A 27 éves női betegről ismert, hogy 1-es típusú cukorbetegséggel él. Ez egy autoimmun betegség, amelynek alapja, hogy az immunrendszer tévesen ellenségként azonosítja a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit, és támadást indít azok ellen. Mindez az inzulintermelődés visszaeséséhez vezet. Mivel pedig a hormon nélkülözhetetlen ahhoz, hogy sejtjeink képesek legyenek felvenni a cukrot a véráramból, így a sejtek éhezni kezdenek, miközben a vércukorszint megemelkedik, ami hosszú távon súlyos szövődmények forrásává válhat. Mint azt a LiveScience írja az esettanulmány szemléjében, korábbi felmérések szerint a 1-es típusú cukorbetegek átlagosan mintegy egyötöde egyéb autoimmun zavartól is szenved. Orvosai azt feltételezik, hogy a kínai nő hányásrohamait is valamiféle egyéb betegség válthatta ki.
Pánikban érkezett a kórházba
A beteget először 2016-ban vizsgálták meg, miután nagyjából havi rendszerességgel tapasztalt hányásos epizódokat. Minden alkalommal már előre érezte magán a közelgő baj figyelmeztető jeleit, és pánikszerűen rohant segítségért a kórházba. Hamarosan aztán émelygés, elviselhetetlen hasi fájdalom és csillapíthatatlan hányás lett rajta úrrá. „A rohamok olyan súlyosak voltak, hogy előfordult, hogy a páciens naponta több mint harmincszor hányt, illetve a hányásmennyisége akár a hat litert is elérte” – írják az orvosok a Frontiers in Endocrinology című folyóiratban közzétett esettanulmányban. A nőt végül ciklikus hányás szindrómával diagnosztizálták, amelynek pontos kiváltó oka nem ismert.
A kórházi felvételt követően a beteg tünetei általában néhány nap alatt elmúltak, a vércukorszintje viszont lesüllyedt, és még napokig alacsony is maradt, dacára annak, hogy inzulinkezelését szoros kontroll alatt tartották. Igen komplex problémával álltak tehát szemben a páciens kezelőorvosai, akik a felmerülő kérdések megválaszolása érdekében rendkívül részletes, a szervezete egészére kiterjedő vizsgálatokat végeztek el rajta. Mint azonban azt dr. Vej Liang belgyógyász-endokrinológus, a Hong Kong-i Egyetem sencseni kórháza munkatársa, a tanulmány társszerzője a LiveScience-nek elmondta, a kiterjedt vizsgálatok ellenére sem találtak semmilyen számottevő eltérést.
Pontosabban azért akadt egy apró kivétel: az úgynevezett GAD antitestek extrém magas szintje a beteg vérében. Ezek olyan antitestek, amelyek a szervezet saját sejtjei elleni támadásban vesznek részt, és gyakran kimutathatók 1-es típusú cukorbetegek laborleletében. Emellett a páciens vérmintáiban olyan antitesteket is találtak, amelyek az inzulinhoz kapcsolódnak. Ez utóbbi jelenség elsősorban olyan cukorbetegeknél fordul elő, akik inzulininjekcióval kezelik magukat. Furcsa módon az orvosi csapat arra lett figyelmes, hogy az antitestek hatására látszólag hosszabb ideig maradt a beteg véráramában az inzulin, mint ahogy az az inzulinkezelés alatt álló embereknél jellemző.
Nem a cukorbetegség okozta a tüneteket
„Egy szokatlan jelenséget, afféle inzulin-újrahasznosítást figyeltünk meg a páciensnél” – magyarázta Ajmin Hszü, a szintén a Hong Kong-i Egyetem égisze alatt működő gyógyszerészeti biotechnológiai laboratórium professzora, az esettanulmány utolsó szerzője. Kifejtette, a nő szervezetében az inzulin hormon visszakerült a véráramba ahelyett, hogy hatékonyan lebontották volna a sejtek. Egyelőre nem tisztázott, hogy az immunrendszer antitestjei hogyan idézhették elő a ritka jelenséget. Ez lehet viszont a magyarázat arra, hogy a beteg vércukorszintje miért zuhant le a rohamok nyomán. Az orvosok a felismerés tükrében rituximabbal kezdték kezelni a beteget, amely az antitesttermelő immunsejtek pusztítása révén csökkenti az antitestek számát.
A gyógyszer hatására ugyanakkor nemcsak a nő vércukorszintje rendeződött néhány hónap alatt, de váratlanul a hányásos panaszai is enyhültek. Mindebből kezelőorvosai arra következtetnek, hogy valamilyen módon a vérében lévő antitestek vezethettek a ciklikus hányás szindróma fellépéséhez is. Így aztán amint az antitestek eltűntek, a hányásos rohamok is megszűntek. Dr. Liang elmondta, véleményük szerint a tünetek nem a cukorbetegséghez vagy az inzulinhasználathoz köthetők. Sokkal valószínűbb, hogy egy különálló autoimmun zavar állhat a háttérben. A hipotézis ellenőrzése érdekében az orvoscsoport a jövőben tovább tanulmányozná a pácienst.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
