Mikor tünet a szomorúság?
Ahelyett, hogy magunkat vagy akár valaki mást depressziósként emlegetünk, érdemes kicsit átgondolni, hogy pontosan milyen érzések állnak a háttérben. A szomorúság az egyik leggyakoribb. Ezzel minden ember többször is találkozik élete során: általában valamilyen kudarc, csalódás váltja ki, de idővel az érzés megfakul és elmúlik. Ezzel szemben a depresszió mindennel kapcsolatban szomorúvá tesz, az érzés konstans, ráadásul szakértők szerint a depressziósok gyakran minden különösebb, látható ok nélkül érzik magukat rettenetesen.
A magány már depresszió?
A magány is olyasmi, amivel mindnyájan találkozunk, sokan pedig egy hosszabb magányos periódus után, mikor már nagyon zavarja őket az állapot, úgy gondolják, hogy depressziósok lettek. Pedig a magányt sokkal könnyebb leküzdeni, mint a depressziót, mert előbbin segíthet, ha kicsit erőt veszünk magunkon, és új társaságba kezdünk járni, vagy például jótékonysági munkát végzünk, ahol új embereket ismerünk meg. A depresszióra sajnos ez sem igaz.
Szorongás vagy depresszió?
A szorongást sem ritka, hogy összekeverik a depresszióval, ami abból a szempontból akár indokolt is lehet, hogy a kettő között valóban van kapcsolat. Ugyanakkor, aki szorong, még nem feltétlenül depressziós is, feltéve, ha a szorongás valamilyen erőpróba, kihívás, például egy fontos találkozó, állásinterjú vagy vizsga előtt tör rá. Ha azonban a szorongás konstanssá válik, és az élet minden területén, mindenféle dologgal kapcsolatban jelentkezik, akkor ez már valóban utalhat depresszióra.
A stresszel is hasonló a helyzet
A stresszel nagyjából ugyanez a helyzet. A húzósabb időszakokban, amikor nagyon sok a munka, vagy éppen valamilyen családi krízist kell megoldani, teljesen normális, hogy stresszelünk, és bizonyos helyzetekben még egy kis extra motivációt is adhat. Másfelől viszont a krónikus stressz már tartozhat a depresszió tünetei közé, de ilyenkor általában nem ez az egyetlen jele a kedélybetegségnek.
Az unalmat se keverjük össze vele!
Az unalom, pontosabban az az érzés, hogy nem élvezzük például a munkánkat, és emiatt sokat érezzük kedvetlennek magunkat, szintén nem keverendő össze a depresszióval, hiszen ha mellette még vannak olyan dolgok az életünkben, amelyeket kedvvel csinálunk, akkor valójában csak egy konkrét dologgal van problémánk. A kedélybetegek ezzel szemben szinte semmit nem tudnak élvezni, és elvesztik az érdeklődésüket a hobbijukkal vagy akár a szexszel kapcsolatban is.
Forrás: care2.com