Az élet, mármint a szerelem, nem olyan, mint a romantikus filmekben. Ám mégsem reménytelen. Ezekkel - az újdonság erejével aligha ható - megjegyzésekkel kezdődik a német Focus magazin online kiadásának elemzése. Szerencsére ennél többet is megtudhatunk azonban a szakértőktől, akik nem romantikus filmekből, hanem párkapcsolati tanácsadóként megismert, megtörtént esetek és tudományos vizsgálatok alapján sorolják a példákat.
Így például a romantikus filmekben annyira kedvelt karácsonyi szerelmi történetekre azért is kisebb az esély, mert ez az ünnep a legstresszesebb napokat jelenti egy adott évben. Ilyenkor azonban az elvárások sokkal magasabbak is, mint máskor: a partnerek ekkor vágynak a leginkább a harmóniára, a szeretetre, a szerelemre. Van egy másik kritikus időszak is a kapcsolatokban: a nyári szabadság, a nyaralás. Az elromlott kapcsolatokban élők a visszafelé úton állandóan csak vitatkoznak - vagy hosszú hallgatásokba burkolóznak.
Mindebből persze a legfontosabb tényező, ami a pszichológusokat érdekli: a túlzott elvárás. A boldogtalansághoz vezető legbiztosabb út ugyanis ez.
Nagy próbatétel a nyaralás
Németország egyik legfelkapottabb válóperes ügyvédjénél, Andreas Vittinél viszont e két időszakot követően fut fel az üzlet: ekkor esik be hozzá a legtöbb új ügyfél. "Szeptemberben kétszer annyian keresnek fel, mint az átlagos hónapokban, januárban pedig háromszor annyian" - mondja a jogász.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A nyaralás azért komoly próbatétel, mert ilyenkor a partnerek 24 órán át össze vannak zárva, és ekkor derül ki, hogy kivel is élünk együtt. Vagy legalábbis az válik nyilvánvalóvá, hogy kivé, mivé lett az az ember, akivel összekötöttük az életünket. Ilyenkor ráadásul a korábbi hónapok, évek felgyülemlett frusztrációja is rázúdulhat a másikra.
A szerelem azonban munka - állítják a szakértők. Ez nem annyira szexi, de így van. Világunk túl bonyolulttá vált: a szerepmodellek átalakultak, az események felgyorsultak. Ezért bukik el minden harmadik házasság. Akár olyan egyszerű dolgokon is, mint a karácsonyi ünnep megszervezése vagy egy hosszabb nyaralás. Érdekes, hogy a városokban élők tűrik a frusztrációt a legnehezebben: ott minden második házasság felbomlik, a Focus szerint.
Nem a halál választ el, hanem a bíró
A nagyvárosok szociológiailag valóban eltérő sajátosságokkal bírnak: természetes népszaporulatuk például nem is lenne elegendő az önfenntartáshoz. Népességük többnyire csökkenő, lélekszámukat a bevándorlás növeli vagy tartja fenn. Már a középkori arab történetíró, Ibn Khaldún felhívta a figyelmet arra, hogy a közösségi összetartozás, a csoportkohézió gyengül a 14. századi észak-afrikai városokban (ő persze a nomád törzsek kohéziójával - az aszabijának nevezett jelenséggel - hasonlította össze a városi civilizációt). Később a híres francia szociológus, Durkheim a 19. században írt a társadalmi kapcsolatok meggyengüléséről, az anómiáról, a modern civilizáció "társadalmi betegségeiről".
Egy magyar folyamat
Magyarországon érdekes folyamatok játszódtak le idén (bár csak a házasságokról állnak rendelkezésre a legfrissebb adatok, a válásokról nem). Az első öt hónapban rendkívüli módon megugrott a házasságkötések száma, júniusban azonban 1,3 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól. A legnagyobb mértékű emelkedés februárban történt, amikor 20,2 százalékkal több házasságot regisztrált a Központi Statisztikai Hivatal 2013 második hónapjához viszonyítva.
Az idei év első hat hónapjában anyakönyvezett 15 934 házasságkötés jelentősen, 7,8 százalékkal, számszerűen 1150-nel haladta meg a tavalyi értéket. Bár a házasságkötések száma mindegyik hazai régióban nőtt, főként Észak-Magyarországon (14,5 százalék) volt ez látványos. Ezzel szemben a fővárost, az elővárosokat és számos más várost magába foglaló központi régióban volt a legkisebb a növekedés: Közép-Magyarországon "csak" 4,5 százalékkal több házasságot regisztráltak. Vagyis Magyarországon is érvényesül a globális tendencia : a kapcsolatok a nagyvárosban és környékén gyengébbek, mint vidéken.
A gyermek születésével megnőnek az elvárások
Visszatérve a párkapcsolati problémákra, a gyermek születése az egymással szembeni elvárásokat felfokozhatja, túlzottá is teheti. Akik szerelmet és harmóniát akarnak, azoknak a gyerekek körüli felfordulás jobban felborítja az életét. Mindez konfliktusforrás Schmidbauer szerint.
Ugyanakkor a párkapcsolati kommunikáció az egyik titok, amelynek elsajátítása rendkívül "kifizetődő", miután a szakértők szerint ettől függ leginkább a partnerek boldogsága. A kommunikáció tehát kulcskérdés: az amerikai párkutató, John Gottman néhány "bűnt" is felsorol, amit a kommunikációban elkövethetünk, és amelyek a szerelmet veszélyeztetik. Ilyen például a megfogalmazott kritikával együtt a másik hibáztatása, a védekezés és önigazolás kombinálása, a partner lebecsülése és lenézése. Ilyenkor falak épülnek, és a felek ezek mögé húzódnak vissza, amelyek a kapcsolatot néhány éven belül tönkreteszik. (Gottman szerint ez hat éven belül bekövetkezik.)
Aki a társ kisebb kéréseit nem teljesíti, azokat figyelmen kívül hagyja, az is hibát követ el. Amikor a vérnyomás és a stresszhormonok elöntik a testünket vita közben, akkor a "flooding" állapotában a racionális beszélgetés szinte kizárt. Ugyanakkor azok a párok, akik vitahelyzetben némi humort csempésznek a dialógusba, vagy finoman egymáshoz érnek, esetleg valami kedveset mondanak, azoknál könnyebb feldolgozni a problémákat, és nagyobb esélyük van a tartós kapcsolatra. A negatív szituációkat nehezebb helyrehozni, több pozitívum kell ezek semlegesítésére, nagyjából 5:1 arányban. A bókok és köszönetnyilvánítások nem csupán formális dolgok, fontos szerepük van a kapcsolat stabilizálásában.
Veszélyes, ha nem egymással beszélgetnek meg
Lényeges azonban az, hogy partnerünkkel a fontos dolgokról is beszéljünk. Aki a munkájába temetkezik egész nap, és a vacsoránál is csak dermedten néz maga elé, a munkahelyi problémáival foglalkozva, aligha számíthat hosszú távon megértésre, tartós kapcsolatra. Partnerünkkel meg kell beszélnünk a vágyainkat, a célkitűzéseinket, a félelmeinket is akár. Ez építi ki a valóságos összeköttetést két ember között. Ezek a fontosabb célok aztán védőpajzsként emelkednek a mindennapi életből származó konfliktusforrások elé.
Éppen ezért veszélyesek a munkahelyi vagy más olyan kapcsolatok - még ha nem is szexuális természetűek, de mégiscsak valahogy túl intimek -, amikor az együttélő partnerek nem egymással beszélik meg a legfontosabb dolgokat. Ez nem azt jelenti, hogy a barátokkal ne lehetne megbeszélni a fontos kérdéseket, hanem azt, hogy a partnerünkkel mindenképpen meg kell osztanunk a gondolatainkat.
A túlzottan intim részletek megosztása másokkal megintcsak furcsa lehet, illetve ha egy barát/barátnő vagy rokon túl sok információval rendelkezik, akár zavart is okozhat a kapcsolatban. Ilyenkor is könnyen fontosabbá válhat az anya vagy a legjobb barátnő tanácsa a partnerünk véleményénél. Másokkal beszélgetve a partner tulajdonságai közül amúgy is nagyobb eséllyel a negatívumok kerülnek előtérbe, miközben a jó tulajdonságok háttérbe szorulnak.
A párkapcsolat általában véve egészségesebb, mint az egyedüllét. A szerelem a testre és a lélekre is kedvezően hat. A párkapcsolatban élők élettartama is hosszabb. Hogy érzelmeink mennyire fontosak: a frissen egymásba szerető párok - amikor megpillantották társuk fényképét - kisebb fájdalmat éreztek egy kísérlet során, mert a fotó láttán dopamin örömhormon öntötte el a testüket.
Az egyedülállók nagyobb eséllyel betegednek meg diabéteszben , küzdenek szívpanaszokkal vagy rákkal. A súlyos beteg férfiak tovább élnek, ha házasok. A nőknél azonban ez nem teljesen van így: ott az is számít, hogy mennyire érzik magukat ebben a kapcsolatban.
Fontos a csók és a simogatás
Fontos a párkapcsolatban a csók és a simogatás : ez az oxitocint, a "kötődési hormont" szabadítja fel a partnerekben. Mindez csökkenti a stresszt és valóban erősíti az egymáshoz való kötődést. Nőknél és férfiaknál azonban eltérő lehet, hogy mi tesz jót a másiknak: a férfiaknak hazaértükkor néhány jó szó is elég, hogy jobban érezzék magukat, a nőknek esetleg jobban esik, ha egy kicsit megmasszírozzák a nyakukat - és közben nem beszélnek hozzájuk.
Természetesen ennél fontosabb tényezők is vannak. Az egymás iránti bizalom minden tartós kapcsolat alapja. A szexualitás kutatásával és párterápiával foglalkozó Ulrich Clement szerint azonban mindig a mérték számít. A vakbizalom, a partner idealizálása sem vezet túl sok jóra: "az egészséges szkepszis azért segít abban, hogy a partnerünk hangulatváltozásaira figyeljünk, és az esetleges elégedetlenségére időben reagáljunk". Ez tehát nem féltékenységet jelent, hanem azt, hogy figyelünk a társunkra, így éppen a féltékenységre valóban alapot adó tetteket előzhetjük meg.
Hűtlenség: válóok
Ugyanis főleg a fiatal pároknál a hűtlenség a legfőbb válóok. Valójában azonban nem a szexualitás játssza általában a félrelépéseknél a legnagyobb szerepet. Sokszor inkább az elhanyagoltság-érzés. A félrelépés ugyanis inkább egy jelzőzászló: a párok közül legalább az egyik magányosnak és értéktelennek érzi magát. Ilyenkor jön jól az "egészséges szkepszis", észrevehetjük partnerünkön, hogy nem érzi jól magát, és így időben tehetünk ez ellen.
Ha viszont már megtörtént a félrelépés, akkor sincs veszve a dolog: akit megcsaltak , nem szabad, hogy "magára vegye" a dolgot - véli Ulrich Clement szexuálpszichológus. Nem szabad összehasonlítgatnia magát azzal, akivel megcsalták. Nem szabad persze könnyedén sem venni az ilyesmit, hanem inkább a jövőt szem előtt tartva megbeszélni a dolgokat a partnerünkkel.
Az "ártatlanság vélelme" persze ilyenkor már aligha állítható vissza, ezért inkább a pozitív élményekre kell koncentrálniuk a feleknek. Az ilyen pozitív élményeknek esélyt is kell adniuk: olyan tevékenységeket kell folytatniuk, amelyben mindeketten örömüket lelik, és ezekre kell koncentrálniuk.
Ez is érdekelhet
