HáziPatika.com: Mi mindenre terjed ki a proktológia, mely betegségekkel foglalkozik a terület?
Dr. Bánfalvi Péter: A proktológia tulajdonképpen a sebészet egy ága, amely a végbélt érintő megbetegedésekkel foglalkozik. Maga a végbél egyébként egyfajta kapu szervezetünk és a külvilág között, ennek megfelelően pedig a proktológia is több más orvosi ág határterületeként képzelhető el. Éppúgy részét képezi bizonyos mértékben a bélrendszerrel foglalkozó gasztroenterológia, mint akár a bőrgyógyászat, többségében ugyanakkor a sebészet alá tartozik. Egy igen komplex területről van tehát szó.
HáziPatika.com: Melyek a leggyakoribb betegségek, amelyeket a proktológiai vizsgálatok során kimutatnak?
B. P.: Aranyerérbetegség gyanújával fordulnak hozzánk leggyakrabban a betegek, de érdemes hozzátenni, hogy panaszaikat sok esetben nem önmagában aranyeresség, hanem valamilyen más betegség okozza. Sokesetben több, egymásra épülő betegség együttesével találkozunk. Gyakori diagnózis a végbélrepedés. Ez lényegében egy seb a végbélben, amelynek kialakulása a záróizom fokozott görcsösségére vezethető vissza. Ha ugyanis a záróizmok nem tudnak kellően ellazulni székletürítés során, úgy a székelés kisebesítheti a végbélcsatornát a szűkületnél. Szintén gyakoriak a gyulladásos problémák: egyfelől a végbélben jelen vannak olyan apró mirigyek, amelyek esetenként begyulladhatnak, és nemcsak fájdalmat, váladékozást, viszketést okozhatnak, de tályog, sipoly is kialakulhat belőlük. Másrészt vannak olyan gyulladásos panaszok, amelyek a nyálkahártyát érintik. Végezetül pedig meg kell említeni a daganatos kórképeket, amelyek szintén kialakulhatnak ezen a területen.
HáziPatika.com: Milyen eszközöket, módszereket alkalmaznak rutinszerűen a vizsgálatok során?
Egészségkvíz: hosszú életre számíthatsz, ha tudod erre a 10 kérdésre a választ
B. P.: Elsőként a végbéltükrözést emelném ki, amelyet mindenképpen alkalmazni kell. Ez lényegében egy, a végbélbe bevezetett cső, amibe kívülről bevilágítva láthatóvá válik a végbél belső felülete. A legtöbb kellemetlenség általában abból szokott származni, ha ez a cső szélesebb, mint amennyire a páciens az adott pillanatban el tudja lazítani a záróizmát. Ilyenkor a vizsgálat kellemetlen feszítő érzéssel járhat. Ha azonban a páciens nem olyan feszült, jobban el tudja magát lazítani, akkor a tükrözéses vizsgálat is sokkal kevésbé okoz kellemetlenséget. Az eszköznek kétféle hosszúságú típusát különböztetjük meg. Van egy rövidebb, nagyjából ujjnyi hosszúságú típusa, amivel a végbél alsó szakaszát lehet vizsgálni, illetve egy hosszabb, 20-25 centiméteres eszköz, ami a végbél felsőbb, ujjal már nem elérhető szakaszának vizsgálatára szolgál. Fontos a digitális, azaz ujjal végzett rektális vizsgálat is, amellyel a szövetek feszességét, esetleges fájdalmasságát lehet kitapintani. Ugyanakkor ez nem alkalmas az aranyér vizsgálatára, mivel az egy puha képlet, ennél fogva csak végbéltükrözéssel vizsgálható.
Újdonságként említhetem a napjainkban egyre szélesebb körben elterjedő ultrahangos vizsgálatot, amely bizonyos szempontból hasonlít a nőgyógyászati ultrahanghoz. Az eljárás során egy végbéltükör szélességű ultrahangfejjel vizsgáljuk meg a mélyebben fekvő szöveteket. Végezetül használunk még különböző szondákat is: a pálcákra hasonlító eszközökkel a bél felszínét tudjuk vizsgálni.
HáziPatika.com: Mennyire van jelen a proktológia mindennapjaiban a prevencióra törekvő szemlélet? Mennyire jellemző a gyakorlatban, hogy a páciensek akár megelőzési céllal is rendszeresen eljárjanak szűrővizsgálatra?
B. P.: Egyfelől azt tudom mondani, hogy ez nagyon változó, másfelől azért látható pozitív tendencia a kérdésben. Vannak, akik évtizedek óta meglévő panaszokkal jönnek el a rendelésre, akár azért például, mert egy hozzátartozójuk daganatos betegsége ráirányította a figyelmüket a saját egészségükre. Olyanok is vannak, akik egy friss panasszal fordulnak orvoshoz. A legtöbbek számára kifejezetten ijesztő tünet például a végbéltáji vérzés , és ez sokakat arra sarkall, hogy kivizsgáltassák magukat. Mindemellett egyre több az olyan egészségtudatos ember, aki felvállalja, hogy ugyan nincs aktuálisan semmilyen panasza, de eljön egy kivizsgálásra szűrési jelleggel.
HáziPatika.com: Említi, hogy vannak, akik évtizedeket is várnak akár a segítségkéréssel. Mennyiben játszik ebben közre a vizsgálatoktól való félelem, illetve az azokat megalapozó tévhitek?
B. P.: Ahogy mondani szokás, a rossz hír mindig sokkal gyorsabban terjed, mint a jó. Ezért sem szerencsés, ha egy páciens rossz élményeket szerez a proktológiai vizsgálatokkal kapcsolatban, hiszen nem csupán a saját gyógyulását akadályozza majd meg azáltal, hogy később esetleg nem megy vissza a további vizsgálatokra, hanem azok sem fognak orvoshoz fordulni, akiknek elmeséli a rossz tapasztalatait. Ebben nekünk, proktológusoknak is megvan persze a felelősségünk olyan módon, hogy egyrészt a vizsgálatok révén a lehető leghatékonyabban tudjuk feltárni a problémákat, másrészt eközben a páciensnek is a lehető legkevesebb kellemetlenséget okozzunk, illetve megnyugtató teret biztosítsunk számára a vizsgálat során. Ma már nagyon jó módszerek léteznek arra, hogyan tudjuk mi, illetve hogyan tudja a páciens segíteni a vizsgálatok zökkenőmentes lefolytatását. Első lépésként kifejezetten fontos, hogy a páciensnek legyen lehetősége felkészülni, és ne kelljen rettegve várakoznia a rendelő folyosóján. Ha előzetesen megkapja a megfelelő információkat, akkor sokkal kevésbé szokott előfordulni, hogy a vizsgálat kellemetlenné vagy fájdalmassá válik. Hozzátartozik természetesen, hogy olykor az adott betegség előrehaladottsága is kihatással lehet arra, mennyi kellemetlenséget vált ki a vizsgálat.
HáziPatika.com: Hogyan tudnak a legjobban felkészülni a páciensek? Mire számíthatnak a rendelőben?
B. P.: Nagyon fontos, hogy a panaszaikat minél jobban meg tudják fogalmazni. Rengeteg kérdést szoktunk feltenni, többségében a páciensek emésztésével, székelésével kapcsolatban. Sokan azonban még egy olyan alapvető kérdésre sem tudnak egyértelmű választ adni, hogy például a székletük általában kemény vagy híg szokott-e lenni. Célszerű tehát megfigyelnie az embernek saját magát, hogy aztán tudatosabban, átgondoltan tudja leírni a panaszait a rendelőben.
Persze mindenki magától a vizsgálattól fél, de ha tudjuk előre, mi vár ránk, akkor kevesebb szorongással kell majd megküzdenünk. Magát a vizsgálatot többféle módon szokták lefolytatni. Mind közül a legritkább, amikor a pácienst egyfajta nőgyógyászati vizsgáló pozícióban vizsgálja meg az orvos. Ennél valamelyest gyakoribb, amikor a pácienst négykézlábra állítják, és úgy tekintik meg a panaszait. Ez utóbbi pozíciót viszont sokan megalázónak érzik. Szerencsés tendencia tehát, hogy egyre többfelé alkalmaznak egy ezektől eltérő módszert. A páciens ilyenkor a bal oldalán fekszik, a térdeit felhúzva. Valójában ez a legjobb megoldás a vizsgálat szempontjából, mert a páciens így tud a leginkább ellazulni, valamint így tud a legkönnyebben kommunikálni az orvossal, segítve a vizsgálatot és az adott egészségügyi probléma hátterének feltárását.
HáziPatika.com: Miért fontos a félelmeket leküzdve orvoshoz fordulni? Milyen következményei lehetnek a nem vagy nem megfelelően kezelt végbélbetegségeknek?
B. P.: A legnagyobb veszélyt kétségkívül a végbélrák jelenti. Amennyiben valaki évtizedek óta él aranyérbetegséggel, úgy előfordulhat, hogy egy újonnan megjelenő betegség, például a végbélrák tüneteit egész egyszerűen elfedik az aranyeres panaszai. Éppen ezért, mire fény derül a problémára, már rendszerint előrehaladott stádiumú a daganat.
Ugyancsak problémák forrása lehet, hogy a végbélbetegségek jellemzően lassan alakulnak ki. Az emberek elkezdik a maguk módján kezelgetni a panaszokat, és szinte észre sem veszik, hogy évek, évtizedek alatt tulajdonképpen az egész életvitelük megváltozik emiatt. Ez aztán kiütközhet akár abban, hogy hosszú órákat vesz igénybe, hogy például elindítsák a napjukat, akár abban, hogy nem is mernek otthonról elindulni, vagy rosszul érzik magukat társaságban. Aranyér esetében gátat szabhat a nyugodt társasági életnek az aranyeres vérzés fokozódása, de éppúgy gondot okozhat az is, ha az aranyér folyamatosan kifordulva bűzös, szúrós szagot áraszt. Végbélrepedéssel élők számára nehézséget jelent a székeléstől való mindennapos rettegés. Vannak, akik évtizedekig félnek az evéstől is, illetve próbálják azt a minimálisra szorítani, hogy minél ritkábban kelljen vécére menniük. Sokan pedig végbélbetegségük vagy záróizomgyengeségük miatt, vélt vagy valós széklettartási nehézségeik folytán teljes életüket a toalett közelségéhez tervezik.
Érdemes azt is számításba venni, hogy minél hamarabb fordulunk orvoshoz, általában annál egyszerűbb és gyorsabb a panaszok kezelése is. Vannak persze olyan esetek, amikor a végbélbetegségek maguktól rendeződnek, ha azonban hosszabb ideje folyamatosan fennállnak a tünetek, esetleg súlyosbodnak is, vagy rendszeresen visszatérő problémákat tapasztalunk, úgy felesleges halogatni a kivizsgálást.
HáziPatika.com: Mit jelent például az aranyérbetegségre vetítve, hogy a halogatás a gyógyítást is megnehezítheti?
B. P.: Az aranyérproblémákért gyakran a rossz székelési szokások felelősek. Vannak, akik a bilire szoktatástól kezdve rossz módszerrel próbálnak üríteni, és ez vezet problémához idővel. Sok pácienstől kaptunk már olyan visszajelzést, hogy csupán azáltal is sikerült megszüntetni a panaszaikat, hogy erre felhívtuk a figyelmüket. Átmeneti probléma esetén speciális krémek, kúpok, gyógyszerek jelenthetnek megoldást, szükség esetén pedig végezhetünk ambuláns beavatkozásokat is, ami lényegében azt jelenti, hogy a páciens alig egy-két perces beavatkozás után máris távozhat a rendelőből, és azt követően csupán néhány kisebb életmódbeli megszorítást kell betartania a gyógyuláshoz, például nem ülhet forró vízbe, nem emelhet nehéz tárgyakat pár hétig. Ezzel szemben egy hosszú ideje elhanyagolt aranyérbetegség esetén akár nem is egy, hanem több műtétet kell elvégezni a páciensnél. Ilyenkor a lábadozás is hosszabb, nehezebb folyamat. Előfordulhat, hogy az érintetteknek több hétre táppénzre kell menniük, nem tudnak ülni, dolgozni, és rettegnek a székeléstől a műtét utáni időszakban. Mindenképpen azt javaslom tehát, hogy lehetőség szerint válasszuk inkább a korai beavatkozást, mintsem évekig halogassuk.
HáziPatika.com: Mit lehet tenni a panaszok megelőzése érdekében?
B. P.: Elsősorban a szorulást tudnám kiemelni, amely aranyérbetegséget, végbélrepedést és egyéb végbélproblémákat is okozhat. Tudni kell, hogy székeléskor két erő találkozik egymással: egyrészt maga a széklet, másrészt a végbél, amelyen áthalad. Ez a két rész egyaránt fontos. A széklet állaga optimális esetben se nem túl kemény, se nem túl híg. Ha ezt az ember nem tudja megoldani, akkor javasolt szakemberrel konzultálnia, így gasztroenterológussal vagy dietetikussal. A másik oldalról a székelés folyamatában is jelentkezhetnek zavarok. Nagyon lényeges, hogy az ember a megfelelő izmokat lazítsa el vagy feszítse meg. Ma már vannak olyan biofeedback módszerek, amelyek ezt kiválóan képesek mérni, majd egy kijelzőn visszajelzést adni a felhasználónak. Erre tréning is épül, megtanítva a páciensnek, hogyan használja megfelelően a záró- és hasizmait székelés során.
Ez is érdekelhet
Mint oly' sok más testi folyamatra, a bélmozgásokra is jelentősen kihat a rendszeres mozgás, amely egyben a stresszkezelésben is hasznos. Modern társadalmunkban a stressz általános problémaként van jelen, hatására pedig a végbél záróizmai sem tudnak úgy ellazulni, ahogy erre székelés közben szükség lenne. A végbélpanaszok megelőzése kapcsán is fontos lenne tehát, hogy megtaláljuk a megfelelő stresszkezelő módszereket, és ne állandó stresszben éljük az életünket.
Legjobban: