A nemzetközi média legutóbb akkor figyelt fel a venezuelai helyzetre, amikor meghalt Marcos Carvajal Amerikát is megjárt egykori híres baseballjátékos. A 34 éves sportoló bár veszélyes, de egy jól működő egészségügyi ellátásban teljesen gyógyítható betegségbe halt bele: tüdőgyulladásba - írja a 24.hu . Marcos Carvajal decemberben lett rosszul, antibiotikumokat kellett szednie, illetve kellett volna, mert Venezuelában nem volt elérhető, ezért külföldről kellett beszereznie - de későn jutott a gyógyszerhez, így január végén kórházba került és meghalt.
Óriási a gyógyszerhiány
A gazdasági összeomlás szélén táncoló Venezuelában az eset mindennaposnak számít. Az országban tavaly 2600 százalék feletti volt az infláció, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) becslése szerint az idén pedig elérheti a 13 ezer százalékot, míg az ország gazdasága 15 százalékot zsugorodhat. A dél-amerikai ország a hiperinfláció és az élelmiszerhiány gyűrűjében 85 százalékos gyógyszerhiánnyal is küzd a Venezuelai Gyógyszerészszövetség szerint.
Egy közegészségügyi érdekképviseleti csoport vezetője nyilatkozott arról, milyen ma betegnek lenni Venezuelában. Francisco Valenciának évekkel ezelőtt vesetranszplantációja volt, gyógyszereket kellene szednie, de nem mindig jut ezekhez: augusztus óta nem kapott gyógyszert, így most olyanokat szed, amelyeknek lejárt a szavatossága.
Drámai helyzet az állami és a magánszférában is
A venezuelai kórházakban alig van áram, és az elmúlt négy évben 13 ezer orvos hagyta el az egészségügyet. A kórházakban egész egyszerűen nem adnak ételt sem a betegeknek, és több száz intézményben óriási probléma olyan alapvető eszközök hiánya, mint a röntgengép vagy a kesztyűk. Alig van gyógyszer a rák kezelésére, cukorbetegségre és magas vérnyomásra, nem beszélve arról, hogy folyamatosan növekszik a maláriás és a diftériás esetek száma.
Az állami és a magánkórházakban is drámai a helyzet. Az ágyak száma 25 százaléka a szükségesnek, és ha valakinek találnak is kórházi helyet, egyáltalán nem biztos, hogy megkapja a megfelelő ellátást. A kórházakban ugyanis a normális ellátáshoz szükséges eszközök és gyógyszerek mindössze 5 százaléka áll rendelkezésre: van olyan kórház, ahol szó szerint semmi nincs. A legtöbb támogatást a kiemelt kórházak kapják a rendelkezésre álló forrásokból: ezekre a helyekre a normális ellátáshoz szükséges eszközök és gyógyszerek 3-4 százaléka helyett 10-12 százalék jut el.
Nagyon kevés a kórházi ágy
Az alacsony olajárak és az elhibázott gazdaságpolitika miatt szegénységben fuldokló országban a kormány korlátozza az élelmiszer, a gyógyszerek és egyéb alapáruk importját. A készletek drasztikus csökkenése azt eredményezte, hogy az állami fenntartású kórházak 47 ezres ágyszáma mára 18 ezerre apadt, a magánklinikákon 7 ezer ágy van, tehát a 30 millió lakosra összesen 25 ezer kórházi ágy jut: pedig a biztonságos egészségügyi ellátáshoz 100 ezer kórházi ágyra lenne szükség.
Az egészségügyi ellátás összeomlása azt is eredményezi, hogy megállíthatatlanul terjednek a fertőző betegségek: a Pánamerikai Egészségügyi Szervezet adatai szerint 447 diftériás esetet regisztráltak Venezuelában 2016 és 2017 között, tavaly pedig 800 ezer maláriást. Becslések szerint a számuk 2018-ra egymillióra nő.
Elutasítják a segélyeket
Ilyen helyzetben a kormányok tárt karokkal fogadják a külföldi segélyeket, kivéve Venezuelát: Nicolas Maduro elnök visszautasítja a humanitárius segítséget, és visszafordítja a gyógyszerrel és elsősegélyeszközökkel megpakolt hajószállítmányokat, a válság kialakulásáért pedig inkább mást vádol. Maduro az Egyesült Államokra mutogat, azt állítva, hogy Washington vezetésével ki akarják söpörni a szocializmust Venezuelából, és a gazdasági szankciók idézik elő a gazdasági válságot.
A Washington Post nemrég riportban számolt be arról, hogy Venezuelában sok szülő inkább árvaházba adja gyerekét, hogy legalább gyógyszerhez és ételhez jusson. Így tett Angélica Pérez is, aki néhány hónappal ezelőtt veszítette el varrónői állását: amikor hároméves kisfia decemberben súlyos bőrfertőzést kapott, hiába vitte kórházba, mert ott nem tudtak gyógyszert adni. Annyira kilátástalannak érezte a helyzetét, hogy fogta három kisgyerekét, és beadta őket egy árvaházba. Az a terve, hogy elutazik a szomszédos Kolumbiába, és munkát keres: összegyűjt némi pénzt, majd visszatér a gyerekeiért. Sok ideje nincs: ha nem viszi el egy éven belül a gyerekeket, akkor nevelőszülőkhöz kerülnek.
