A 65 év felett bekövetkező természetes halálesetek kétharmadáért a szívbetegségek tehetők felelőssé, az idősek körében ugyanis kiemelkedően sokan küzdenek magas vérnyomással, emelkedett koleszterinszinttel, keringési zavarokkal, érelmeszesedéssel. Mind közül talán a legijesztőbb szívet érintő esemény az infarktus, amely akkor következik be, ha a koszorúerek (például az érelmeszesedés miatt) nem tudnak elegendő oxigént szállítani a szívbe, ennek hatására a szívizom egy területen elhal.
A hazai felmérések szerint a 60 éven felüliek 51 százaléka szenved egy krónikus betegségben, 10 százaléka két ilyen betegségben, míg a három vagy több krónikus megbetegedés 3 százalékos gyakoriságú. Mutatjuk a legfontosabb, időseket érintő egészségi problémákat .
A szívinfarktus elsősorban a középkorú férfiak körében vezető halálok, de időskorban is gyakran előfordul, ráadásul a változókor után a nőket is közel ugyanolyan mértékben érinti, mint az erősebbik nem képviselőit. A jellegzetes tünetekből hamar felismerhető, hogy nagy a baj: az érintett a szegycsont mögött erős fájdalmat, szorító érzést tapasztal, a karokba, vállba, hátba kisugárzó zsibbadás kíséretében. A fájdalom 20 percnél is tovább tart, e mellé légszomj, szédülés, köhögés, erős izzadás, hányinger és halálfélelem is társulhat.
A nők esetében azonban megtévesztő lehet, hogy a szívinfarktus sokszor nem a klasszikus tünetekkel jelentkezik, náluk a mellkasi diszkomfortérzetnél erősebb a gyomorégéshez hasonlító fájdalom, a szokatlan fáradtság és az alvási nehézségek – emiatt aztán a hölgyek jellemzően később fordulnak orvoshoz a panaszokkal. Pedig az infarktus esetén fontos, hogy hamar szakértő segítséget kapjunk, hiszen közvetlen életveszélyes állapotot idéz elő. Az orvosok ilyenkor versenyt futnak az idővel: ha 6 órán belül sikerül helyreállítani a szív oxigénellátását, az izomelhalás minimalizálható, és a beteg nagy valószínűséggel rehabilitálható.
Az infarktus speciális esete: az agyvérzés
Szintén életveszélyes, azonnali közbeavatkozást igénylő keringési probléma az agyban bekövetkező infarktus, más néven stroke, ami becslések szerint évente 45-50 ezer embert érint itthon. Szélütés esetén az agyi szövetek oxigén- és tápanyagellátása valamilyen okból (jellemzően érelzáródás miatt) vészesen lecsökken vagy hirtelen megszakad – ennek következtében az agy bizonyos területei átmenetileg vagy súlyos esetben végleg funkciókárosodást szenvednek. Ilyenkor is minden perc számít, ami a segítségnyújtás megkezdéséig eltelik, ezért a jellegzetes tünetek láttán mihamarabb cselekedni kell. Ha észleljük, hogy valaki beszéde hirtelen zavarttá válik, felcserél vagy rosszul használ szavakat, arca és teste féloldalasan zsibbad vagy lebénul, végtagjai ügyetlenné válnak, látótérkiesést tapasztal, szédül és zavart, akkor azonnal hívjunk mentőt vagy vigyük kórházba! Ha az agyi keringést 3-4 órán belül visszaállítják, akkor a betegnek jó esélye van a felépülésre , de azt is fontos megemlíteni, hogy az első agyi infarktust követő hónapokban gyakori annak megismétlődése, amely az esetek 10-30 százalékában halálos lehet.
A stroke jellemzően 45 éves kor felett következik be, kialakulásában az érrendszeri problémák és a cukorbetegség mellett az időskor is komoly rizikófaktort jelent. Ha a beteg egyedül van otthon a tünetek jelentkezésekor, nagyon nehezen tud egyedül segítséget hívni a korlátozott beszéd- és mozgáskészség miatt – ilyenkor tehetnek jó szolgálatot a különféle okoseszközök, amelyek egyetlen gombnyomással tudatják a rokonokkal, diszpécserekkel, hogy vészhelyzet van, ezzel egy időben pedig átküldik nekik a beteg adatait, tartózkodási helyét, hogy minél hamarabb megérkezhessen a segítség.
Kis esésből is lehet nagy baj
Nemcsak az utcán, a csúszós utakon és rossz járdákon, hanem akár a saját otthonukban is érheti idős rokonainkat egy balszerencsés esés következtében súlyos sérülés: megbotlanak a szőnyeg szélében, elcsúsznak a fürdőszobában, hanyatt esnek a lépcsőn vagy a kertben sétálva, és meg is van a baj. Különösen veszélyes, ha elesés után nem tudnak felállni, így az egyedül élők sokszor segítséget sem tudnak hívni, mert nem tudnak eljutni a telefonhoz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A sok esés-kelés oka, hogy ahogy idősödünk, mozgásunk egyre rendezetlenebbé válik: járásunk bizonytalan lesz, nehezen emeljük a lábainkat, könnyebben megbotlunk, az egyensúlyérzékünk és a reflexeink sem a régiek már, ráadásul gyakrabban szédülünk, ennek következtében gyakoriak az otthoni balesetek. És hogy miért különösen veszélyes az elesés időskorban? Egy rosszul sikerült esés egy aktív, életerős felnőttnél is okozhat csúnya rándulást, húzódást, csonttörést, ezek ráadásul lényegesen rosszabbul érintik a 65 év felettieket. Egyrészt a lassabb reflexek, a nehézkes mozgáskoordináció miatt kevésbé tudnak védekezni esés közben, másrészt az időskorban előforduló csontritkulás miatt hamarabb törnek a csontjaik. A csökkent csontsűrűségre visszavezethető az idősek körében igen gyakori combnyaktörés, ami sokszor halálos kimenetelű is lehet - minél idősebb korban következik be, az érintett annál nehezebben viseli a műtétet, ráadásul nem ritkák a szövődmények sem. A statisztikák szerint a combnyaktörést szenvedett korosabb páciensek több mint fele a sérülést követő 5 évben elhalálozik, jó részük pedig a műtéti beavatkozást követően is folyamatos ápolásra szorul.
Vegyük komolyan az agyrázkódást!
Ugyancsak az elesés egyik veszélyes következménye az agyrázkódás , amely akkor alakul ki, ha eséskor nagy erővel üti be az illető a fejét valamilyen kemény felületbe (asztal sarkába, kád szélébe vagy a talajba). Ilyenkor az érintett szédülést, fejfájást, zavarodottságot, hányingert, kettős látást észlelhet, de egyensúlyzavarok vagy akár pillanatnyi eszméletvesztés is bekövetkezhet, kis idő elteltével pedig tompaság, álmosság jelentkezhet. Még ha úgy is érzi magát a beteg, hogy nincs különösebb baja, nagyon fontos, hogy agyrázkódás gyanúja esetén mindig forduljunk orvoshoz, mert előfordulhat, hogy duzzanat vagy vérzés keletkezett az agyban, ami életveszélyes állapotot idézhet elő! A legtöbbször pihenés hatására az agyrázkódás tünetei lassan elmúlnak, de a lábadozás ideje alatt ingerlékenységet, koncentrációs nehézségeket, fejfájást, valamint fény- és hangérzékenységet tapasztalhatunk.
Alattomosan sodor veszélybe a demencia
Bár az időskori demencia önmagában nem életveszélyes állapot, mégis fokozott körültekintést igényel az érintett családtagjaitól. Az agyi idegsejtek között kiépült kapcsolatok sérülése, elvesztése ugyanis kezdetben enyhe, majd fokozatosan egyre súlyosbodó kognitív zavarokat okoz, amelyek miatt az idősek hamar veszélyes helyzetekben találhatják magukat – ám a demencia miatt ezt sokszor nem képesek reálisan felmérni. Az érintettek kezdetben kisebb memóriazavarokkal küzdenek, majd a fokozatos leépülés következtében érdeklődésük beszűkül, beszédük zavarossá, nehezen érthetővé válik, nem képesek tisztán, logikusan gondolkodni, és a viselkedésük is megváltozhat (például agresszívvé válhatnak). A problémára a család jellemzően akkor figyel fel, amikor az idős rokon „elkóborol” otthonról, egy zavart pillanatában útnak indul, és mikor magához tér, nem tudja, hol van és merre találja a haza vezető utat. Ez főleg a hideg, téli hónapokban veszélyes, amikor az utcán egyedül bolyongó zavart, idős személyt baleset érheti, fagyási sérüléseket szenvedhet vagy akár ki is hűlhet, ha nem találják meg időben.
Ez is érdekelhet
De a súlyos memóriazavarok a leghétköznapibb helyzeteket is rizikóssá tehetik, elég csak arra gondolni, amikor az egyedül élő idős családtag bekapcsolja a gáztűzhelyet, sütőt, felteszi melegedni az olajat vagy gyertyát gyújt, majd megfeledkezik erről, emiatt egy óvatlan pillanatban tűz üthet ki a lakásban. A jogosítvánnyal rendelkező idősek nemcsak magukat, hanem másokat is veszélybe sodorhatnak vezetés közben, sokszor észre sem veszik például, hogy a forgalommal szemben hajtanak be egy útszakaszra. A demencia nem gyógyítható, ám az állapot romlása kognitív terápiával és gyógyszeres kezeléssel jelentősen lassítható, így már a korai tünetek megjelenésekor érdemes orvosi segítséget kérni. Előbb-utóbb azonban a beteg elérkezik arra a pontra, amikor állapota miatt már önveszélyesnek tekinthető, ekkor állandó felügyeletre, gondozásra szorul.
