A düh teljesen normális emberi érzelem - a gondok ott kezdődnek, amikor nem tudjuk kifejezni, inkább lenyeljük, vagy amikor gondolkodás nélkül reagálunk, és úgy gondoljuk, hogy a romboló reakcióink teljesen normálisak, csak mert épp dühösek vagyunk. Ez a két véglet ugyanis nemcsak a kapcsolatainknak árt, hanem az egészségünknek is: a depressziótól a szív- és érrendszeri betegségekig számos ártalom kockázatát hordozza magában. Ha azonban elsajátítja a heves érzelmek egészséges kezelését, azzal csökkentheti a stresszt és a szív- és érrendszeri problémák, valamint a depresszió kockázatát, ráadásul a kapcsolatain is javíthat. Túl jól hangzik? Akkor azt is eláruljuk, hogy mindenki képes megtanulni, hogyan kezelje a dühét.
- Az egyik legfontosabb, hogy felismerjük a dühöt vagy haragot - mondja szakértőnk, dr. Battonyai Tünde pszichiáter. - Ám azt is fontos tudni, hogy ez az érzés általában "ráépül" a többi érzésünkre, tehát mindig van alatta másik érzelem, a harag csak a felszín. Sokan képtelenek időben felismerni dühüket, csak azután azonosítják, ha már cselekedtek. A meggondolatlan cselekedetek hatására viszont gyakran szembesülnek gondokkal. - Ugyancsak fontos, hogy megfejtsük, milyen érzelmeink vannak a düh érzése alatt, vagyis mitől lettünk dühösek - teszi hozzá a pszichiáter. - Mit éreztünk előtte, akár csak egy pillanatra is? Ilyen érzés lehet például a csalódottság, a tehetetlenség, a megalázottság. A mélyebben meghúzódó érzelmek azonosítása nagyon nehéz feladat, de rendkívül fontos mind az önismeret, mind pedig a düh kezelésének szempontjából. Ugyanis épp ezek miatt az érzések miatt reagálunk dühösen, ezért hosszabb távon nem elsősorban a haraggal, hanem ezekkel az érzésekkel van teendőnk.
Mit tenne?
Ahhoz, hogy a haragot megfelelően kezelje, először ismerje meg saját temperamentumát. Olvassa el a következő helyzetet, és válassza ki a habitusához legközelebb álló választ, majd olvassa el a mellette álló számhoz tartozó értékelést és tanácsokat.
1. Feláll az asztaltól, és dühösen megkéri a húgát, hogy jöjjön ki egy pillanatra a konyhába. Itt, talán kicsit túl hangosan is a tudtára adja, hogy megdöbbent az árulásán, és elvesztette a bizalmát. Addig üti a vasat, amíg a húga a sírás szélére nem jut.
2. Csendben csikorgatja a fogait , és a vacsora végéig a szemkontaktust is kerüli a húgával. Később, amikor rákérdez, letagadja, hogy bármi baj lenne, de korán távozik a vacsoráról, és pár hétig a húga telefonhívásait sem fogadja.
3. Ökölbe szorult gyomorral üli végig a vacsorát, majd egész hétvégén a történteken rágódik. A húgának nem mond semmit, de csendben elhatározza, hogy többé semmilyen fontos dologban nem bízik meg benne.
4. Az este további részében nem foglalkozik az üggyel, de megkéri a húgát, hogy másnap üljenek le négyszemközt egy kávéra. Ekkor elmondja neki, hogy árulásnak érzi, amit tett, sértve érzi magát, és hogy időbe fog telni, amíg újra megbízik benne.
A választól függően...
1. Az ön stílusa: reaktív
Azonnal reagál az elszenvedett sérelemre vagy igazságtalanságra, akár az ordításig, vagy az ajtócsapkodásig is elmegy. Sokan azért választják ezt az utat, mert azonnali eredményhez vezet – amit azonban az azonnali megkönnyebbüléssel nyer, azt elveszíti a hosszú távú tisztelet terén. A többiek ugyanis lobbanékony, sőt, néha kifejezetten erőszakos személyiségnek fogják tartani. Ráadásul az azonnal robbanó embereknek sokszor kell megküzdeniük az utólagos bűntudattal és szégyennel, amiért nem tudták kontrollálni a viselkedésüket, vagy megbántottak másokat. Az egészségnek is árt a hirtelen harag, a szakértők szerint elsősorban a szív számára jelent stresszt – épp ezért a kutatások a szív- és érrendszeri betegségek nagyobb kockázatával hozzák összefüggésbe.
Ezt tegye helyette:
- Hűtse le magát: a cél csak annyi, hogy ne robbanjon azonnal, előbb inkább gondolja át az érzéseit. A reaktív típusú emberek sokszor úgy gondolják, hogy aki nem reagál azonnal, az gyenge. Valójában azonban az erő jele, ha képesek vagyunk tízig számolni, mielőtt felcsattannánk.
- Lélegezzen! Amikor észreveszi a közelgő robbanás tüneteit – elvörösödik, felgyorsul a szívverése, megfeszülnek az izmai és ordítani szeretne – vegyen 10 mély lélegzetet, lélegezzen egészen mélyre, a hasába. Ez a technika extra oxigénnel látja el a szervezetét, és segíti a nyugtató hormonok, például a szerotonin termelődését.
- Gondolkodjon stratégiában! Ha végre lelassul a szívverése, az annak a jele, hogy túljutott a "harcolj, vagy menekülj!" fázison. Ilyenkor már rendben van, ha kimutatja: nem helyesli a kialakult helyzetet. Érdemes valamilyen racionális választ megfogalmazni, amely sem a másik emberrel való kapcsolatát, sem az önbecsülését nem veszélyezteti.
- Fejezze ki az érzéseit! Vádaskodás helyett fogalmazzon meg úgynevezett „én-üzenetet”. Mondja például ezt a húgának: „rosszul esik, hogy most mások is tudnak a problémáimról.” Keressen hosszú távú stresszoldó módszereket! Nagyon hatékony lehet például, ha a mindennapjai részévé teszi a jógát és a meditációt, amelyek segítenek megfékezni a dühét.
2. Az ön stílusa: passzív-agresszív
Szinte mindannyian hajlamosak vagyunk időnként passzív-agresszív módon kifejezni az érzéseinket. A gond az, hogy a passzív-agresszív viselkedés – amikor csak indirekt módon támadjuk a másikat, szabotáljuk a kezdeményezéseit, pletykálunk róla, vagy egyszerűen csak nem dicsérjük, sértődötten viselkedünk, esetleg egyáltalán nem vagyunk hajlandóak beszélni vele – nagyon könnyen azonosítható, és épp ahhoz vezet, amit el akartunk kerülni: konfrontációhoz. Ugyanilyen problematikus, hogy a passzív-agresszív típusú emberek sokat rágódnak a többiek árulásán, ez pedig érzelmi és fizikai stresszt, például szorongást okoz.
Ezt tegye helyette:
- Ismerje el! A passzív-agresszív emberek gyakran úgy érzik, nincs joguk az erőteljes érzelmekre. Nyugodtan ismerje el, ha valaki viselkedése felzaklatta.
- Figyelje magát! Ha nem biztos benne, hogy passzív-agresszív módon viselkedik-e, tegye fel magának a kérdést: hogyan érezném magam, ha valaki így viselkedne velem? Ha a válasz az, hogy rosszul, akkor hagyja abba, amit csinál.
- Beszéljen a tükörbe! Ha nehezére esik elmondani valakinek, hogy dühös, próbálja el a mondanivalóját a tükör előtt.
- Adjon hangot az igényeinek! Kezdje azzal, hogy közös célt fogalmaz meg (például fenntartani a jó kapcsolatot, tisztázni a félreértéseket), majd beszéljen az érzéseiről.
3. Az ön stílusa: elkerülő
Ha úgy tesz, mintha minden rendben lenne, akkor is, amikor távolról sem ez a helyzet, az szó szerint megbetegítheti. A düh lenyelése tönkreteszi az önbecsülésünket, mivel gyengének, és igényeink kifejezésére képtelennek érezzük magunkat, ez pedig depresszióhoz is vezethet. A szorongás persze más betegségek formájában is utat találhat, a tanulmányok szerint hozzájárulhat a szív- és érrendszeri problémák , ez emésztőrendszeri gondok és a depresszió kialakulásához, mivel a felszín alatt egyre gyűlő düh stresszhormonokkal árasztja el a testet.
Ezt tegye helyette:
- Ismerje fel a dühöt! Az elkerülő típusú embereknek gyakran gondjaik vannak azzal, hogy felismerjék, mikor dühösek. Ha azon kapja magát, hogy megsértődött valakire, vagy stresszes, keresse meg a kiváltó eseményt.
- Fogalmazza meg, mitől fél! Az elkerülő magatartás gyakran a kimondatlan szorongásból származik, például félünk attól, hogy egy kapcsolat megszakad, ha hangot adunk az érzéseinknek. Ezek a félelmek azonban gyakran alaptalanok - ha ezt belátjuk, könnyebb lesz cselekedni.
- Gyakoroljon! Tűzze ki célul, hogy naponta legalább egyszer felvállalja az érzéseit mások előtt. Ahogy hozzászokik a módszerhez, máskor is könnyebb lesz megvalósítani.
4. Az ön stílusa: egyenes
Nincs gondja azzal, hogy fel- és elismerje, ha dühös - ahelyett azonban, hogy kimondaná, ami csak az eszébe ötlik, racionális, konstruktív és tiszteletteljes hozzáállást alakít ki, mielőtt kinyitná a száját. Ez a reakció csaknem ideális, mindössze annyi a teendője, hogy továbbra is ezen az úton jár. Az egyenes beszéd a leghatásosabb módja annak, hogy pozitív kompromisszumra jussunk, ez pedig megmutatja, hogy tiszteli a többiek igényeit és érzéseit, miközben a saját érzelmeit sem hagyja figyelmen kívül.
Ezt teheti még:
- Válogasson! Nem minden helyzetben van szükség cselekvésre. Ha a másik fél hozzáállása miatt aránytalanul nagy probléma kerekedne az ügyből, lehet olyan helyzet, amit érdemesebb annyiban hagyni.
- Finomítsa a kommunikációját! Bár az élet legtöbb területén képes asszertíven kommunikálni, lehet, hogy egyes kérdésekben túl- vagy alulreagálja a helyzetet. A családtagjainkat például általában nehezen kezeljük.
- Érdemes elolvasnia a többi stílustól írottakat is, hogy rájöjjön, van-e olyan helyzet, amikor például passzív-agresszívan, vagy elkerülően reagál. Ha van ilyen helyzet, igyekezzen ilyenkor is változatni a reakcióján.