A sáskák évezredek óta komoly gondot okoznak az élelmiszergazdálkodásban azzal, hogy felfalják a termést. Most azonban, az Európai Unió novemberi döntése miatt úgy tűnik, fordult a kocka, és ezentúl az emberek falják fel a sáskákat. Nemrég ugyanis felkerült az EU-ban forgalmazható élelmiszerek listájára a legelterjedtebb sáskafaj, a Locusta migratoria – számolt be róla a The Washington Post. A cikk szerint a sáska elsősorban nassolnivalóként és élelmiszer-összetevőként kerülhet majd a boltokba. Mint írták, a szárított és porított formában, valamint fagyasztva értékesített rovarok „újszerű élelmiszernek” számítanak, amelyek forgalomba hozatalát uniós rendelet tette lehetővé.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete szerint egyébként a rovarok fogyasztása – a javasolt feltételek betartása mellett – egészségügyi szempontból „nem jár hátrányokkal”, és csupán a rákfélékre, puhatestűekre és atkákra allergiásoknál okozhat problémát, azonban a tömeges rovartenyésztés élelmiszerbiztonságra gyakorolt hatásait nem ártana jobban megvizsgálni. Figyelmeztettek továbbá arra, hogy az egészben fogyasztandó, fagyasztott vagy szárított rovarokról el kell távolítani a szárnyakat és a lábakat, hogy csökkenjen az élelmiszer okozta bélelzáródás kockázata.
Egy új étrend előszobájában lennénk?
Nem a sáska az első, és valószínűleg nem is az utolsó olyan rovar, amelynek élelmiszerként történő forgalmazását engedélyezték az EU-ban. Júliusban ugyanis a szárított sárga lisztkukac is megkapta a jóváhagyást, és elhangzottak már utalások azzal kapcsolatban, hogy az egész házi tücsök fogyasztása sem minősül hátrányosnak, tehát vélhetően ez lehet a következő ínyencség az étlapon. Igen, ínyencség, hiszen Európában egyelőre meglehetősen szokatlanul hangzik, hogy rovarokat tálaljunk fel. A világ más részein – például egyes közép-amerikai és ázsiai országokban – viszont teljesen hétköznapinak számít, hogy fűszerezett és pirított szöcskéket esznek snackként.
Ettől függetlenül már Európán belül is voltak arra vonatkozó törekvések, hogy alternatív fehérjeforrásként tekintsünk például a tücsökre és egyes férgek lárváira. 2019-ben például már egy brit áruházban is a polcokra kerültek penészevő gabonabogár őrölt lárváival dúsított száraztészták és müzliszeletek, valamit tücsökkel megbolondított csokoládék és proteinszeletek, amelyeket egy francia gyártó készített. A cég korábban már Németországban és Spanyolországban is terjeszteni kezdte a rovarevés kultúráját.
A világon egyébként több mint ezer fogyasztható rovarfaj van, a gazdagabb országoktól azonban még elég idegen ez a szokás. Igaz, egyes európai éttermek is bevállalták már néha, hogy frissen sült egész rovarokat szolgáljanak fel a vendégeknek (ezekre ugyanis nem vonatkozik olyan szigorú szabályozás, mint a bolti forgalmazásba kerülő rovarokra), tartósan azonban sosem szerepeltek az étlapon.
Érvek a rovarevés mellett
Most pedig nézzük, mit is nyernénk azzal, ha eltekintenénk a gondolat bizarrságától, és rendszeresen fogyasztanánk rovarokat. Az eddig rendelkezésünkre álló kutatási és vizsgálati adatok azt mutatják, hogy a rovarok tápláló eledelnek nevezhetők, bőven található bennük ugyanis fehérje, zsír, ásványi anyag és aminosav is. A tápanyagtartalom összehasonlításához vegyük példaként a tésztákat: egy adag hajdinából készült tészta nagyjából 10 gramm fehérjét tartalmaz, míg a fentebb említett francia gyártó rovarlisztes tésztájával adagonként 18 gramm fehérjét vihetünk be a szervezetünkbe. A tücsökkel dúsított müzliszeleteiknek pedig csaknem ötöde fehérje.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Nem elhanyagolható tény továbbá, hogy egy „tücsökfarm” fenntartása környezetkímélőbbnek bizonyul, mint például egy sertés- vagy szarvasmarhatelep. A rovarok tenyésztése ugyanis közel sem igényel akkora földterületet, és nem is termel annyi üvegházhatású gázt (például metánt), mint a „hagyományos” állatfarmok – és akkor a vízfogyasztásról még nem is beszéltünk.
Egy étkezési célra rovarokat tenyésztő cég, a Tiny Farms egyik alapítója, Andrew Brentano pedig korábban arra is felhívta a figyelmet, hogy amíg 10 kilogramm táp felhasználásával körülbelül 1 kiló marha-, 3 kiló sertés-, vagy mintegy 5 kiló csirkehúshoz jutunk, addig az étkezési célú ízeltlábúakból 9 kilogrammot kaphatunk „cserébe”. Tehát gazdaságossági szempontból is messze a rovarok vezetnek. Brentano szerint ráadásul a rovarokat akár nagyvárosi körülmények között, egy megfelelően kialakított szobában is gond nélkül szaporíthatjuk, akár nagyobb mennyiségben is.
