A talajban a permafroszt, az óceánok mélyén pedig a metán-hidrátok az ősi szén nagy raktárai. Ám még ha távozik is metán ezekből a hatalmas természetes raktárakból a melegedés hatására, annak csak kis része éri el ténylegesen a légkört - vélik az amerikai kutatók.
Az emberi tevékenység veszélyesebb
A Rochesteri Egyetem szakértői az Antarktiszon lévő Taylor-gleccser mélyéből gyűjtöttek mintákat. Ezek a minták apró légbuborékokat tartalmaznak, amelyek ősi levegőt rejtenek magukban - úgynevezett időkapszulaként működnek. A szakértők kivonták a buborékokból és megvizsgálták a Föld utolsó nagy jégolvadási időszakából - 8-15 ezer évvel ezelőttről - származó levegőt.
"Az az időszak némileg hasonlít a mai állapothoz, amikor a Föld hidegebből egy melegebb állapotba került. De az utolsó nagy olvadás (deglaciáció) során a változás természetes volt, most viszont az emberi tevékenység okozza. Ráadásul jelenleg egy meleg állapotból egy még melegebb felé tartunk" - mondta Michael Dyonisius, a tanulmány társszerzője. A mintákban a metán 14-es szénizotópjait elemezve arra jutottak, hogy az ősi szénraktárak kevés metánt bocsátanak ki, tehát kicsi a valószínűsége annak, hogy ezek a raktárak destabilizálódnak és jelentősen hozzájárulnak a felmelegedéshez.
Ha metán oldódik ki a mélytengerekben, annak nagy része eloszlik és az óceán mikrobái oxidálják, még mielőtt elérné az atmoszférát. Ha pedig a permafrosztban lévő metán elég mélyen alakul ki a talajban, az is lehetséges, hogy már az ott élő baktériumok oxidálják és felfalják - olvasható a tanulmányban. "Az egyik fő tanulság tehát az, hogy jobban kell aggódnunk az ember okozta emisszió miatt, mint a természetes folyamatokból származó miatt" - emelte ki a kutató.
Legjobban: