Ismert, hogy ez a fajta üresség a borderline személyiségzavar egyik tipikus tünete. Az érintetteket általában véve szélsőséges érzelmek, a társas kapcsolatok ápolásának nehézsége és krónikus ürességérzet jellemzi. Ezzel együtt a mentális egészséggel foglalkozó kutatások ritkán tértek ki a múltban az ürességérzetre, illetve nem is definiálták azt napjainkig. Mint azt a The Conversation oldalán megjelent közös cikkükben írják, Shona Joyce Herron, a University College London klinikaiszakpszichológus-gyakornoka és Fabio Sani, a Dundee-i Egyetem pszichológusprofesszora szerettek volna pontosabb képet kapni arról, milyen gyakori valójában a panasz előfordulása, továbbá miért lenne fontos, hogy a kutatók és gyakorló pszichológusok nagyobb figyelmet szenteljenek rá.
A feneketlen korsó és a céltalan sodródás
Több mint négyszáz olyan felnőttel készítettek interjút, akik életük valamely szakaszában átélték az üresség érzetét - voltak, akik csak ritkán, míg mások szinte állandóan érezték azt. A felmérés nyomán több száz érzelemteli, első kézből származó beszámoló született. Egy résztvevő "soha meg nem telő, feneketlen korsóként" írta le az érzést, egy másik pedig a társadalomtól való elkülönülésként, amely "minden életet és energiát kiszipolyoz az emberből".
Ezeknél is érzékletesebb talán, ahogy az egyik válaszadó megfogalmazta a tapasztaltait, miszerint üresség az, "amikor úgy érezzük, minden, amit teszünk, céltalan, és csupán sodródunk az eseményekkel. Csupán próbáljuk kitölteni az időt addig, amíg meg nem halunk. Olykor átélünk boldog pillanatokat, és történnek olyan jó dolgok, amelyek rövid időre kizökkenthetnek, de mindezek mögött folyton ott van az az üregesség belül, amely sosem szűnik meg. Olyan, mintha átlátszóak lennénk, és minden pozitív érzelem, mint a szerelem vagy az öröm, átmegy rajtunk anélkül, hogy megragadna bennünk, hogy aztán ismét úgy érezzük, mintha soha nem is lett volna."
Többen említették, hogy nem találnak semmilyen motivációt az életben, amit egyikük úgy foglalt össze, hogy "úgy éreztem, hogy egyáltalán nem vagyok a körülöttem lévő világ része. Nem tudtam semmit sem érezni, és semminek nem volt hatása a körülöttem zajló eseményekre vagy más emberekre, amit csak csináltam. Léteztem, de nem éltem." A kutatók elmondása szerint a felmérés résztvevőinek fele sosem küzdött mentális egészségügyi problémákkal, ami jól mutatja, hogy az ürességérzet nem kizárólag a borderline személyiségzavar tünete, hanem bárkinél felléphet, függetlenül attól, hogy vannak-e mentális egészségügyi gondjai vagy sem. Emellett a két szakember erős kapcsolatot talált a gyakori ürességérzet és az öngyilkossági gondolatok és önsértő viselkedés között, ami ismételten csak arra világít rá, hogy nem szabad félvállról venni a jelenséget.
Ez is érdekelhet
"Dacára annak, hogy sosem adtunk nekik definíciót az üresség jelentéséről, és inkább arra kértük az embereket, hogy saját perspektívájukból meséljék el a tapasztalataikat, a résztvevők százai mégis ugyanazt az érzést írták körül. Úgy találtuk, hogy az ürességet belső űr jellemzi, amihez az élet értelmének hiánya, valamint a más emberekhez és a világhoz való kapcsolat hiánya társul. Mindezek nyomán az érintettek úgy érzik, csupán sodródnak az eseményekkel, és nem képesek olyan módon hozzájárulni a világhoz és az életükhöz, mint ahogyan szeretnének" - írják cikkükben a kutatók. Felmérésük eredményeit a Journal of Mental Health című tudományos folyóiratban tették közzé.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
