Izland egy európai szigetország a Skandináv-félsziget és Grönland között elhelyezkedve az Atlanti-óceánon. Bár területe meghaladja például Magyarországét is, népességszáma viszont mindössze akkora, mint Szeged és Debrecen együttes lakosságszáma. Izland híres megannyi vulkánjáról és gejzíréről, települései pedig szinte kizárólag a partvidékeken fekszenek, mivel a sziget belső területein meglehetősen zord körülmények uralkodnak, lényegében lakhatatlanná téve azokat. Ezek a földrajzi viszonyok visszaköszönnek az izlandiak hagyományaiban is.
A hegyekből jön a rossz gyerekek veszte
Jó példa erre a félelmetes Gryla alakja, egy ogre asszonyé, aki a legenda szerint a sziget északi részén elterülő Dimmuborgir lávalabirintusában él férjével, a hírhedten naplopó Leppalúdival. Gryla minden évben karácsony idején leereszkedik a hegyekből, hogy elrabolja a rossz gyerekeket, majd levest főzzön belőlük egy hatalmas kondérban. Leppalúdi eközben a lábait lógatva várja, hogy Gryla hazatérjen a zsákmánnyal, hogy aztán ő is jól belakmározhasson felesége rémisztő főztjéből. Elkíséri ugyanakkor az asszonyt az útra macskája, amelyet az izlandiak éjsötét bundájáról ismernek, valamint vérszomjas természetéről, miszerint elevenen felfalja azokat a gyerekeket, akik az ünnep alkalmából nem öltenek valamilyen új ruhadarabot.
Az izlandi karácsony kedvesebb oldala
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Lássuk be, az eddig említett hajmeresztő kompánia önmagában aligha hozná meg a szigeten élő gyermekek kedvét a karácsonyhoz, nem úgy viszont Gryla és Leppalúdi fiai! Tizenhárom trollról van szó, akiket Jólasveinarként, szabad fordításban karácsonyi csibészekként emlegetnek az izlandiak, bár érdemes hozzátenni, hogy a szó eredete inkább egy, a téli napfordulóhoz kötődő pogány ünnepre, a julra vezethető vissza, semmint a keresztény értelemben vett karácsonyra. A szokások szerint az izlandi gyerekek december 11-étől kezdve minden éjszakára kiteszik a cipőjüket az ablakpárkányra, reggelre pedig a csibészek valamilyen apró ajándékot csempésznek a lábbelikbe. Persze ehhez kapnak némi ösztönzést is a gyerekektől az úgynevezett laufabraud formájában, amely egy egyfajta vékony, ropogós, kifejezetten a karácsonyi időszakban sütött kenyérféle.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a csibészek nem mindig voltak ennyire jóindulatúak, mi több, az eredeti történet szerint igazi rendbontó gazfickók, akik különböző csínytevésekkel borzolták a kedélyeket éjszakánként karácsony előtt. Ahogy azonban világszerte egyre népszerűbbé vált és előtérbe került a Mikulás ajándékhozó szerepe, úgy alakultak át a csibészek is Izlandon kedvesebb, gyermekbarátabb karakterekké. Olyannyira, hogy ma már a rossz gyerekeknek is kevesebb a félnivalójuk, hogy végül Gryla fortyogó üstjében kötnek ki magatartásuk következményeként. Büntetésük ehelyett csupán annyi, hogy nem ajándékot kapnak a cipőjükbe, hanem
virgácsot krumplit.
Lássuk azonban, kiket tisztelhetünk eredendően a tizenhárom troll személyében, illetve milyen különc szokásaikról váltak hírhedtté a fagyos időjárású szigetország lakossága körében.
- Stekkjastaur (december 12.): kedvence a juhtej, de meglehetősen ügyeletlen, mivel mindkét lába fából van, ezért nagy ramazurit csap, amint csetlik-botlik, kergetőzik a birkákkal.
- Giljagaur (december 13.): neki a tehéntej jelent ellenállhatatlanul ízletes csemegét, így istállókban rejtőzve várja az alkalmat, hogy elcsenhesse a frissen megtöltött tejes vödröket.
- Stúfur (december 14.): testvéreihez képest szokatlanul alacsony, és elsősorban serpenyők ellopásával igyekszik hozzájutni a vacsoramaradékhoz.
- Pvörusleikir (december 15.): Stúfurral éppen ellentétes végletet képvisel, mivel ő a legmagasabb troll. Belegondolni is borzasztó, de a sütés-főzéshez használt kanalakat lopja el, hogy lenyalogathassa azokról a maradékot.
- Pottasleikir (december 16.): kifejezetten az edényekre, lábasokra szakosodott tolvaj, akinek szintén az ételmaradékok jelentik az igazi jutalmat.
- Askasleikir (december 17.): az izlandiak askurnak neveznek egy foggantyúval és fedéllel ellátott edényfajtát. Askasleikir ágyak alatt rejtőzve várja, hogy valaki gyanútlanul a földre tegye gőzölgő étellel teli askurját. A csendben leselkedő troll ekkor csap le, megszerezve magának az ízletes falatokat.
- Hurdaskellir (december 18.): mind közül a leghangoskodóbb fivér, aki nem besurranó tolvajként vált hírhedtté, hanem éjjeli ajtócsapkodó csibészkedése nyomán.
- Skyrgámur (december 19.): a skyr egy sűrű, mégis lágy tejtermék, hasonló a joghurthoz. Akárcsak általában az izlandiak, Skyrgámur is odavan ezért a finomságért, és nem rest mindent megtenni azért, hogy hozzájusson kedvencéhez.
- Bjúgnakraekir (december 20.): nem ács, mégis a tetőgerendák között rejtőzik, hogy aztán az első adandó alkalommal lecsapjon a felakasztott füstölt kolbászokra.
- Gluggagaegir (december 21.): testvéreivel ellentétben ő nem aprózza el a lopás művészetét egy-egy specialitásra. Távcsövével folyamatosan az ablakokat kémleli, hátha meglát bármilyen magára hagyott értéket, amit a megfelelő pillanatban elcsenhet.
- Gáttabefur (december 22.): legfontosabb ismertetőjegye az extrém hosszú és széles orra, amely révén szaglása is bőven átlag feletti. És ha már ennyire jól érzi az illatokat, előszeretettel ki is aknázza ezt a képességét a laufabraud felkutatására.
- Ketrókur (december 23.): nem lóg ki a sorból abban a tekintetben, hogy szintén ételtolvajként tengődik. Különlegessége ugyanakkor, hogy portyái alkalmával egy kampót használ eszközként a kiszemelt fogások eltulajdonítására.
- Kertasníkir (december 24.): talán Kertasníkir ízlése a leginkább meghökkentő, mivel elsősorban gyertyákat fogyaszt szívesen. Lopódzva követi a gyerekeket, és amint alkalma nyílik rá, elorozza tőlük a számára ínycsiklandó gyertyákat.
Ez is érdekelhet
Felhasznált források: adventures.is ; nordicvisitor.com ; iceland.is
