Élete során legalább egyszer szinte mindenki találta már magát olyan helyzetben, amikor elsőre nem látta azt, hogyan tovább, mi legyen a következő lépés. A karrierünk és magánéletünk alakulását jelentősen meghatározó döntések meghozatala sosem könnyű, de minél tovább húzzuk-halasztjuk a dolgot, annál nagyobb stressznek tesszük ki magunkat. Deacon Joseph Ferrari, a psychologytoday.com portál pszichológus szerzője szerint a döntésképtelenségre tulajdonképpen nem más, mint egyfajta önvédelmi mechanizmus, ami attól hivatott óvni minket, hogy együtt kelljen élnünk egy esetlegesen rosszul elsült döntés következményeivel. Az életben azonban nem lehet boldogulni anélkül, hogy néha egymással akár teljesen szembemenő utak közül kelljen választanunk, meghatározva ezzel a mindennapjaink alakulását, a céljaink elérését. Ezért a szakértő összegyűjtött pár tanácsot, amelyek segíthetnek állást foglalni akkor is, ha legszívesebben a végtelenségig halogatnánk a döntéshozatalt.
Tűzzünk ki egy határidőt
Az örökös halogatáson egy dolog határozottan segít - az, ha konkrét határidőket tűzünk ki magunk elé. A téma fontosságától függően szabjuk feszesre az időkeretet, amit rászánunk arra, hogy meghozzuk a döntésünket. Ahelyett, hogy azt mondanánk: "Ha majd eljutok odáig, átgondolom a részleteket", inkább fogalmazzunk így: "Holnap délután rászánok két-három órát arra, hogy mérlegeljem az érveket, és dűlőre fogok jutni."
Kontrolláljuk a belső hangunkat
A döntésképtelenségben nagy szerepet játszik az alacsony önbizalomszint, valamint a negatív, önkritikus gondolatok, amelyekkel kétségbe vonjuk a saját kompetenciánkat. Ezen szerencsére változtathatunk - ha azon kapjuk magunkat, hogy fejben megint ócsároljuk a viselkedésünket, csitítsuk el a bennünk élő kritikust és fókuszáljunk arra, amiben jók vagyunk. Az is segít, ha a mindennapi életben kisebb döntések elé állítjuk magunkat, majd ezek meghozatala után fejben megdicsérjük magunkat, ezzel is megerősítve azt, hogy megy ez nekünk, képesek vagyunk döntésre jutni. Ezzel a módszerrel az önbizalmunkat is megerősíthetjük.
Limitáljuk a lehetőségeket
Minél többféle lehetőség közül választhatunk, annál inkább elbizonytalanodunk abban, hogy mi is lenne a helyes döntés. Szűkítsük le a lehető legjobban a rendelkezésre álló opciókat, zárjunk ki minden olyan verziót, ami egy kicsit is hibádzik vagy kellemetlenséget okoz. Ahogy kitisztulnak az előttünk álló lehetőségek, annál könnyebben köteleződünk majd el valamelyik mellett. Amikor ez megtörtént, felejtsük el a "mi lett volna, ha..." kezdetű kérdéseket, összpontosítsunk inkább arra, hogy a választott helyzetből hozzuk ki a lehető legtöbbet.
Hívjuk segítségük a matematikát
Életünk nagy döntéseit sajnos a legritkább esetben tudjuk meghozni pusztán a számok alapján, ez azonban nem jelenti azt, hogy a matematika ne lehetne a segítségünkre a mérlegelésben. Vegyünk elő tollat, és vessük papírra a pro és kontra érveket minden lehetséges választási lehetőség esetében. Soroljunk fel minden előnyt és hátrányt, ami csak az eszünkbe jut, még ha elsőre meg is mosolyogtat minket - hiszen ha eszünkbe jutott, annak valószínűleg oka van. Ezután tisztábban átláthatjuk, melyik oszlopban sorakozik több érv, ez segíthet elbillenteni a képzeletbeli mérleg nyelvét.
Ne kapkodjunk
A nagy döntések meghozatalához idő kell, elsietni éppen ezért nem tanácsos a dolgot. Adjunk időt magunknak ahhoz, hogy alaposan körüljárhassuk a témát, utánajárjunk minden fontos információnak, ami segít dűlőre jutni, netán kikérjük a témában jártas ismerősök, barátok, családtagok véleményét. Fontos azonban, hogy az utánajárás ne csússzon át halogatásba. Ebben segít a korábban már említett határidők kitűzése, ezek nélkül ugyanis könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy információgyűjtés és kutakodás helyett inkább sorozatnézéssel töltjük az értékes időt.
Mindig előre nézzünk
Talán a legfontosabb, amit érdemes megfogadni az, hogy ha egyszer elindultunk egy úton, ne nézzünk vissza. Felesleges azon lamentálni, hogy jól döntöttünk-e, biztos nem volt-e másik lehetőség, amit nem vettünk számításba - ezek egyáltalán nem segítik a fejlődést. Elvégre mi a legrosszabb, ami történhet? Nem jön be, amit elterveztünk, és kénytelenek leszünk újra meghozni egy nagy döntést. A világ ettől nem dől össze, és addigra mi is rutinosabbak leszünk már az eldöntendő helyzetek megoldásában.