Szervezetünk kiegyensúlyozott működéséhez nyomelemekre is szükség van: egyebek mellett vasra, amelynek számos élettani folyamatban kulcsszerepe van. Részt vesz például a hemoglobinszintézisben, elősegíti, hogy a vérünkben lévő oxigén eljusson a sejtjeinkhez, valamint az enzimek és bizonyos fehérjék működéséhez is elengedhetetlen. Mivel a szervezetünk nem tudja előállítani, rendkívül fontos, hogy megfelelő mennyiségben vigyük be, szükség esetén pedig tudatosan pótoljuk. Különben hiányállapot alakul ki, ami a világ minden táján – még a fejlett országokban – is igen gyakori probléma.
Kinek mennyi vasra van szüksége?
Jó pár tényező, például a biológiai nem, az életkor, a testsúly és az egészségi állapot is befolyásolhatja azt, kinek mennyi vasra van szüksége. Általánosságban elmondható, hogy egy felnőtt ember szervezete 3-5 gramm vasat raktároz, amelynek jelentős részét a vörösvérsejtek oxigénszállításért felelős fehérjéje, a hemoglobin rejti. Kiegyensúlyozott étrend és megfelelő egészségi állapot esetén nem jelent különösebb gondot a szükséges vasmennyiség – felnőtteknél átlagosan napi 1-2 milligramm, kismamák és a gyermeküket szoptató anyák esetében 3 milligramm – biztosítása. Ám ha szervezetünk vasigénye valamilyen okból megnő, és ezt nem tudjuk fedezni a táplálékkal, a vasraktáraink előbb-utóbb kimerülnek. Hiánybetegség esetén viszont már nem elég a szakmai javaslatok szerinti diétás vasbevitel: súlyos esetben az is előfordulhat, hogy a hiány pótlásához lényegesen több vasra lesz szükség, mivel a bevitt mennyiségnek mindössze tíz százaléka szívódik fel, és azt kizárólag a táplálékkal már szinte lehetetlen bejuttatni.
1. tévhit: A vashiány nem komoly probléma, elég, ha e nyomelemet csak akkor pótoljuk, amikor már jelentkezik valamilyen tünet.
A vashiányra sokan csak legyintenek, mondván, nem halálos betegség, és a tünetek megjelenése után néhány hét alatt orvosolni lehet a problémát. A hiányállapotot azonban komolyan kell venni, mert ha tartósan fennáll, súlyos szövődmények léphetnek fel: vashiányos vérszegénységet vagy akár meddőséget is okozhat, sőt, az immunrendszert is legyengítheti. Ha a szervezetünkben kevés a vas, csökken a hemoglobintermelés, ami azzal jár, hogy a vérünk nem tud elegendő mennyiségű oxigént szállítani. Ezt izmaink is megsínylik: kimerültség, fizikai fáradtság, fáradékonyság jelentkezhet. Mivel a vashiánynak számos igen változatos tünete lehet, ezért laborvizsgálat nélkül meglehetősen nehéz – de nem lehetetlen – diagnosztizálni. Az árulkodó szimptómák közé tartozik a sápadt bőr, a gyakori fejfájás, a fokozott hajhullás, a halláscsökkenés, a szájszárazság, a repedezett ajak, a légszomj, a bőrön keletkező bevérzések, afták, a fertőzésekre való fogékonyság és a kognitív képességek gyengülése is.
Éppen ezért azoknak, akik életmódjukból vagy egészségi állapotukból adódóan fokozott kockázatnak vannak kitéve, érdemes arra törekedniük, hogy megelőzzék a hiányállapot kialakulását. Ennek egyik módja, hogy – dietetikussal egyeztetve – a megszokottnál több magas vastartalmú élelmiszert iktatnak be az étrendjükbe, illetve amennyiben szükséges, kimondottan e célra szolgáló, vastartalmú készítményt kezdenek el szedni.
2. tévhit: Csak a nők lehetnek vashiányosak.
Régóta tartja magát a köztudatban az a vélekedés, miszerint a vashiány a termékeny korú nők betegsége, akik minden hónapban erősen menstruálnak és sok vért veszítenek. Ez valóban így van, az intenzív havivérzés okozhat vashiányt, és ezért a nők kétségkívül a legveszélyeztetettebb csoportba tartoznak. De nem csak a termékeny korúak: a serdülők és a változókorban lévő nők egyaránt érintettek lehetnek. A várandós és a gyermeküket szoptató nőknél szintén nagyobb a vashiányos állapot kialakulásának kockázata, mivel a fejlődő magzatot, később pedig az anyatej segítségével a csecsemőt is ők látják el ezzel a nyomelemmel. Éppen ezért a kismamák szervezetének vasigénye ebben az időszakban napi 3 mg is lehet.
A vashiány azonban nem kizárólag a nőket fenyegeti. Mivel vasat nem csupán vérzéssel veszítünk, hanem a vizelettel és a széklettel, valamint a verítékkel, hajhullással és körömvágással is, ezért a férfiak sem dőlhetnek hátra. Különösen azoknak kell figyelniük a vaspótlásra, akik intenzív fizikai munkát végeznek vagy versenyszerűen sportolnak. De azok is szembesülhetnek a problémával, akik egyoldalúan vagy húsmentesen étkeznek, esetleg hosszú ideig egy bizonyos diétát tartanak, vagy olyan gyógyszert szednek, amely gátolja a vas felszívódását a vékonybélből. Bizonyos betegségek, például a cöliákia – más néven lisztérzékenység – vagy egyéb felszívódási- és anyagcserezavarok is akadályozhatják a vas hasznosulását.
3. tévhit: A gyerekeket nem fenyegeti a vashiány.
Nemcsak a felnőttek, a gyerekek is lehetnek vashiányosak, különösen, ha egyoldalúan táplálkoznak – ami bizonyos életszakaszokra minden szülői igyekezet ellenére jellemző lehet. A gyerekek esetében is létfontosságú a megfelelő vasbevitel, különösen a növekedés éveiben, amikor a testi és mentális fejlődés, valamint a fokozott fizikai aktivitás miatt eleve megnő a szervezetük vasigénye. A vashiány náluk a már említett tüneteken kívül a fejlődésükben is jelentős elmaradásokhoz vezethet.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
4. tévhit: A vashiány multivitaminok szedésével megelőzhető, de ha már kialakult, akkor sincs gond, mert ilyen típusú készítményekkel kezelhető.
A multivitaminok nem csodaszerek, bár sokan azzal a meggyőződéssel szedik ezeket, hogy mindenféle hiányállapot kezelésére alkalmasak. Ez azonban nem így van. Nem árt tisztában lenni azzal, hogy a multivitaminok olyan komplex étrend-kiegészítők, amelyek nem specifikusak, vagyis nem célzottan egyetlen nyomelem pótlására szolgálnak. Számos összetevőt: vitamint, ásványi anyagot és kémiai elemet tartalmazhatnak. Emiatt viszont szedésük kontraproduktív lehet bizonyos hiányállapotok – például a vashiány – esetén. Egyrészt, mert minden komponensből csak kis mennyiséget tartalmaznak, másrészt, mert a kalcium vagy a magnézium gátolhatják a multivitaminokban található, a terápiás dózisnál jóval alacsonyabb mennyiségű elemi vas felszívódását. Éppen ezért a diagnózis birtokában orvossal konzultálva érdemes olyan készítményt választani, amely kimondottan az adott hiánybetegség megelőzésére vagy kezelésére szolgál.
5. tévhit: Ha egészséges étrendet követünk, nem lehetünk vashiányosak.
Optimális esetben a táplálkozással megfelelő mennyiségű vasat vihetünk be a szervezetünkbe. A máj például gazdag állati eredetű vasforrás. E célból a legjobb a kacsa- és a sertésmáj -, de a tojás és a hüvelyesek, a bab, a lencse és a borsó is sok vasat rejtenek, csakúgy, mint a spenót, a brokkoli, a krumpli, a tökmag, a szezámmag, az aszalt szilva, a datolya és egyes magvak, mint a pisztácia vagy a kesudió. Bizonyos, korábban már említett élethelyzetekben vagy esetekben (ide tartoznak a felszívódási zavarok, a szervezet megnövekedett vasigénye és a vérzéssel történő fokozott vasvesztés is) azonban lehetetlen a szükséges mennyiségű vasat kizárólag táplálékkal biztosítani, ezért lehet szükséges a kifejezetten erre a célra alkalmas vaspótló készítmény szedése.
Ez is érdekelhet
6. tévhit: Aki vasat szed, nem lesz vashiányos.
Annak, hogy elegendő vashoz juthassunk, az a feltétele, hogy a nyomelem akadálytalanul fel tudjon szívódni a vékonybélből. Amennyiben valami miatt erre nincs lehetőség, akkor is kialakulhat vashiányos állapot, ha rendszeresen bevisszük az ajánlott napi mennyiséget. A felszívódást számos tényező gátolhatja: gyakran előfordul, hogy valaki nem megfelelően, például nem üres gyomorra szedi a vaspótló készítményt. Bizonyos alapbetegségek – rosszindulatú daganatos megbetegedések, emésztőrendszeri problémák, gluténérzékenység –, krónikus gyulladás, aktív fertőzés, túlsúly, egyes gyógyszerösszetevők, nyomelemek (például a magnézium és a kalcium), vagy az ételekben, italokban található bizonyos komponensek is megnehezítik a vas felszívódását, súlyos esetben pedig vashiányos állapot is kialakulhat.
Legjobban: