1. Csúnyán berúgtak, majd vezettek
A Human Factors című folyóirat hasábjain 2006-ban látott napvilágot egy tanulmány, amiben a kutatók arra voltak kíváncsiak, melyik szituáció a veszélyesebb: ha a sofőrök telefonálnak vezetés közben, vagy ha részegen ülnek a volán mögé. A kérdés eldöntésére 40 alkalmi alkoholfogyasztó önkéntest vontak be a kísérletbe, amely során négy alkalommal tesztelték a teljesítményüket egy autós szimulátor segítségével.
Első alkalommal mobiltelefonnal a kezükben kellett róniuk a virtuális utakat, majd másodjára is ugyanezt tették, de immár kihangosító révén szabaddá téve mindkét kezüket. Mind közül a harmadik kör volt talán a legérdekesebb a résztvevők számára, hiszen ekkor szó szerint részegen kellett beülniük a szimulátorba, miután elfogyasztottak néhány ingyen koktélt. Végül a negyedik etap volt a legkönnyebb, mivel ez esetben sem alkoholos befolyásoltság, sem telefonos beszélgetés nem gátolta őket a vezetésben.
Ami pedig az eredményeket illeti: a kutatás szerint mindegy, hogy kihangosítóval vagy anélkül, de a sofőrök telefonálás közben okozták messze a legtöbb közlekedési balesetet, többet, mint részegen. Valójában ötször annyi bajt okoztak így, mint amikor józanon és csak az útra koncentrálva kellett teljesíteniük.
2. Az ondóinjekció
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az emberek szervezete olykor szokatlan módon reagál a szexuális együttlétekre, ugyanakkor egy brit nő esete talán a legfurcsább mind közül. A nőnél, akiről ismert volt, hogy allergiás a brazil dióra, nehézlégzés és kiütések jelentkeztek, miután közösült a barátjával. A férfi három órával korábban egy diókeverékből csemegézett, beleértve öt szem brazil diót is. Habár tisztában volt kedvese allergiájával, éppen ezért fogat is mosott, illetve a körmeit is megtisztította, a 20 éves nőnél mégis súlyos allergiás reakció jelentkezett. Mivel pedig nem használtak óvszert, a tüneteket latexérzékenység sem válthatta ki.
Végül allergiavizsgálattal derült fény a valódi kiváltó okra. Az orvosok kis mennyiségű ondót injekcióztak a nő bőrébe négy órával azt követően, hogy a barátjával brazil dió etettek. És vajon mi történt ennek hatására? Bizony, a nőnél allergiás reakció alakult ki. Az orvosok szerint a panaszok mögött a brazil dió allergén fehérjéinek azon csekély mennyisége állt, amely a spermába kerülve jutott be a nő szervezetébe. Az incidens után nem sokkal a pár szakított.
3. Hullaházba mentek a pofonért
A következő kísérlet alighanem rendkívül morbidnak fog tűnni, de fontos volt a szerepe, mert ezáltal tanulmányozni tudták a... Szóval talán tanulmányozni tudták valamilyen szinten az emberi evolúciót. Történt, hogy egyes tudósok szerint az emberi kéz tenyere és ujjai azért rövidebbek, illetve a hüvelyujjunk azért hosszabb, mint a majmoké, mert így egyrészt jobb a kézügyességünk, másrészt pedig kezeink ezáltal hatékonyabbak egy ökölpárbajban. Ez utóbbi hipotézis ellenőrzésére terveztek meg kutatók egy ijesztőnek hangzó kísérletet, amihez nyolc elhunyt férfi könyök alatt amputált karját használták fel. A tanulmány eredményei 2015-ben jelentek meg az Experimental Biology című folyóiratban.
Tehát a levágott karokat egy fatáblára erősítették, illetve egy ingára függesztették, így a kezek képesek voltak nyitott tenyérrel és zárt ököllel is támadni a célfelületet. Ökölcsapások és pofonok ezrei után a kutatók végül arra az eredményre jutottak, hogy egy összeszorított kéz kétszer akkora erőt tud kifejteni, mint egy nyitott kézzel történő tasli, továbbá egy szorosan tartott ököl 55 százalékkal üt nagyobbat, mint egy lazán tartott ököl. Emellett az előbbi tartás a kézközépcsontokra nehezedő nyomást is enyhíti, megóvva azokat a harc közbeni törésektől.
Dacára a kutatás eredményeinek, számos tudós azóta sem ért egyet a kéz anatómiájának okára vonatkozó elképzeléssel. A kritikusok egyik legfőbb érve, hogy amennyiben a kezeink valóban az ökölcsatákra specializálódtak volna az evolúció során, úgy az elsődleges célpontnak számító arc is sokkal kevésbé lenne sebezhető, nem tartalmazna például annyi törékeny csontot, mint jelenleg.
4. A vámpírsztori
A United European Gastroenterology Journal 2018 augusztusában publikált egy tanulmányt, amiben a kutatók arra kértek 16 egészséges résztvevőt, hogy igyák meg a saját vérüket - egy részük 100, a többiek 300 millilitert. Egy hónappal később aztán az önkéntesek csoportot cseréltek. Mindennek persze jó oka volt.
Az egyes alkalmak után megmérték egy fehérje, a calprotectin szintjét az alanyok székletmintáiban - ez a laborparaméter bélrendszeri gyulladásokra hívhatja fel a figyelmet, amennyiben magas értéket ér el. A gyomor-bélrendszeri vérzések ugyanakkor szintén megnövelhetik a calprotectin szintjét, megnehezítve ezáltal az orvosok számára, hogy pozitív teszteredmények segítségével diagnosztizálni tudják a gyulladásos bélbetegségeket (IBD), így a Crohn-betegséget és a fekélyes vastagbélgyulladást a pácienseknél.
A kísérlet eredményei viszont arra mutattak rá, hogy a gyomor-bélrendszeri vérzések csak enyhe emelkedést váltanak ki a széklet-calprotectin vizsgálata során, míg az extrém magas szintek jó eséllyel IBD-s fellángolásra utalnak.
5. A jó gasztroenterológus magának csinálja
A "csináld magad" projektek az élet számos területén nagy népszerűségnek örvendenek, ugyanakkor egy japán gasztroenterológus új szintre emelte a műfajt 2006-ban. Dr. Akira Horijucsi több alkalommal is saját magán végzett el kolonoszkópiát, azaz vastagbéltükrözést, majd a sajátos tevékenységről részletesen be is számolt a Gastrointestinal Endoscopy című folyóiratban. Mindezzel azt szerette volna bemutatni a nagyközönségnek, hogy ez az eljárás közel sem annyira fájdalmas, mint amennyire a többség tart tőle.
A kolonoszkópia során a páciensek jellemzően az oldalukon fekszenek, Horijucsi viszont két hónap alatt négyszer végezte el magán a vizsgálatot úgy, hogy közben ült. Egyébként mindent szakszerűen csinált, beleértve a vastagbél megtisztítására szolgáló hosszadalmas előkészítési folyamatot is. Saját bevallása szerint eltérő diszkomfortot érzett a különböző alkalmakkor, habár ugyanazt az endoszkópos technikát alkalmazta minden esetben. Véleménye szerint ez a változatosság megmagyarázhatja, miért tapasztalnak különböző mértékű fájdalmat az emberek a vizsgálat során.
6. Gatyában vacogtak a hidegben
Első, sőt, minden bizonnyal második hallásra is értelmetlennek tűnhet az a kisebb kísérlet, amelyet norvég kutatók folytattak le 1994-ben. Összesen nyolc férfit vontak be, akik alul-felül csupán hosszú szárú alsóneműt viseltek, miközben 60 percen keresztül kellett egy 10 Celsius-fokos kamrában ücsörögniük. A résztvevők szerencsésebbik fele száraz ruhadarabokat kapott, a többiek viszont nedves ruhában vacogtak a hűs időben. Utóbbiaknál eltérő volt az alsóneműk anyaga is, így akadt köztük pamut, gyapjú, műszálas és gyapjú-polipropilén keverék.
A kísérletben percről percre monitorozták a tesztalanyok bőrének és végbelének hőmérsékletét, illetve a súlyvesztésüket. Ezen felül 10 percenként a férfiak maguk is osztályozták, mennyire reszketnek és izzadnak, illetve hogy általában véve mennyire érzik kényelmesen magukat. Bármennyire is meglepő, az eredményekből kiderült, hogy a nedves ruhákat viselők jobban fáztak, egyszersmind kényelmetlenebből érezték magukat. A kutatók azt a konklúziót vonták le mindebből, hogy amennyiben hideg és nyirkos az idő, úgy a ruházat szárazsága többet nyom a latba, mint az anyaga.
7. Atkák fültanúja
Kutyáknál és macskáknál egyaránt előfordul az extrém viszketést kiváltó fülatkafertőzés. De mi történne, ha egy ember kapná el a nem túl kellemes infekciót? Egy New York-i állatorvos, Robert Lopez bizony a gyakorlatba is átültette az elméleti kérdést 1993-ban, amikor is egy macska füléből származó atkákat juttatott a saját bal fülébe. Azonnal kaparászást és motoszkálást hallott, ahogy az apró élősködők elkezdték felfedezni a hallójáratát, majd intenzív viszketést tapasztalt, illetve a zsizsegő hangok fokozatos erősödését, amint a betolakodók egyre jobban megközelítették a dobhártyáját.
Az Amerikai Állatorvosi Társaság szaklapjában megjelent beszámoló szerint a fertőzés legyőzése egy teljes hónapot vett igénybe, ennek ellenére Lopez még két újabb alkalommal lefolytatta később a kísérletet, hogy az eredményeit megismételhesse. Hasonlóan azonban minden folytatólagos fertőzéshez, a szimptómái ez esetben is egyre kevésbé súlyos formában jelentkeztek, egyben gyorsabban lecsengtek, mint korábban, ami arra utal, hogy az állatorvos szervezetében immunitás alakult ki a bosszantó élősködőkkel szemben.
8. Amikor a ruha átveszi a füstszagot
A vonatkozó szabályozás szigorítása óta Magyarországon talán kevésbé gyakori a jelenség, de még sokak számára ismerős lehet a kocsmák és szórakozóhelyek sűrű dohányfüstben úszó világa, illetve ahogy ez a füst beleivódott a vendégek ruháiba. Az Indoor Air című folyóiratban 2017-ben közzétett tanulmány szerzői saját maguk igyekeztek tudományos oldalról is feltárni a témát.
Egészen pontosan arra voltak kíváncsiak, hogy mennyi nikotin szívódhat a ruhák anyagába és az emberi bőrbe ilyen esetekben. Hat nemdohányzó férfi kutató ezért egy gépi dohányfüsttel telített szobába ült be öt óra hosszára. A helyiség levegőjének nikotinkoncentrációja hasonló mértéket öltött, mint a dohányzást engedélyező brit puboké. Első alkalommal négy kutató félmeztelenül ült be a szobába, két másik pedig tiszta ruhában. Utóbbiak két héttel később ugyanazokat a darabokat öltötték fel, amelyeket korábban kitettek már a dohányfüstnek, a négyből két félmeztelen férfi pedig ezúttal azonnal lezuhanyzott a kísérlet végeztével.
Habár a tudósok úgy gondolták, hogy a bőr gátat tud szabni a dohányfüstnek, a tanulmányból viszont kiderült, hogy a nemdohányzók bőre hasonló mennyiségű nikotint szív fel, mint amennyi cigarettázva a tüdejükbe jutna. A méreganyag lebontása ezután napokig is eltart a szervezetben. Az eredmények szerint a gyors zuhanyzás vagy a gyors átöltözés képes csökkenteni a bőrbe ivódó nikotin mennyiségét.
9. A kétperces csók
A csókolózás akár bűnügyeket is segíthet megoldani - legalább is erre utal egy 2013-as szlovák tanulmány, amely a Forensic Science International: Genetics című folyóiratban jelent meg. A kutatók kimutatták, hogy a férfiak DNS-e 10 perc alatt felfedezhetővé válik a nők nyálában egy intenzív csókolózást követően, majd legalább egy órán keresztül azonosítható is marad. Mindezt egy kísérlet eredményeiből következtették ki, amikor is 12 párt kértek fel arra, hogy szenvedélyesen csókolózzanak legalább két percen keresztül. Ezt követően 5, 10, 30 és 60 perc elteltével is megvizsgálták a párok nőtagjainak nyálmintáját.
Sajnos a téma ezúttal közel sem annyira kedélyes, mint a korábbi példák esetében volt. A kutatók szerint ugyanis ezen ismeretek hasznosak lehetnek bűnügyi nyomozások esetén. Amennyiben azonnal nyálmintát vesznek a női áldozatoktól, úgy egy értékes bizonyítékot kaphatnak a nyomozók ahhoz, hogy azonosítsák a szexuális erőszakkal vádolt elkövetőket, amennyiben a támadók az incidens során csókokkal igyekeztek megakadályozni, hogy áldozatuk segítségért kiáltson.
10. Ami még a fakíroknak is sok lenne
A méhcsípés kétségkívül fájdalmas dolog - Michael Smith, a rovartan professzora viszont saját bőrén tanulta meg, hogy az sem mindegy, hol éri az embert a testén a nemkívánatos kontaktus a rovarral. A szakember kifejezetten arra volt kíváncsi, hogy mely testrészeink a legérzékenyebbek ebből a szempontból, ezért a háziméh fullánkját tetőtől talpig többször is magába szúrta egy 38 napos időszak folyamán 2014-ben. Összesen 25 pontot próbált ki, köztük például az állát, a könyökhajlatát, az ujjbegyét, a pocakját, a fenekét és lábfejét.
Saját értékelési rendszert használva Smith arra jutott, hogy a három legfájdalmasabb testrész az orrlyuk, a felső ajak és a pénisz (igen, oda is szúrt egyet). A legkevésbé a fejtető, a lábfej középső része és a felkar bizonyult érzékenynek. Mivel azonban csupán egyetlen ember, illetve egyetlen férfi vett részt a kísérletben, annak eredményei nem általánosíthatók minden emberre - vallotta be a professzor. Ezzel együtt támpontot nyújthatnak arra vonatkozóan, hogy mire számítsunk, ha összetűzésbe keverednénk ezzel az egyébként békés rovarral.
Ez is érdekelhet
Forrás: livescience.com
