A kísérletben, amelyről a tanulmány szólt, a résztvevők egyik felének először egy igen unalmas cselekvésben kellett részt venniük - konkrétan egy tál babot kellett szín szerint szortírozniuk. Később, mikor kreativitást igénylő feladatot kaptak, ők teljesítettek jobban. A feladat az volt, hogy olyan ürügyeket találjanak ki egy késés megmagyarázására, amely nem tünteti fel rossz színben azt, aki próbálja vele kimenteni magát.
Sandi Mann pszichológus, a The Upside of the Downtime: Why Boredom Is Good című könyv szerzője szerint ez az eredmény egyáltalán nem meglepő - az unalom ugyanis valójában a legkevésbé sem negatív dolog. Szerinte az unalom tulajdonképpen egyfajta idegi igény a stimulációra, amelyet ha elménk nem kap meg, akkor megteremti magának. Ilyenkor születnek a leginkább kreatív és revelatív gondolataink, amelyek tulajdonképpen az unalomban gyökereznek.
Az unatkozás, illetve a vele járó álmodozás emellett segíthet egy kicsit kiszakadni a mindennapi mókuskerékből, ami kifejezetten jót tesz a mentális egészségünknek. Amikor tényleg a világon semmi nem foglalja le az agyunkat, nincs semmilyen aktivitás, megoldandó feladat, akkor a szervezetünk rengeteg stressztől és feszültségtől megszabadul, ez pedig nagyon egészséges. Ugyanakkor Mann szerint fontos, hogy az unalmat ne keverjük össze a relaxálással. A szándékos lazító cselekvések, mint a jóga vagy a meditáció, nem számítanak unatkozásnak, még ha kissé ingerszegénynek érezzük is őket. Az unalom azt jelenti, hogy nem ér minket semmiféle stimulus.
Felejtsük otthon a mobilunkat!
Ha valóban "unalmi állapotba" szeretnénk kerülni, akkor válasszunk valami olyan tevékenységet, amely csak nagyon minimális vagy egyáltalán semennyi koncentrációt nem igényel. Ilyen a séta egy teljesen ismert útvonalon, a csukott szemmel üldögélés, úszás a medencében oda és vissza. Közben hagyjuk az elménket teljesen szabadon kóborolni, ne szóljon zene, ne figyeljünk semmire, ne törődjünk semmivel.
És persze: ne legyen nálunk telefon. Szakértők szerint az, hogy a telefon állandóan a kezünkben van, és nézegetjük, használjuk, nem hagy minket unatkozni, ami miatt aztán igazán jól kikapcsolódni, szórakozni sem tudunk. Legjobb, ha egyszerűen néha otthon hagyjuk a telefonunk, és akkor sem vesszük elő, ha a buszra várunk, vagy egy unalmas megbeszélésen ülünk. Ilyenkor egyszerűen csak engedjük agyunkat szabadon forogni - magunk is meg fogunk lepődni, milyen briliáns gondolatok jutnak majd eszünkbe.
Forrás: Time