Hatóanyagai:
A hasis is az indiai kender származéka. Fő hatóanyaguk a THC (delta-9-tetrahydrocannabinol). Hatóanyag-tartalma attól függ, milyen típusról van szó.
Tipológia:
enyhe hallucinogén hatású drog
Alternatív megnevezés:
haska, csoki
Miről ismerhető fel?
A kereskedelembe lemezre préselt formában kerül. Zöldes, barnás, vagy egészen fekete árnyalatú, gyurmára vagy csokoládéra hasonlít az állaga.
Felhasználási mód:
Dohánnyal keverve, cigarettában vagy pipában szívják. Ha elkészült a pipa, vagy megsodorják a cigarettát, körbejár a társaságban (leginkább társaságban fogyasztott drog). Mindenki mélyet szív, a füstöt nagyon sokáig bent tartja, akár egy köhögési rohamig. A hasisból lepárlással (alkohol, éter, petróleum) képzett, aromás szagú, sűrű olajat cigarettára, dohányra cseppentve fogyasztják. Előfordul, hogy vaporizátorral párologtatják, vagy zsiradékban/alkoholban oldva viszik be a szervezetbe.
Hatása:
Viszonylag gyorsan hat a vegetatív idegrendszerre, a rövid távú hatás 2-3 órán át érzékelhető. Gyorsítja a szívműködést, növeli a szövetek véráramlását, a szem kivörösödik, a pupilla kitágul, megnő az étvágy. A használó ellazultságról számol be, úrrá lesz rajta az eufória. Az érzékek felerősödnek (élesebb hallás, differenciáltabb szaglás, ízlelés és tapintás), az időérzék torzul, a koncentráció erősen csökken. Ha növelik az adagot, erőteljes nyugtalanság, érzékcsalódások jelentkeznek. A használó a szokottnál többet beszél és nevet, negatív alaphangulatnál viszont lehangoltság, félelem ("para"), szorongás jelentkezhet. A hasisnál nem alakul ki testi függőség, csak pszichés, ami hosszú távú fogyasztáshoz vezethet.
Túladagolás tünetei:
Pánikrohamok, ingerlékenység, bizalmatlanság, rohamszerű félelem, kínzó üresség érzése.
Elvonási tünetei:
Erőteljes feszültség, csökkent tűrőképesség, dührohamok, hirtelen hangulatváltások, kézremegés, alvászavar.
Veszélyei:
Hosszú távon hatására leépülhetnek a használó kapcsolatai. Romolhatnak egyes mentális képességek és az általános motiváltság.
Irodalom:
A hasis élvezetről például Dumas Monte Cristo grófjában olvashatunk.
"Ujjhegyeimben könnyű hideg érzés jelentkezett, amely csakhamar annyira fokozódott, hogy úgy éreztem, mintha ujjaimat jéghideg vízzel telt edénybe merítettem volna... A hideg szinte kézzel fogható vált� egész valómat átjárta, olyannyira, hogy éreztem, szinte megfagynak a gondolataim is. Vagy talán sokkal inkább egy gondolkodó jégdarabnak hittem magamat, hiszen hatalmas jégdarabból faragott szobornak tűntem." (Baudelaire)