Világszerte mintegy egymilliárd ember, Magyarországon pedig a felnőtt lakosság több mint harmada küzd elhízással. Egy 58 főből álló nemzetközi szakértői csoport ugyanakkor a The Lancet Diabetes & Endocrinology című folyóiratban kedden megjelent tanulmányában arra mutat rá, hogy a jövőben másként kellene meghatározni ezt az egészségügyi panaszt, mint ahogyan az ma széles körben elterjedt. Jelenleg ugyanis elsősorban a testtömegindex (BMI) kiszámítása szolgál a diagnózis alapjául, míg a tanulmány szerzői szerint további paramétereket is célszerű lenne figyelembe venni, így például a derékbőséget. Sőt, a diagnózis kritériumává tennék annak vizsgálatát is, hogy a betegnél fennállnak-e a súlyfeleslegéhez kötődő panaszok, beleértve szív- és érrendszeri betegségeket, magas vérnyomást, máj- vagy vesekárosodást, krónikus térd- vagy csípőfájdalmat – írja az AP hírügynökség.
„Mindennek az a célja, hogy pontosabb definíciót alkothassunk, ezáltal valóban azokra az emberek összpontosíthassunk, akiknek a leginkább szükségük lenne segítségre” – fogalmazott dr. David Cummings, a Washingtoni Egyetem elhízásszakértője, a tanulmány egyik szerzője. A szakértői csapat javaslatot tett két új diagnosztikai kategória meghonosítására az egészségügyi ellátásban: értelmezésük szerint célszerű lenne elkülöníteni egymástól klinikai elhízást és preklinikai elhízást. Előbbiről abban az esetben lehetne beszélni, ha a beteg mind a BMI, mind az egyéb paraméterek tekintetében teljesíti az elhízás kritériumait, továbbá igazolható szervi elváltozás vagy egyéb probléma is kialakult már nála túl magas testsúlya következményeként. Elsősorban ezek a betegek lennének jogosultak klinikai ellátásra, beleértve az életmódváltoztatással kapcsolatos tanácsadást és a gyógyszerfelírást egyaránt.
A preklinikai elhízás azt jelenti, hogy az érintetteknél még nem jelentkezik semmilyen egészségkárosodás a testsúlyukhoz kötődően, de fokozott kockázattal kénytelenek e téren szembenézni. A tanulmány szerzői azzal érvelnek javaslataik mellett, hogy a BMI önálló alkalmazása esetén könnyen előfordulhatnak téves diagnózisok. Lehetséges például, hogy valakinél jelentős zsírtöbblet esetén sem haladja meg a testtömegindex az elhízást jelölő 30-as értéket. A másik oldalról pedig az sem kizárt, hogy például egy átlag feletti izomzattal rendelkező sportolónál akkor is 30 feletti testtömegindexet számítanak, ha testzsírszázaléka valójában egyáltalán nem kóros. Az új kritériumok mentén megítélve a becslések szerint a jelenleg elhízottnak vélt emberek mintegy 20 százaléka nem esne bele az elhízás kategóriájába. Emellett a 30-nál alacsonyabb testtömegindexű, de súlyos egészségügyi hatásoktól szenvedő betegek ugyancsak 20 százaléka elhízottnak lenne tekinthető.
„Nem változna meg drasztikusan azon emberek aránya, akiket elhízottként azonosíthatunk, de pontosabban tudnánk diagnosztizálni, hogy kinek van valóban klinikailag is jelentős súlytöbblete” – húzta alá Cummings. Az új kritériumrendszert globálisan máris 75 orvosi szervezet támogatja. Ezzel együtt kérdéses, hogy mennyi idő alatt tud meghonosodni a klinikai ellátásban.
Fáradtan ébredsz? Töltsd ki alvászavar tesztünket!
Legjobban: