A medencefenék izmokból, kötőszövetből és szalagokból épül fel: ezek tartják meg többek között a húgyhólyagot vagy terhesség során az anyaméhet is, benne a magzattal. Ezek az izmok és szalagok terhesség idején vagy szülés közben meggyengülhetnek, megnyúlhatnak az extra terheléstől (illetve a terhességtől függetlenül is például idősebb korban a test öregedési folyamatai által vagy akár jelentősebb túlsúly esetén), és ha ez megtörténik, később pedig nem húzódnak össze megfelelően az izmok, akkor a húgyhólyag lejjebb csúszik a testben és bedomborodik, "előreesik" a hüvelybe. Ilyen esetben húgyhólyagsérvről beszélhetünk.
A hólyagsérv tünetei
A hólyagsérv enyhébb esetekben nem feltétlenül jár tünetekkel. Ha viszont jelentkeznek, akkor többnyire a következők:
- telítettségérzés a medencében és a hüvelyben;
- diszkomfortérzet köhögés, hajolás vagy emelés közben;
- vizelés után olyan érzés, mintha nem sikerült volna teljesen kiüríteni a hólyagunkat;
- ismétlődő hólyagfertőzések;
- stressz inkontinencia;
- fájdalom vagy vizeletszivárgás szex közben;
- súlyosabb esetekben pedig olyan érzés, mintha egy tojás méretű kislabdán ülnénk.
A tünetek inkább akkor érzékelhetőek, amikor hosszabb ideig állunk, és az is árulkodó, hogy ha lefekszünk, tüneteink enyhülnek vagy akár teljesen meg is szűnnek.
A szülési folyamat és a húgyhólyagsérv kapcsolatáról szólva fontos kihangsúlyozni, hogy bár nem gyakori, de minden korosztályt érinthet a probléma: akár fiatalabbak vagyunk, akár idősebbek, a szülés mindenképpen megterheli a medencefenék izmait, szöveteit - már amennyiben hüvelyi úton szül valaki, mert a gyermeküket császármetszéssel világra hozó anyákat ez nem érinti (de csak akkor nem, ha teljesen elmaradt esetükben a kitolási szakasz). Ha a születendő gyermek az átlagosnál nagyobb, akkor megeshet, hogy a kitolási szakasz órákat vesz igénybe, ahogy az is, hogy a szülésznek beavatkozásokkal kell segítenie a folyamatot: ilyen esetekben igen komoly az esély rá, hogy az érintett részek megnyúlnak az igénybevétel miatt.
Ugyanakkor nemcsak a szülés alatti folyamatok, de már maga a terhesség is gyengítheti ezeket az izmokat - egyfelől a magzat súlya, másrészt a terhességi hormonok intenzív munkája révén. Elsősorban a relaxin hormont érdemes kiemelni, amelynek szintje az első trimeszterben, majd pedig a szülésnél a legmagasabb az anya szervezetében. Ez a hormon (amellett, hogy hatást gyakorol a vér áramlására és a baba fejlődését is több ponton segíti), ellazítja a medence szalagjait, izmait, szüléskor pedig a méhszáj és a méhnyak tágulását is segíti, hogy könnyebben menjen a kitolás, így akár ez is állhat a folyamatok mögött, amelyek végül húgyhólyagsérvhez vezetnek.
Hormonális változásainkat a terhesség alatt persze kevéssé tudjuk befolyásolni, az érintett izmokat viszont meg tudjuk erősíteni, hogy szerveink számára a legmegfelelőbb támogatást nyújthassák.
A szülés utáni időszakban ugyanakkor még így is gyengének érezhetjük ezeket, állás vagy sétálás közben pedig olyan testi érzetet élhetünk át, mintha "kihullhatnának" a belső szerveink. Ilyenkor fontos, hogy ne tegyük ki testünket a gravitáció elkerülhetetlen hatásának: vagyis közvetlenül szülés után ne legyünk túl sokat talpon, ne akarjuk egyszerre elvégezni az összes teendőnket, és ne terheljük meg a testünket, mert így csak még jobban tágítjuk izmainkat. Ehelyett igyekezzünk inkább minél többet pihenni fekvő helyzetben, és a sporthoz is csak fokozatosan, óvatosan térjünk vissza.
Ha szülés után a stressz inkontinencia jeleit észleljük magunkon, akkor jó, ha tudjuk, hogy ez a hólyagsérv egyik gyakori kísérőjelensége: az inkontinencia által érintett nők nagyjából 60 százalékánál húgyhólyagsérvet állapítanak meg. Ha ugyanis az érintett izmok, kötőszövetek a fentebb vázolt módokon meggyengülnek, akkor olyan természetes, mindennapos életjelenségeknek, mint a nevetés, egy tárgy felemelése vagy a köhögés jóval nagyobb hatásuk lesz a húgyhólyagra, hiszen nagyobb hasi nyomás alakulhat ki. Éppen ezért ha ilyen tevékenységek közben vizeletszivárgást tapasztalunk, beszéljünk szakorvossal, mert a zavaró probléma ma már különféle tornagyakorlatokkal, illetve apróbb lézeres beavatkozással megnyugtatóan kiküszöbölhető.