A vesék elsődleges feladata, hogy kiszűrjék a felesleges mennyiségben jelen lévő nátriumot és vizet a vérből, és eltávolítsák a szervezetből a keletkező hulladékanyagokkal együtt. Ennek a folyamatnak az eredménye a vizelet, amely a vesék gyűjtőcsatornáiban termelődik. Onnan a vesekelyheken keresztül a vesemedencébe, majd a húgyvezetékeken át a húgyhólyagba jut; itt addig tárolódik, amíg meg nem történik a vizeletürítés. Bár a vizeletürítési szokások egyénenként eltérőek lehetnek, általánosságban elmondható, hogy 24 óra leforgása alatt kb. 6-7 vizelés tekinthető normálisnak (ez nagyjából 2 liter folyadék elfogyasztása mellett értendő). Amennyiben ennél többször vizel az érintett, az már gyakorinak számít. A szervezet ugyanis víz- és elektrolit-egyensúlyra törekszik, a bevitelnek közel azonosnak kell lennie az ürítéssel; ha ez az egyensúly felbomlik, kóros vizeletürítésről beszélhetünk.
Bizonyos esetekben egyszerű okokkal magyarázható a húgyúti rendszer túlzott aktivitása. Például az étrendünkkel: nőhet a vizeletürítés gyakorisága, ha sok folyadékot, főleg alkoholt vagy kávét fogyasztunk, esetleg olyan ételeket eszünk nagyobb mennyiségben, amelyek vizelethajtó hatással bírnak (pl. gyömbér, uborka, csípős ételek). Egyes, a vérnyomás csökkentésére használt gyógyszerek ugyancsak felelőssé tehetőek a tünetért, de az életkor előrehaladtával is többször vizelünk, kiváltképp éjszaka (a szakirodalom nocturiának nevezi az éjszakai vizelési ingert). Előfordulhat azonban, hogy komolyabb ok áll a háttérben, méghozzá valamilyen betegség. Férfiak esetében milyen kórokról, állapotokról lehet szó?
Prosztataproblémák
Az esetek többségében prosztataproblémát állapítanak meg az érintettnél. A prosztata vagy dülmirigy közvetlenül a férfiak húgyhólyagja alatt található, dió nagyságú szerv; legjellemzőbb betegségei a prosztatagyulladás, a prosztata jóindulatú megnagyobbodása és a prosztatarák.
A prosztatagyulladás vagy prosztatitisz a prosztata gyulladása, duzzanata. Legfontosabb tünetei a gyakori és nehézkes vizeletürítés, az égő érzés, fájdalom vizeléskor, a láz, a hidegrázás, illetve a szex, az ejakuláció alatt jelentkező fájdalom. Ugyanakkor az is előfordul, hogy az érintettnek semmilyen panasza nincs. Négy típust különböztetünk meg: akut bakteriális prosztatitisz, krónikus bakteriális prosztatitisz, krónikus nem bakteriális prosztatitisz vagy krónikus kismedencei fájdalom szindróma, illetve aszimptomatikus prosztatitisz. A leggyakoribb urológiai betegség, amellyel az 50 év alatti férfiak orvoshoz fordulnak, a krónikus prosztatagyulladás; a betegek túlnyomó többségénél visszatérően jelentkező, nem bakteriális gyulladást diagnosztizálnak.
A prosztatagyulladásnak számos kiváltó oka lehet, a bakteriális fertőzés esetében 80 százalékban az E. coli baktérium a felelős, ám a krónikus, nem bakteriális prosztatagyulladás esetében már nem ilyen egyszerű meghatározni az okokat. Meg kell vizsgálni a beteg életmódját, hogy kiderüljön, mitől alakulhatott ki a gyulladás. A lehetséges mögöttes tényezők között a teljesség igénye nélkül állhat a prosztata tájékát ért sérülés, rúgás, fertőzések, szexuális szokások, cinkhiányos táplálkozás, kevés folyadék fogyasztása, ételallergia, dohányzás, kevés alvás, stressz vagy orvosi kezelés (pl. katéterbehelyezés, prosztatabiopszia). A terápia a prosztatitisz típusától, súlyosságától függ; az alkalmazott készítmények között lehetnek gyulladáscsökkentők, antibiotikumok, de olyan életmódbeli változtatások is segíthetnek, mint a csípős, fűszeres, koffeintartalmú ételek, italok kerülése.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A jóindulatú prosztata-megnagyobbodás minden harmadik 50. életévét betöltött férfit érinti. Lényege, hogy a prosztata a normális méretének akár többszörösére is megnő, ezáltal összenyomhatja, illetve szűkítheti a húgycső átmérőjét, és komoly vizelési problémákhoz vezethet. A gyakori vizeletürítés mellett tipikus panasz a fájdalom, az égető, csípő érzés, valamint a vizeletürítés megkezdésének és befejezésének nehézsége is. Amíg enyhék a panaszok, általában növényi kivonatokat (fűrészpálma, csalángyökér stb.) alkalmaznak az érintettnél, súlyosabb esetben viszont már gyógyszeres kezelés szükséges. Ha a gyógyszeres kezelés sem javít a beteg állapotán, műtéti beavatkozás javasolt.
A prosztatarák a férfiak körében a harmadik leggyakoribb rosszindulatú, daganatos megbetegedés, de ritkán fordul elő a 60 évesnél fiatalabbaknál. Korai szakaszának tünetei hasonlóak a jóindulatú prosztata-megnagyobbodáséhoz: véres vagy rózsaszínű vizelet, a vizeletürítés megkezdésének nehézsége, gyakori éjszakai vizelés, égető, csípő érzés. A prosztatarák tünetei általában csak a legvégső stádiumban jelentkeznek, ezért a rendszeres, 2-3 évenkénti prosztataszűrés kiemelten fontos minden 45 év feletti férfi számára. Ilyenkor a többi között sor kerül a prosztata fizikális vizsgálatára (rektális digitális vizsgálat), illetve a prosztataspecifikus antigén (PSA) szintjének ellenőrzésére. Utóbbi azért fontos, mert következtetni lehet belőle a prosztata jelenlegi állapotára, az esetleges gyulladásos- és egyéb folyamatokra.
Vese- vagy húgyúti megbetegedések
Gyakori vizeletürítés esetén ugyancsak nagy a valószínűsége a vese- vagy húgyúti megbetegedéseknek. A nőkhöz hasonlóan a húgyúti fertőzések a férfiaknál is kialakulhatnak (bár főleg az idősebb korosztály érintett), és szintén lehetnek akár egész súlyos lefolyásúak is, mivel elérhetik a prosztatát, és prosztatagyulladást okozhatnak. A húgyúti rendszer bármely részét - a veséket, a húgyvezetékeket, a húgyhólyagot vagy a húgycsövet - érinthetik egyébként, és a gyakori vizeletürítés mellett állandó vizelési ingerrel, vizeléskor jelentkező égő érzéssel, véres, erős szagú vizelettel, súlyosabb esetben lázzal, hidegrázással, hányással, hányingerrel járhatnak. A húgyúti fertőzések mögött számos ok állhat, így az elégtelen vizeletürítés (pl. prosztata-megnagyobbodás miatt) vagy betegség (pl. cukorbetegség) okán legyengült immunrendszer. Kezelésük általában antibiotikumokkal történik.
Vese- vagy hólyagkövességre is utalhat a gyakori vizeletürítés. Vesekövességre akkor lehet gondolni, ha az érintett a gyakori vizeletürítésen kívül a vesék körül érezhető éles, görcsös, szúró fájdalomra, véres vizeletre is panaszkodik. Mivel a vesekövek nagyrészt kalciumtartalmúak, nem oldhatók, ugyanakkor a nagyobb kövek ultrahanggal összezúzhatók, a kisebb darabok pedig spontán ürülhetnek. Hólyagkövességnél a húgyhólyagban alakulnak ki kövek, amikre a hólyagban, alhasban jelentkező fájdalom, a véres vizelet és a vizeletelakadás figyelmeztethet. Az egyik legelterjedtebb hajlamosító tényező a prosztata-megnagyobbodás miatti vizeletpangás. Hólyagkövességnél a legtöbb kisméretű kő magától távozik, ugyanakkor fontos a kiváltó ok kezelése is. Amennyiben a kő elzárja a vizelet útját, katéter felvezetése válik szükségessé, a köveket pedig műtéti úton távolítják el.
Naponta több mint nyolcszor vizel az, akinél hiperaktív hólyag szindróma áll fent, így ez irányban is érdemes lehet vizsgálódni. A hiperaktív hólyag szindróma lényege, hogy a hólyag izmainak hirtelen jövő görcse vagy a hólyagnyálkahártya fokozott ingerlékenysége nyomán viszonylag gyakran sürgető vizelési inger keríti hatalmába az érintettet. Nagyon alapos kivizsgálást és egyénre szabott, gondos kezelést igényel.
Diabétesz
A gyakori (és nagy mennyiségű) vizeletürítés mind az 1-es, mind pedig a 2-es típusú cukorbetegségnek lehet korai tünete, a szervezet ugyanis ilyenkor a vizelet útján próbál megszabadulni a fel nem használt glükóztól. Egy rendkívül elterjedt anyagcsere-betegségről van szó, amelynél az inzulinhatás csökkent vagy hiányzik, emiatt a szervezet egyes sejtjei nem képesek a vérből a szőlőcukrot felvenni, és éheznek. Diabéteszre utalhat még a többi között az erős szomjúságérzet, a fokozott fertőzéshajlam, a nehezen gyógyuló sebek, a fogyás vagy a száraz bőr. Az 1-es és a 2-es típusú diabétesz mellett beszélhetünk másodlagos és gesztációs vagy terhességi diabéteszről is. Bár a terápia sok mindentől függ és egyénenként változhat, általánosságban elmondható, hogy három fontos része van: a speciális étrend, a mozgás, és ha a szakorvos úgy rendeli, a gyógyszeres kezelés.
Stressz, szorongás
A megváltozott pszichés állapot is összefüggésben lehet azzal, hogy valaki a szokásosnál többször vizel. Ha nyugodtak, ellazultak vagyunk, a húgyhólyagba folyamatosan érkezik a vizelet, amikor pedig a hólyag megtelt, jelez az agynak, hogy itt az ideje a vizeletürítésnek. Aki viszont stresszel, szorong, annak a pszichéje "üss vagy fuss" üzemmódba kapcsol: emiatt egyrészt az agy nem veszi figyelembe, valóban szükséges-e a vizeletürítés, másrészt a hólyagizomzat összehúzódik, nyomja a hólyagot, és sürgető vizelési ingert eredményez. Tovább rontja a helyzetet, hogy ilyenkor a vesék is több vizeletet termelnek a szokásosnál. Fontos tudni, hogy amennyiben gyakran előfordul, hogy idegességünkben pisilnünk kell, az már nem tekinthető normálisnak. Nagy valószínűséggel azt jelzi, hogy olyan mértékben stresszelünk, szorongunk, ami már az egészségünket is károsítja.
Vegyük komolyan
Ez is érdekelhet
Amint az a fentiekből látható, még egy olyan ártalmatlannak látszó tünet, mint a gyakori vizelési inger, is utalhat súlyos betegségre. Éppen ezért nem szabad elbagatellizálni a problémát! Amennyiben azt vesszük észre, hogy a megszokottnál gyakrabban pisilünk, és nem találunk rá megnyugtató magyarázatot, forduljunk orvoshoz. A férfiaknak első körben urológust javasolt felkeresni, aki, miután felvette a kórtörténetüket, és meghallgatta a tüneteiket, bizonyos szakorvosi és célzott laboratóriumi vizsgálatok - így például teljes vizelet- és üledékvizsgálat, vizelettenyésztés, valamit egyéb, vérből végezhető vesefunkciós vizsgálatok - elvégzését rendelheti el. Ha az eredmények alapján egyébként szükségét látja, átirányíthatja a pácienst más szakemberekhez is. A célzott vizsgálatok segítségével fény derülhet a probléma okára, a megfelelő terápia pedig hozzásegít az állapot javulásához, következésképp a zavaró panaszoktól - így a gyakori vizeletürítéstől - való megszabaduláshoz. Ne feledjük: minél hamarabb vizsgáltatjuk ki magunkat, annál nagyobb az esélye, hogy megelőzzük a még komolyabb bajt.
Legjobban: