezet a düh és gyűlölet?
A düh és a gyűlölet egy újabb aspektusa a testvéri viszonynak. Ez az "elnyomott testvérben" kialakuló agresszivitással kapcsolódhat össze . Mindkét félben kialakulhat ennek következtében egymás iránti ellenszenv. A düh, a harag aztán a testvérekben lelkiismeret-furdalást okoz, merthogy a gyűlölet érzése igen mély érzelem - feldolgozása komoly problémákkal járhat.
Margritnak ez nem is sikerült kezdetben: 19 évesen megszakította a kapcsolatot a családjával, drogozni kezdett. Később valamennyire rendeződött a viszony a famíliával, és Katharinával is találkoznak - de csak évente egyszer. Margrit közben felfedezte magában, hogy biszexuális, egy ideig egy másik nővel élt együtt. Katharina pedig férjhez ment, gyermeke született.
Margrit esete nem kivételes: Corinna Jenkins Tucker, a University of New Hampshire kutatója idén publikálta a tanulmányát arról, hogy a testvérek közötti állandó agresszió - amelyet általában a hátrányos helyzetben lévő gyerek kezdeményez -, az agresszív gyermek esetében növeli a drogfogyasztás és a bűncselekmények elkövetésének valószínűségét idősebb korban.
Az előnyben részesített gyereknél viszont - akinek az állandó agresszióval szemben védekeznie kell -, depresszió és szorongás léphet fel, minthogy állandó "éberségi állapotban" kell, hogy legyen. Vagyis a szülők által egyenlőtlenül kezelt gyerekek mindegyike megsínyli az efféle bánásmódot később.
Hogy az egymással szemben agresszívan fellépő testvérek esete mennyire gyakori, azt Ibrahim Tanrikulu vizsgálta az ankarai (törökországi) Middle East Technical University kutatójaként. Az egymást rendszeresen és módszeresen zaklató testvérek arányát egyharmadosnak találta a 10-18 éves korosztályban. (Ez nagyobb arány, mintha idegen gyerekek tennék ezt, ugyanis ez a ráta 10 százalékos volt.) Tankulu szerint ráadásul a lányok gyakrabban piszkálták, zaklatták, csúfolták a testvéreiket, mint a fiúk - a lányok ugyanis kapcsolatorientáltabbak a fiúknál.
Ez is érdekelhet
