Az áprilisi 30 fokokkal idén nagyjából egyszerre startolt a fröccs-, a fagyi- és a bikiniszezon, így hiába tart az életmódváltási folyamatom immáron két hónapja, a szívem és a józan eszem állandó küzdelmet vívnak. A testem ugyanis vágyná a hideg rozéfröccsöt és a vanília fagyival sokkolt jegeskávét, az elmém és a farmerom azonban ilyenkor felsírnak, utalva arra, hogy inkább salátát egyek és vizet igyak. Úgy érzem, egyre több és több frissítő, hideg, nyári finomsággal kerülök szembe, és rendre nehezebben tudok elugrani a felém érkező finom falatok elől.
A hétvége a pihenésre való
Korábbi posztjaimban is említettem már , hogy a hosszú hétvége intézménye számomra nehezen egyeztethető össze a diétázással és a mozgással, egyszóval az életmódváltással. Ilyenkor ugyanis szeretnék pihenni, ami alatt nem azt értem, hogy nem dolgozom, és nem ülök számítógép előtt, hanem azt, hogy a napon fekszem a hátamon, és nem csinálok semmit. Ezt leginkább távol a város zajától, vidéken, egy teraszon szeretem csinálni, több ezer méterre a legközelebbi valamirevaló edzőteremtől.
Persze, mondhatjuk, hogy egy kertes házban könnyen megoldható a sportolás, elvégre léteznek otthoni gyakorlatok, el lehet indulni futni, vagy hátramenni kapálni, kaszálni . Ha nagyon meg akarnám oldani a dolgot, nyilván megtalálnám a módját annak, hogy mozgásra bírjam a testem egy négynapos hosszú hétvégén is. Csak az a baj, hogy Sanyival ellentétben , - aki hősiesen edzett a munka ünnepén is, én általában nem akarok. Mert a hétvége a pihenésre való, és ebből sajnos nem tudok engedni.
Szia, mennyit fogytál?
"Pár hét, és úgyis feladod"
A reggeli fogmosáskor, aznapi szettünk összeállításakor, az otthoni és az irodai liftben, majd pedig minden egyes mosdóhasználat alkalmával meg-meglessük magunkat a tükörben. Mégis évek telnek el úgy, hogy nem a valós képet nézzük, nem saját testünket látjuk, és egész egyszerűen nem veszünk tudomást arról, hogy baj van. De amikor ez végre megtörténik, akkor következik az életmódváltás.
"Nagy bajban leszek a ruhatárammal"
A harmadik hetet taposva lassan ki merem jelenteni, hogy immár nem az életmódváltás kezdetén járunk Andival, hanem bizony nyakig elmerültünk benne. Továbbra is nehéz lenne persze megmondani, hogy vajon elértük-e már a mélypontot, mégis úgy érzem, egyre inkább kitisztul a fejünk felett az ég.
"Az arcom legalább már kisebb lett"
Harmadik hete dübörög életmódváltó programunk, és Sanyihoz hasonlóan én is úgy érzem, hogy kezdünk belejönni. Némi csalás és egy kisebb összeomlás után ettől a héttől háromra emelem az edzések számát, és jobban ráfekszem a kalóriaszámlálásra is. Szóval, nincs megállás!
Mostanra sikerült rengeteg embert tájékoztatni arról , hogy belevágtam egy életmódváltó programba. Sokan hetek óta olvassák az erről szóló cikkeket, támogatnak az utamon, kitartásra ösztönöznek, gratulálnak. Dicsérnek és kérdezgetnek. Biztosítanak arról, hogy már látszik az átalakulásba fektetett munka, és hogy jól nézek ki. Csak arra ne kérdeznének mindig rá, hány kiló ment már le eddig.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Valahogy így képzelem azt a fajta undort és megvetést, amit egy kismama érez, ha arról faggatják, egyben van-e még, megsimogathatják-e a hasát, vagy alszik-e eleget a szülés előtt. Nem is vagyok biztos benne, hogy illendő feltenni ilyen kérdéseket egy vadidegennek, de mindegy. Velem ráadásul hiába próbálkoznak, mert mint korábban megjegyeztem, nem állok minduntalan mérlegre . A mérleg ugyanis nem tudja, hogy az izzadtségcseppek az elégő zsírpárnák könnyei.
Mindenki csodát vár
Ilyenkor persze mondani kell valamit. Amikor pár hete egyszer mégiscsak rászántam magam a mérlegelésre, 5 kiló mínuszom volt. Kettő nappal később már csak 3. Tegnap aztán megint 5. Ami szerintem csúcs, a kíváncsiskodókat azonban úgy érzem, nem nyűgözi le. Mintha azt várnák, hogy 8 hét alatt ledobjak 25 kilót , és május közepén már prezentálni tudjam az idei bikinitestem. Amikor közlöm velük az igazságot, zavarukban csak annyit mondanak, "akkor csak így tovább", aztán elsomfordálnak.
Pedig tudhatnák, hogy az életmódváltás és a fogyókúra szavak nem szinonimák. Hogy itt nem egy őrült diétáról és egy nyárig tartó versenyfutásról van szó, hanem arról, hogy az egész életemet át kell alakítanom, megrendszabályoznom az étkezésemet és megértetnem magammal, miért is kell hetente többször ellátogatnom egy edzőterembe. Ehhez pedig idő kell.
Gasztroújítások az étrendemben
Mostanra kicsit kezdtem úgy érezni, mintha egyfolytában ugyanazokat az ételeket, fogásokat enném. Ezért úgy döntöttem, szakítok a hagyományokkal és kipróbálok új dolgokat. Így esett, hogy a héten elfogyasztottam életem első chia pudingját , és kipróbáltam a fokhagymás sült répát , amiről korábban még csak nem is hallottam. Anyukám pedig egy szuper karalábés receptet is talált, csirkével, teljes kiőrlésű liszttel és friss kaporral. (Ami a valóságban egyébként jobban nézett ki, mint a képeken.)
Persze a kísérletezések közepette mindvégig követem Bodon Juditnak , a NoSalty dietetikus szakértőjének ajánlásait.
Ez is érdekelhet
Ami pedig mindezeken felül külön öröm a számomra, hogy végre lehet a teraszon reggelizni, és a szabadban grillezni. Már csak arra vágyom, hogy a (hosszú)hétvégi kalóriák ne számítsanak bele az egész heti teljesítménybe. Akkor ugyanis tényleg minden szuper lenne.
Legjobban: