A foghiány pótlása nemcsak azért fontos, hogy az illető rágási funkciója megmaradjon (hiszen egyetlen fog hiányával még bármilyen étel jól megrágható), hanem azért, mert ilyenkor felborul az artikuláció. A szomszédos fogak ugyanis elkezdenek a foghiány felé dőlni, és - alsó foghiány esetén - a felső antagonista, azaz a foghiánnyal szemben, elől lévő fog megpróbál érintkezést találni az alsóval. Ez már egyetlen fog hiányánál is előfordulhat, s gondoljunk bele, mi történik, ha valakinek már a sokadik fogát húzzák, és nem gondoskodnak fogpótlásról. Ilyenkor a még meglévő, ép fogak is tönkremehetnek.
Sokan megkeresnek kész, végleges fogpótlással, amellyel a páciensek valamiért nem elégedettek, s tanácsot kérnek, visszamehetnek-e a pótlást készítő orvoshoz, kérhetik-e a frissen elkészült pótlás korrekcióját vagy cseréjét. A gyakori problémák közé tartozik, hogy az eredeti kis fogak helyett a pótlás nagy "lófogakból" készült vagy fordítva, emiatt megváltozott az arcberendezésük, és ezért selypítenek vagy pöszén beszélnek az új pótlással. Ugyanígy megtörténhet, hogy a rágófunkcióval elégedetlenek. Előfordul az is, hogy a páciens nem elégedett a pótlás színével, illetve megszokta, hogy eredeti fogai szabálytalanul állnak, ám szabályos fogállású pótlást kapott. Azt ajánlom, ha valakinek egyéni a fogsora, és a kisebb szabálytalanságokat szeretné megőrizni, a pótlást is ilyenre kérje. A fogorvos lenyomatot vehet az eredeti fogakról, ezt a páciensnek meg kell őriznie, mert a későbbiekben ez hasznos segítség lehet.
Akár fix, tehát rögzített, akár kivehető pótlás készül, a készítés során van olyan stádium, amikor már meg lehet mutatni a betegnek, hogyan fog kinézni a szájában a végleges pótlás. Kivehető fogsor esetén az utolsó próbát fogpróbának nevezik; ilyenkor viaszban vannak a fogak, látszik a színük, a formájuk. A fogorvos ekkor megnézi, szakmai szempontból korrekt-e a pótlás, és a munkát - tükörben - a betegnek is meg kell néznie. A páciens esztétikai szempontból mond véleményt a pótlásról.
Ezután még - mivel viaszban vannak a fogak - bizonyos változtatások eszközölhetők, tehát ezt a próbát nem szabad figyelmen kívül hagyni. Előfordul, hogy beosztott fogorvosaim valamelyike által készített pótlásra panaszkodik egy páciens, és amikor a munkát végző fogorvost felelősségre vonom, beigazolódik, hogy a próba során tükör segítségével nem mutatta meg a pótlást a betegnek. Ezt akkor is meg kell tenni, ha a páciens tiltakozik vagy ha azt mondja, őt nem érdekli, hogy fog kinézni a fogsora.
Ugyanez vonatkozik a fix pótlásokra (koronák, hidak, körhidak) is. Ha nem nézheti meg a beteg a próba során, akkor esetleg csak otthon veszi észre, hogy nem megfelelő a színe, a formája stb. - és ilyenkor a pótlást már beragasztotta az orvos. Ha a próba során a páciens elégedetlen, akkor szóljon az orvosnak! Ha a betegnek esztétikai kifogása van, előfordulhat, hogy a fogorvos is tud segíteni a problémán, ha nem, a következő találkozóra odahívja a pótlást készítő fogtechnikust is, és együtt próbálnak megoldást találni. Ha a fogpróba során történő megtekintés lehetőségére az orvos nem hívja fel a beteg figyelmét, akkor azt ajánlom, a páciens kérje - még a munka megkezdése előtt - az orvost, mutassa meg neki a pótlást, mielőtt az véglegesen a szájába kerülne.