Az utóbbi 60 évben jelentősen átalakultak a házasságkötési szokások, és gyökeresen megváltozott az emberek véleménye is azt illetően, hogy hány évesen érdemes örök hűséget fogadni az oltár előtt. Az elmúlt években már többször is megpróbálták kideríteni, hogy általánosan mi a legideálisabb életkor a frigyre lépéshez. A tökéletes időpont vagy időintervallum meghatározásához figyelembe vették azt is, hogy melyik korosztályban a legkisebb az öt éven belüli válások aránya. Egy tanulmány végül arra jutott, hogy a húszas éveink vége felé közeledve minden egyes plusz évnyi várakozás további 11 százalékkal csökkenti a válás esélyét, jobb tehát 29-30 évesen megházasodni, mint mondjuk az egyetemista éveinkben. 32 év felett azonban megáll ez a kedvező tendencia, és onnantól minél később mondjuk ki a boldogító igent, annál nagyobb lesz az öt éven belüli válás kockázata – évente plusz 5 százalékkal.
Ezek alapján Carrie Krawiec pár- és családterapeuta szerint azt lehet mondani, hogy ha valóban hosszú távra tervezünk, akkor 28 és 32 éves korunk között a legjobb kimondani a boldogító igent. Az amerikai lakosság ezzel szemben azt gondolja, hogy a nők számára a 25, a férfiaknak pedig a 27 éves kor a legideálisabb a megházasodásra.
Azért természetesen nem ilyen egyszerű a válasz erre a kérdésre, ugyanis számtalan tényezőtől függ az, hogy ki hány évesen tartja elérkezettnek az időt az elköteleződéshez. Krawiec szerint viszont az egyik legfontosabb dolog az, hogy ne legyünk sem túl fiatalok, sem túl idősek az esküvőnk időpontjában. Ha ugyanis elsietjük a dolgot, akkor jó eséllyel rövid időn belül válás lesz a vége. Ha pedig túl sokáig várunk, hajlamosak lehetünk irreális elvárásokat támasztani a házassággal és jövőbeni férjünkkel/feleségünkkel szemben, miközben mi már egyre kevésbé leszünk hajlandóak változtatni a viselkedésünkön és hozzáállásunkon.
A kor számít, vagy inkább az érettség?
A fentiek ugyan adhatnak némi támpontot, de végeredményben nem lehet meghatározni olyan életkort, amely mindenkinek egységesen megfelelne ahhoz, hogy házasságot kössön. Sok múlik ugyanis például azon, hogy az illetőnek éppen van-e párja abban az időben. Az is teljesen változó, hogy egy kapcsolat mennyi idő után jut el a lánykérésig, és vannak olyanok is, akik az eljegyzés után még akár 5-10 évet is várnak az esküvőszervezéssel. Az életkor mellett tehát a szerelmi románc „kora” is számíthat. De akár még az anyagi helyzet és a pár vágyai is befolyásolhatják az egybekelés időpontját, ugyanis például egy 100 fős, tóparti álomesküvő több millió forintba is kerülhet. (A pénzügyekre már csak amiatt is érdemes nagy figyelmet fordítani, mert az anyagi nehézségek a válások egyik fő okának számítanak.)
Nem mindegy az sem, hogy a házasodni készülő személyek mennyire számítanak érettnek. Alicia Taverner pszichoterapeuta szerint ugyanis van egy bizonyos érettségi szint, amelyre el kell jutnunk ahhoz, hogy a házasságunk nagyobb valószínűséggel legyen tartós és sikeres – ezt az állapotot általában 25 év felett érjük el. „A praxisomban rengeteg olyan, a válás szélén lévő párt látok, akik még azelőtt házasodtak össze, hogy megtalálták önmagukat, illetve kiélték volna kalandvágyukat a 20-as éveik elején” – mondta a szakember.
Azonban tudományos szempontból is van egy jól behatárolható választóvonal az „éretlenség” és az „érettség” között. Az agy egyik része, a homoklebeny ugyanis jellemzően csak 25 éves kor környékén – egyeseknél pedig csak 30 felett – éri el a teljes fejlettségi szintet. Az agy ezen területe felel egyebek mellett azért, hogy tudjunk logikusan gondolkodni és tervezni, illetve képesek legyünk megoldani a problémákat. Az „agyi érettség” szükséges továbbá ahhoz is, hogy erkölcsileg és etikailag helyes döntéseket hozzunk, az érzéseinket pedig tudjuk szabályozni és kommunikálni is.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Fontos, hogy azt érezzük: összetartozunk
Mint a fentiekből kiderült, az életkor valóban számít valamennyire, de a „jó” időpontban megkötött házasság önmagában még nem garantálja, hogy a pár tagjai „boldogan élnek, míg meg nem halnak”. Számos egyéb tényező is befolyásolja azt, hogy a férj és a feleség valóban együtt éli-e le az életük hátralévő részét. Nagyon sok múlik például azon, hogy a szerelmesek szót tudnak-e érteni egymással, képesek-e együttműködni, és kitartanak-e egymás mellett a mélypontokban is.
Bár hallani néha olyan történeteket, hogy valakik az első szerelmükkel maradnak együtt életük végéig, a szakértők szerint a tizenévesen szövődött szerelemek döntő többsége kudarcba fullad, jellemzően a tapasztalatlanság, a bizonytalanság és a kalandvágy miatt. Amikor tehát arról van szó, hogy „elég idősnek kell lennünk a házassághoz”, akkor az valójában azt jelenti, hogy elég tapasztaltnak és bölcsnek kell lennünk ahhoz, hogy felismerjük és értékelni tudjuk a másikban rejlő értékeket, valamint a saját érdekeinkért is jobban ki merjünk állni. April Davis, egy randiszervező cég alapító-igazgatója például úgy nyilatkozott erről a Brides-nak, a legjobb idő a házasságkötésre az, amikor jól érezzük magunkat a bőrünkben, magabiztosak vagyunk a karrierünk és a magánéletünk terén egyaránt, valamint van mellettünk egy olyan személy, akivel kölcsönösen azt érezzük, hogy összetartozunk.
A legbiztosabb jelek, hogy készen állunk a házasságra
Lesli Doares párkapcsolati coach úgy véli, a házasság nem azt jelenti, hogy feladjuk az életünket a másik kedvéért, hanem azt, hogy összekötjük az életünket a szerelmünkével. De vajon milyen jelek utalhatnak arra, hogy valóban készen állunk erre? Például az, ha elfogadjuk, hogy a sikeres házassághoz nem elég csupán a kölcsönös szerelem és tisztelet: a kapcsolat hosszú távú működtetéséért folyamatosan dolgozni kell. Az érett hozzáállásunkról tanúskodik az is, hogy nem okoz gondot, hogy beismerjük, ha hibáztunk, és képesek vagyunk ezért őszintén bocsánatot is kérni. Legalább ilyen fontos, hogy már ne legyenek elvarratlan szálak és feltéptető sebek a volt kapcsolataink után. Ha még mindig a múlt miatt kesergünk, és esetleg újra és újra elkövetjük ugyanazokat a régi hibákat, akkor kevés esélyünk van a boldog jövőre.
Jól jel, ha a konfliktushelyzetekben nem az jut eszünkben elsőként, hogy csak a szakítás jelentheti a megoldást. Ha valami kigyullad a lakásunkban, akkor a legrosszabb, amit tehetünk, hogy próbálkozás és segítségkérés nélkül elrohanunk a helyszínről – miért tennék tehát így, ha a kapcsolatunkban kap lángra valami? Ha hosszú távra tervezünk, meg kell tanulnunk összefogni a párunkkal, hogy együtt akadályozhassuk meg, hogy egy-két nehézség miatt porig égjen a közös életünk. Elengedhetetlen továbbá, hogy azt érezzük, a másikkal az oldalunkon bármire képesek vagyunk.
A boldog házasság kulcsfontosságú összetevője az is, hogy feltétel nélkül bízzunk a párunkban, és elfogadjuk őt olyannak, amilyen. A leglényegesebb viszont talán az, hogy már el sem tudnánk képzelni az életünket nélküle.
