Susan Pease Gadoua pszichológus szülei 19 éves korában váltak el, a nő azonban saját bevallása szerint már évekkel korábban látta, hogy romlani kezd édesanyja és édesapja kapcsolata. Akkor még nem értette, mi történik a szüleivel, később viszont, amikor már több, házassági problémákkal küzdő párral dolgozott együtt, rájött, hogy a szakításhoz vezető út sok szerelmesnél hasonló nehézségekkel van kikövezve. A PsychologyToday.com -on megjelent cikkében őszintén írt arról, mi volt az az 5 fő elem, ami hozzájárult a szülei válásához, és ami - legalábbis a tapasztalatai szerint - más házaspároknál is veszélyforrás lehet.
Egymás ellen dolgoznak
Gadoua így utólag visszatekintve már meg van róla győződve, hogy a szülei nem szerették egymást házasságuk utolsó 10 évében. Folyamatosan egymás ellen dolgoztak, démonizálták a másikat (amikor csak tudtak rosszat mondtak a másikról), ez pedig rendkívül instabillá tette a kapcsolatukat. A hosszan tartó és békés együttlét titka, hogy a kisebb-nagyobb különbözőségeink ellenére is találunk egy olyan közös területet, amin mozgunk - amennyiben azonban erre egyik fél sem hajlandó, és azt hiszi, csak a másiknak kell megváltoznia, vagy jobban megváltoznia, a szakadék egyre mélyebbé fog válni.
Nem beszélnek egymással a szükségleteikről, érzéseikről
"Az édesanyám az apám helyett mindig a barátnőivel beszélte meg, milyen problémák vannak a házasságával, az apám pedig senki előtt nem nyílt meg ezzel a témával kapcsolatban. Úgy hiszem, egyikőjük sem tudta, mit érez vagy mire vágyik a másik" - szögezte le cikkében Gadoua. Minden kritika mögött, amelyet a partnerünkkel szemben fogalmazunk meg, érzelmek, szükségletek állnak. Ha azt kérdezzük tőle, hogy "miért nem segítesz a ház körül soha?", akkor úgy érezzük, nem tisztelnek, értékelnek minket eléggé, és segítségre, támogatásra van szükségünk.
Mindarról azonban, ami bennünk van, őszintén, nyíltan kell beszélnünk a szerelmünkkel. Egyszerűen mondjuk azt, hogy "szükségem van a segítségedre, megtennéd, hogy ezt vagy azt megcsinálod?", és máris egyértelműbb a helyzet. A pszichológus szerint nem az a probléma, hogy vannak igényeink, hanem az, hogy hogyan kezeljük, tálaljuk ezeket. Mondjuk el azt, ami tetszik, és azt is, ami nem - utóbbinál azonban figyeljünk arra, hogy ne támadással, kritikával indítsunk.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Nem töltenek együtt (elég) időt
Gadoua figyelemmel kísérte, hogyan tölt egyre kevesebb minőségi időt egymással anyja és apja. Egy idő után már alig mozdultak ki együtt, és a beszélgetéseik is kiüresedtek. Amikor egy házaspár eljut idáig, nem sok jót lehet várni a folytatástól - főleg akkor nem, ha az eltávolodást megoldatlan problémák, eltemetett sérelmek okozzák, vagy az, hogy egyszerűen nem szeretik a másikat. Bár Gadoua hozzáteszi, látott már csodás "gyógyulásokat", általánosságban elmondható, hogy nem ez a jellemző. Azoknak, akik látják, hogy kezdenek messzire kerülni a másiktól, azt tanácsolja a szakember, hogy beszéljenek párjukkal arról, mit tapasztalnak, és tegyenek lépéseket az újrakapcsolódás érdekében. Akár párterapeutához is lehet fordulni segítségért.
Házassági problémáikat a házasságon kívül igyekeznek megoldani
Ez az egyre erősebb eltávolodás következménye, figyelmeztet Gadoua. Sokak számára a boldogtalan házasság problémáját az oldja meg, ha kilépnek belőle, és mással folytatják az életüket. Mások úgy mennek el, hogy tulajdonképpen maradnak: szinte minden idejüket a gyerekkel, a barátokkal vagy a karrierjük építésével töltik, és a házasságukkal nem törődnek. Sőt, sajnos olyanok is vannak, akik valamilyen függőségben (alkohol, drog, szerencsejáték, pornó stb.) keresik a megváltást. Pedig a fájdalom elől való menekülés nem oldja meg a gondokat, csak ront a helyzeten. Ha van valami, aminek hatására jobb lehet a kapcsolat, tegyük meg, ha nincs, beszéljünk erről a másikkal, és amennyiben nem találunk megoldást, lépjünk tovább - megadva ezzel a lehetőséget arra, hogy mindenki (újra) megtalálja a boldogságot.
Nem kérnek segítséget
"A szüleim jó emberek voltak. Fogalmam sincs, a terápia megmentette volna-e a házasságukat, de lehet, hogy segített volna. Tanulhattak volna például alapvető kommunikációs technikákat, párkapcsolati tudnivalókat, amelyek esetleg megakadályozták volna a válást" - töpreng a pszichológus, aki úgy folytatta: a legtöbb pár, akinek válással végződik a házassága, vagy nem kér profi segítséget, vagy nem időben fordul szakemberhez. Pedig a "majd lesz valahogy, az idő megoldja" nem jó stratégia. Ne várjunk addig, míg olyan nagy lesz a krízis, hogy a kapcsolat menthetetlenné válik, húzza alá Gadoua. Nem szégyen bejelentkezni egy szakemberhez, hiszen ő kívülről sokkal jobban átlátja a problémákat, ezáltal hatékonyabban tud minket terelgetni a megoldás felé.
Egy jó tanács
Ez is érdekelhet
Amennyiben olyan helyzetben vagyunk, hogy záros határidőn belül döntenünk kell arról, mi lesz a házasságunkkal, tegyük fel magunknak a következő kérdéseket, a válaszokból pedig rájöhetünk, érdemes-e még harcolni a másikért - javasolja Gadoua.
- A házastársam mellettem áll, az én csapatomban játszik?
- Őszintén tudunk beszélni egymással?
- Elég minőségi időt töltünk a másikkal?
- Házasságon belül igyekszünk megoldani a problémákat?
- Kértünk-e segítséget?
Legjobban: