A bipoláris zavar – vagy más néven mániás depresszió – kialakulásának okairól számos elképzelés van érvényben, mint ahogy számos területen folyik kutatás annak érdekében, hogy feltérképezzék ennek a különös rendellenességnek a hátterét. A legtöbb kutató ma már egyetért abban, hogy a betegség megjelenése nem egy okra vezethető vissza, hanem több tényező közrejátszása szükséges a kialakulásához. Noha a pszichológia több irányzata is próbálkozik a háttér felkutatásával, eddig nem sikerült egyértelmű magyarázatot adnia.
Biológia versus genetika
A biológia és a genetikai azonban annál kecsegtetőbb eredményekkel szolgál. Mint azt a major depresszió esetében is leírtuk, a kutatók a szerotoninnak - egy idegrendszeri vegyületnek - a csökkent szintjét találták a depressziós betegeknél. A várakozásokkal ellentétben azonban a mániás fázisban szintén alacsony szerotonin szinteket mértek. Ezek az eredmények látszólag ellentmondásosak, azonban a biokémia atyjainak - úgy tűnik - mégis sikerül megmagyaráznia a szerotonin elméletet: feltételezésük szerint az alacsony szerotoninszint előkészíti a terepet a hangulatzavar számára, és egy másik idegi jelátvivő anyagtól függ, hogy mánia vagy depresszió alakul-e ki.
A kutatók egy másik csoportja a nátriumionokat vette górcső alá: kísérleteik szerint a központi idegrendszerben nem megfelelő az ionáramlás. Az elmélet szerint a nátriumionok áramlásának zavarai okozhatják a szélsőséges hangulati ingadozást: a túl erős "aktivitás" az idegsejtek szintjén mániához vezet, a lusta jelátvezetés pedig a depresszió tüneteit hozza létre.
A reflektorfény az utóbbi időben egyértelműen a genetikai kutatásokra irányult. A családfakutatások alapján a bipoláris zavarban szenvedő személyek rokonainál sokkal gyakrabban fordul elő a betegség. Míg az átlag népesség 1%-a lesz mániás depressziós, addig annak az esélye, hogy egy beteg egypetéjű ikerpárja is megbetegedjen, 70%. Ha ez az arány 100%-os lenne, akkor egyértelműen genetikai hátteret kellene feltételezni, így azonban bizonyos, hogy a betegség kialakulásában több tényező játszik közre. Az eddigi eredmények szerint feltehetően az X kromoszóma egyik génjének rendellenességéről lehet szó, azonban a genetikusok eddig még nem találták meg a hiba pontos forrását.
Nem "egzotikus" betegség
A bipoláris zavar a lakosság több, mint 1%-át érinti a 18 évnél idősebbek körében, nemcsak az Egyesült Államokban, de Magyarországon is. A betegség általában a késői serdülőkor vagy a fiatal felnőttkor határán jelentkezik, de előfordul, hogy egy-egy tünet már gyermekkorban felismerhető. A depresszióval ellentétben, ahol a nőknél sokkal gyakoribb a betegség előfordulása, a bipoláris zavar mindkét nemet egyformán érinti.
Lévén a bipoláris zavar háttere még nem egyértelmű, nem lehet "megelőzni" a betegség kialakulását. Éppen ezért különösen fontos felismerni a tüneteket, hogy a páciens kezelése a lehető leghamarabb kezdődjön el. Ha a családban van már diagnosztizált bipoláris beteg, akkor a vérszerinti rokonok hangulati ingadozásaira, "raplijaira" jobban oda kell figyelni segítő szándékkal, mert esetükben ez lehet jele egy kialakult, vagy kialakulóban levő bipoláris zavarnak. Ez azért lényeges, mert a öngyilkosság gyakran jár együtt. Egy Egyesült Államok-beli felmérés szerint az öngyilkosságot elkövetett emberek 30-70%-a szenvedett a hangulatzavarok valamely formájától.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
