A gyomorégés kellemetlen, ám meglehetősen gyakori probléma. Becslések szerint minden harmadik egészséges felnőtt – akinél a gyomorégés nem valamely betegség kísérő tünete – havonta legalább egyszer szembesül a problémával. Elég egy késői, zsíros vagy fűszeres lakoma, esetleg bizonyos, gyomorégésre hajlamosító ételek fogyasztása, és máris jelentkezhetnek a kellemetlen tünetek: a gyomortáj környékén, illetve a szegycsont mögött és alatt tapasztalt égő, maró érzés, amit gyakran savanyú vagy keserű íz, esetleg fájdalom kísér. Ezek akkor jelentkezhetnek, ha a gyomorban termelődő, a táplálék lebontását és emésztését segítő sav szabadon áramlik vissza a nyelőcső alsó részébe, irritálva annak érzékeny nyálkahártyáját.
Ha a gyomorégés csak időszakos, az érzékeny terület viszonylag hamar regenerálódik, a tünetek pedig maguktól elmúlnak. Ám ha a gyomorsav állandó gyulladást okoz a nyálkahártyán, a gyomorégés állandósulhat. Ennek hátterében számos ok állhat az öröklött genetikai adottságoktól kezdve az egyes betegségeken (például fekély), vagy gyógyszer-hatóanyagokon át a gyomorra nagy nyomást gyakorló túlsúlyig. De a gyomorégés kockázatát növelhetik egyes ételek – például a fűszeres fogások, a citrusfélék, a csokoládé –, és italok – a szénsavas üdítők, a koffein- vagy alkoholtartalmú innivalók -, valamint életmódbeli tényezők is, mint az alváshiány, a dohányzás vagy a stressz.
Sokan esküsznek rá, de az almaecet nem jó gyomorégés ellen
Az almaecetre sokan még mindig régi, jól bevált csodaszerként tekintenek, amit arra hivatkozva, hogy “nagyanyáinknál is működött, nálunk is fog”, a vízkőoldástól kezdve az emésztési problémák kezeléséig, vagy a gyomorégés csillapításáig gyakorlatilag mindenre használnak. Utóbbira viszont teljesen alkalmatlan. Mert mint minden ecetfajta, ez is erősen savas hatású, ami az általános meggyőződéssel ellentétben nem “semlegesíti a savtermelést”. Éppen ellenkezőleg: a gyomorba kerülve irritálhatja annak nyálkahártyáját, maró hatása miatt pedig a már kialakult gyomorfekély tüneteit súlyosbítja.
Amennyiben valaki hígítatlanul fogyasztja – 20 százalék körüli, esetleg afeletti koncentrációban – visszaáramolva felmarja a nyelőcső nyálkahártyáját, ami súlyos gyulladással, legrosszabb esetben pedig élethosszig tartó károsodással, vagy akár nyelőcsőrákkal is járhat. Klinikai kutatások ugyan igazolták, hogy az almaecet késlelteti a gyomortartalom emésztését és kiürülését, befolyásolva a vércukorszint alakulását, ez azonban azzal járhat, hogy nagyobb mértékben juthat vissza a nyelőcsőbe. Mindezek mellett a fogzománc erózióját is felgyorsítja. Vagyis az almaecet rendszeres fogyasztását érdemes mellőzni. Ha ezt nem tesszük, használjuk kis mennyiségben, saláták ízesítésére. Ezt javasolja egyébként a tudományos híreket és tanulmányokat publikáló Harvard Health Publishing oldala is, megerősítve: egyelőre nincsenek olyan tudományos kísérleti eredmények, amelyek alátámasztanák, hogy az almaecet hatékonyan és biztonságosan csillapítja a gyomorégést.
Sem a menta, sem a szódabikarbóna nem hoz tartós enyhülést
Az almaecet mellett a menta és a szódabikarbóna is népszerű “kezelési módnak” számít a házi gyógymódokat kedvelők körében, ám ezek szintén alkalmatlanok a gyomorégés tüneteinek enyhítésére. A menta az almaecethez hasonlóan irritálhatja a nyálkahártyát, tovább rontva a refluxos tüneteket. De a szódabikarbónával sem járunk sokkal jobban: a nátrium-hidrogén-karbonát szintén kerülendő megoldás, még akkor is, ha vízben oldva csak egy késhegynyit fogyasztunk belőle. Enyhén lúgos kémhatása miatt sokan abban a reményben vetik be a gyomorégés ellen, hogy gyorsan és véglegesen semlegesíti a gyomorsavat. Valóban ez történik, ám hatása átmeneti: ugyanis a gyomorban a savval kapcsolatba lépve szén-dioxid szabadul fel, ami fokozott bélgázképződéshez, puffadáshoz vezethet. És mivel sóról van szó, rendszeres fogyasztása növeli a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát.
Az antioxidánsokban gazdag gyömbér tudományosan igazolt gyulladáscsökkentő hatása miatt igazi Jolly Joker: egyebek mellett a hányingert és a különféle duzzanatok okozta kellemetlen érzést is enyhítheti, ám azt egyelőre egyetlen, a gyömbér egészségügyi hatásaival foglalkozó kutatás sem erősítette meg, hogy valóban alkalmas-e és biztonságosan használható-e aó gyomorégés tüneteinek enyhítésére.
Ha sok a savunk, égni fog a gyomrunk?
A közhiedelemmel ellentétben a sok sav önmagában – vagyis ha a gyomorban marad – nem okoz gyomorégést. Probléma akkor van, ha a nyelőcső végét a gyomortól elválasztó gyomorszáj izomgyűrűje nem zár jól, és emiatt a sav kontrollálatlanul folyik vissza a nyelőcsőbe. Amennyiben a gyomorégés állandósul, komoly életminőségbeli romlást idézhet elő, egyebek mellett étvágytalanságot, fogyást, fáradtságot, rossz közérzetet okozva.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Ilyenkor érdemes orvoshoz fordulni, aki egy alapos kivizsgálást követően — amennyiben szükséges, és amennyiben az életmódbeli változtatások, mint a diéta, a súlycsökkenés vagy az étkezések ideális időtartamának betartása nem hoz tartós eredményt — gyógyszeres kezelést is javasolhat. Ma már számos, vény nélkül kapható készítmény közül lehet választani, amelyek vagy semlegesítik a savat (mint a savlekötők, vagy antacidok), vagy csökkentik annak mennyiségét. Utóbbiak a hisztamin-2-receptor antagonisták, más néven H2-receptor blokkolók. Ezek úgy fejtik ki hatásukat, hogy a gyomorsavat termelő sejtek hisztamin receptorához kötődnek, elfoglalva annak helyét. Hosszú távú használatuk előtt azonban a lehetséges mellékhatások elkerülése érdekében mindig érdemes szakemberrel konzultálni.
Legjobban: