Ismerjük meg a szabadgyököket
A szabadgyökök oxigén- vagy nitrogénalapú molekulák, amelyek különféle kulcsfontosságú fehérjéket támadhatnak meg a szervezetünkben, de akár a DNS is a célpontjukká válhat. A testünket általánosságban olyan molekulák alkotják, amelyek rendkívül stabilak, mert páros számú elektronokból álló kötések kapcsolják össze őket. A szabadgyökök azonban egyáltalán nem stabilak, mondhatni sokkal agresszívabban viselkednek, aminek az az oka, hogy páratlan elektront tartalmaznak, ezért ahol csak lehet, megpróbálják a páros állapotot újra létrehozni. Reakcióba lépnek tehát más molekulákkal, bár egy-egy ilyen folyamat végén maga a szabadgyök is megsemmisül. Ezzel mindössze annyi a probléma, hogy közben a célmolekulákat is tönkreteszik, hiszen nagy változást okoznak azok szerkezetében és feladatellátásában is.
Egyes szakemberek a kamikaze harcosokhoz hasonlították őket, akik úgy pusztították el az ellenséget, hogy közben maguk is meghaltak. És hogy hogyan kerülnek a szervezetünkbe? Alapvetően úgy, hogy termelődnek - méghozzá a sejtek anyagcsere-folyamatainak melléktermékeként. Majd miközben pótolni próbálják a hiányzó elektronjukat a zsír-, fehérje- és DNS-molekulákból, erősen károsítják a sejtmembránokat, más néven a sejthártyát, aminek következtében a sejtek gyakorlatilag szét is eshetnek. A szabadgyökök működését leginkább a korhadáshoz, vagy rozsdásodáshoz lehetne hasonlítani: tulajdonképpen egyfajta oxidáció zajlik a szervezetünkben. Azért szót kell ejteni arról is, hogy léteznek olyan szabadgyökös reakciók, amelyek hasznosak: például elpusztítják a szervezetbe bejutott kórokozókat. Egy egészséges test egyébként a védelmi rendszerén keresztül képes kordában tartani a maga által termelt szabadgyököket. A probléma akkor kezdődik, ha beteggé válunk, vagy ha kívülről túl sok szabadgyök kerül be a szervezetünkbe.
Mit okoznak a szabadgyökök?
A szabadgyökök a sejtfalak lerombolásával gyorsítják az öregedést. Gyakorlatilag minden általuk megtámadott sejt tönkremegy, a legnagyobb veszélynek mégis a szív és az erek, az agy és az idegek, a bélrendszer, a vese, a máj és a tüdő van kitéve. Azaz jelentős szerepet játszanak a szív- és érrendszeri betegségek, a tüdőbetegségek, valamint a rák kialakulásában. Ez utóbbit úgy, hogy azokat az úgynevezett nukleinsavbázisokat veszik célba, amelyek a DNS-t alkotják. Ezzel akadályozzák a helyes DNS-másolási folyamatot. Azaz sérült, vagy más néven mutáns gén keletkezik, amellyel egyfajta rossz biológiai információt indít el a szervezet. Így keletkeznek a rákos sejtek.
Hogy kerülnek kívülről a szervezetünkbe?
Elsősorban a modern élettel összefüggő környezeti ártalmak, vagy más külső tényezők által jutnak be a testünkbe. Ilyen például a dohányfüst vagy a kipufogógázok, a vegyileg szennyezett élelmiszerek, a televízió és a számítógép képernyőjének sugárzása, az erős napsugárzás vagy egyes gyógyszerek.
Mik az antioxidánsok?
Az anyagcsere folyamán természetes úton létrejövő szabadgyököket a szervezetünk az úgynevezett antigyökökkel, ismertebb szóval antioxidánsokkal tudja megfékezni. Ezeknek több fajtája is létezik, amelyek gyakorlatilag egymást segítve, kiegészítve működnek. A sejtek termelik őket, ez a képesség azonban több tényezőtől is függ. Az egyik legfontosabb a genetika: öröklött adottságunk, hogy mennyi antioxidánst tudunk sejtszinten előállítani. Ehhez jön még az életkor, valamint a táplálkozás. Hiszen akárcsak a szabadgyökök, az antioxidánsok is bejuthatnak kívülről a szervezetünkbe.
Hogyan győzhetünk a szabadgyökök ellen?
A válasz egyszerű: együnk antioxidánsokat! Mivel a genetikai adottságainkon és az életkorunkon nem tudunk változtatni, az étkezést tudjuk segítségül hívni az szabadgyökök elleni küzdelemben. A legismertebb antioxidánsok között szerepelnek vitaminok, valamint nyomelemek: az A-vitamin, az E-vitamin, a C-vitamin, a szelén, a cink és a magnézium. De ezeken kívül sokféle növényben találhatóak még ilyen hatású vegyületek. A szakemberek és dietetikusok listáinak élén a gyümölcsök és a zöldségek, a különböző magvak, a zöld teák állnak, de a vörösbor mértékletes fogyasztását is javasolják. Nézzünk néhány konkrét példát a teljesség igénye nélkül.
A gyümölcsök közül az egészségünk érdekében érdemes előnyben részesíteni a narancsot, a szőlőt, a szilvát, az ananászt, a grapefruitot és a kivit. Fontos antioxidánsforrások az aszalt gyümölcsök is: együnk sok mazsolát, szárított sárgabarackot, aszalt szilvát és datolyát. A zöldségek közül a különböző paprikák, káposzták, valamint a cékla és a fokhagyma fogyasztása ajánlott. Ne feledkezzünk el a hüvelyesekről sem: a különböző babfélék rendkívül egészségesek. A gabonák közül elsősorban a köles, a zab és a kukorica tartalmaz sok antioxidánst. A fűszerek közül pedig az oregánó, a fahéj és a szegfűszeg.