A hvg.hu cikkében azt próbálta meg körbejárni, milyen kulturális hatások alakították ki a mai nyugati társadalom által elvárt anya képét.
A polgári világkép
A lap azt írja, ahogyan manapság a nyugati kultúrákban a családról és az anyaságról gondolkodunk, azt leginkább a 19. században kialakult polgári világkép befolyásolta. A polgári családmodell konzerválta a nemi alapú alá-fölé rendeltséget is, ahol is a férfi jelentette a család kapcsolódási pontját a külvilággal, miközben a középosztálybeli nők élettere az otthon falai közé szorult. A 19. században született meg tehát az az ideális anyakép, aki önmagát feláldozva életét a gyereknevelésre és a családi tűz őrzésére teszi fel. Az ideálok és a valóság azonban nem mindig egyezett. A legszegényebb társadalmi rétegekből ugyanis egyre több nő kényszerült munkába állni, a paraszti munkamegosztás pedig eleve három lábon állt: dolgozott a férfi, a nő és a gyerekek is.
A világháború változást hozott
Az első világháború aztán új fejezetet nyitott: mivel a férfiak bevonultak katonának, a nők vették át a gazdasági és társadalmi szerepeket, tömegesen mentek el gyárakba és a földekre dolgozni a megélhetésért. A 20. század második felére pedig már annyi anya vállalt állást, hogy elindulhatott a vita a munkavállaló és otthonmaradó anyákról.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
"Régen minden jobb volt"
A munkavállaló és otthonmaradó anyákról szóló viták visszatérő eleme, hogy régen mennyivel több időt töltöttek a gyerekek az anyjukkal. A lap ehhez kapcsolódva megjegyzi, hogy az már ritkán fogalmazódik meg, hogy egészen pontosan melyik korszakra gondolnak a "régen" emlegetésével. A biztonságos kötődést és az egészséges személyiségfejlődést biztosító anya-gyerek kapcsolat gondolata ugyanis csak a 20. század második felében alakult ki.
A múlt századokban teljesen elfogadott volt például a csecsemők táplálásának biztosításához a szoptatós dajkák felfogadása, a 7-14 éves gyerekek mellé pedig úgynevezett pesztrát alkalmaztak - ami körülbelül a mai bébiszitter megfelelője. A kamasz fiúkat pedig gyakran más családokhoz küldték, hogy nyelvet, gazdasági eljárásokat tanuljanak, kapcsolatokat építsenek. A régi anyák tehát nem többet vagy kevesebbet foglalkoztak a gyerekeikkel, hanem egyszerűen más körülmények között.
A nem elég jó anya
A lap idézi Sharon Hays, a Virginiai Egyetem szociológia professzorát, aki szerint napjainkra az intenzív anyaság jellemző, amely korábban soha nem látott terheket ró az anyákra. Ez azt jelenti, hogy a nők manapság a nem elég jó anya ítéletével küzdenek. Ma a társadalom elvárja, hogy az anya biztosítsa a gyerek mentális-lelki-fizikai egészségét, mindezt pedig gyerekközpontúan, a szakértők irányelveit figyelembe véve, sok munkát és sok pénzt belefektetve.
Ez is érdekelhet
Csakhogy míg korábban a családok kiterjedt rokoni és intenzív közösségi hálóban éltek, az anyákat nem hagyták ennyire egyedül a mindenkori feladataikkal, mint ebben az elmagányosodó modern társadalomban.
Legjobban: