A féltékenység több érzés keveréke, amelyben a szeretet és a figyelem mellett a félelem dominál, amelynek oka a lehetőség felnagyítása, hogy a másikat elveszítjük. Vele jár a düh, a szomorúság, a bizalmatlanság és a kisebbrendűség érzés, ami időnként agresszióba csaphat át, és sokszor nem is az számít, hogy a féltékenységnek van-e reális alapja - írja a gesundheit.de .
A féltékenység legalább annyira jellemző a férfiakra, mint a nőkre. Az előbbieknél a felmérések szerint főképp a szexuális hűtlenség váltja ki a reakciót, a nőknél leggyakrabban a puszta gyanú, hogy valaki más is van párjuk életében. A jelenség ugyanakkor nem csak párkapcsolatokban fordul elő, hanem barátságokban és családokban is, például ha az egyik gyerek nagyobb figyelmet kap a szülőktől.
Az érzés egyébként természetes és normális, csak akkor kell miatta aggódni, ha intenzitása nagy és tartóssá válik. Leginkább az önbizalomhiányból és a kis önbecsülésből ered, amelyet sokszor a múltban elszenvedett negatív tapasztalatok támasztanak alá. Ez visszanyúlhat egészen a gyerekkorig vagy egy korábbi partner hűtlenségéig, amit nem sikerült feldolgozni az évek során.
A túlzott féltékenység első komolyabb jele az, amikor a partnert megpróbáljuk elszigetelni a többi embertől, és folyamatosan bizonyítékok után kutatunk, ami a hűtlenségét igazolja. Ráadásul igen apró jeleket is bizonyítékként vagyunk képesek felfogni, ami rendszeres vitához vezet a partnerrel.
Ez a munka és a társadalmi kapcsolatok rovására mehet, hosszabb távon alvási és koncentrációs problémák léphetnek fel. Gyakorivá válik a fejfájás , a hátfájás, a hasi fájdalom és a pszichoszomatikus panaszok .
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A féltékenység legszélsőségesebb formája az Othello-szindróma . Ezt házastársi paranoiának is nevezik, amely azonban nem gyakori, általában alkoholizmussal, skizofréniával , demenciával és gyógyszeres kezeléssel jár együtt. Az egyik fél meg van győződve partnere hűtlenségéről, a bizonyítékokat aprólékosan és kitartóan (inkább már betegesen) gyűjti és megvizsgálja, logikai eszközökkel és észérvekkel pedig lehetetlen vele vitatkozni.
Mit tehetünk ellene? Egységes "gyógymód" nincs, hiszen van, akinél a féltékenység a túlzott szeretet bizonyítéka, másoknál meggyilkolja a kapcsolatot. A legfontosabb, hogy felismerjük: féltékenységünk fájdalmat okoz más embereknek, mert ennek köszönhetően tudjuk majd kordában tartani.
Elsőként ne bizonyítékokat keressünk titokban, hanem ha valami gondunk van, magától a partnertől kérjünk rá választ. És ne féljünk attól sem, ha egyedül nem tudunk megbirkózni a féltékenységgel, bátran kérjük szakember tanácsát. Már csak azért is érdemes pszichológushoz fordulni, mert a féltékenység alapja általában a félelem.
Vizsgáljuk meg, hogy az érzés honnan eredeztethető, például egy évek óta tartó, partnerrel szembeni elégedetlenségből is fakadhat, mert nem ítéljük elég jónak a kapcsolat minőségét. Nemcsak azzal kerülhetők el a felesleges veszekedések és féltékenység, ha ezt nyíltan megbeszélik a felek, hanem meg tudnak állapodni egy tűréshatárban, amire figyelni kell a másik miatt. Ez csak megerősíti a kapcsolatot.
Sok esetben viszont a partner nem tud segíteni, leginkább akkor, ha önbecsülési hiányosságokra vezethető vissza minden. Néhány általános tanács ilyen esetre.
- Figyeljen jobban partnere vonzalmának a jeleire!
- Próbáljon úgy viselkedni és törődni vele, mint egy jó barát!
- Legyen tisztában az erősségeivel!
- Ne érezzen szégyent a hibái miatt!
- Ne kergessen szépségideálokat, határozza meg, milyen szeretne lenni!
- Legyen független, sétáljon egyedül, keressen hobbit!
Aki már felfedezte magán a féltékenység jeleit, önkontrollra van szüksége, hogy megőrizze a fizikai és lelki egyensúlyát.
- Ha feszültséget érez, lazítson lassú ki- és belégzéssel!
- Ha szükség van rá, parancsoljon megálljt magának, például egy kezdődő vitában!
- Higgyen a szemének, és higgye el, hogy a partnere szereti!
- Terelje el a figyelmét: sportoljon vagy beszélgessen sokat a barátaival!
Ha pedig a partnerünk féltékeny, igyekezzünk biztosítani a bizalmunkról, beszéljünk sokat vele, és hívjuk fel a figyelmét, hogy nekünk is vannak hasonló érzéseink, csak kordában tartjuk őket.
Forrás: gesundheit.de
