Valamikor - valójában nem is olyan régen - az állások többségében fizikai munkát kellett végezni. Mára ez eléggé megváltozott, részben a gépesítés, részben a gazdasági struktúra átalakulása miatt (a munkahelyek 75-80 százalékát adják a szolgáltatások, és csak a maradékot az ipar és a mezőgazdaság). Az emberek jelentős része pedig mozgáshiánytól szenved. Azt gondolhatnánk, hogy a fizikai munkát végzők végül ebben a trendváltásban előnyhöz jutottak, hiszen bőven teljesítik az orvosok által ajánlott heti 150 percet. Azaz kevésbé kell tartaniuk az olyan civilizációs kóroktól, mint az elhízás, a cukorbetegség , a szív- és érrendszeri betegségek vagy a demencia. Csakhogy a statisztikák azt mutatják, hogy a fizikai munkások előbb meghalnak. Hogyan lehetséges ez?
A British Journal of Sports Medicine egyik új tanulmányában a kutatók arra mutattak rá, hogy nem minden mozgás egyenlő. Valójában bizonyos fizikai aktivitás nagyobb valószínűséggel vezet korai halálozáshoz. Pieter Coenen, az amszterdami Vrije Egyetem (VU) foglalkozás-egészségügyi kutatója és munkatársai 17 tanulmányt elemeztek, amelyek a munkával kapcsolatos fizikai aktivitás hatásait vizsgálták. A vizsgálatok több mint 193 ezer férfit érintettek, akik különböző fizikai igénybevételnek voltak kitéve. Coenen - a Time magazin beszámolója szerint - úgy találta, hogy akik a legaktívabbak voltak a munkában, 18 százalékkal nagyobb valószínűséggel haltak meg szükségtelenül korán, mint a fizikailag kevésbé aktív foglalkozásúak.
A fizikai munka nem fitnesz
Az eredmények ellentmondanak az összes olyan adatnak, amely a testedzés előnyeit dokumentálja. De Coenen szerint ezek a tanulmányok a szabadidős fizikai tevékenységre fókuszáltak. "Úgy véljük, hogy a munkahelyen és a szabadidőben mutatott fizikai aktivitás két nagyon különböző típusú testmozgás, amely különböző élettani eredményekkel jár" - állítja a kutató.
Míg a szabadidős tevékenységet folytató emberek általában körülbelül egy óráig maradnak aktívak, aztán szünetet tarthatnak, amikor elfáradnak, a kemény fizikai munkát végző emberek - néhány szünettel - gyakran órákon át dolgoznak ugyanazokkal a munkaigényes feladatokkal. A mérsékelt fizikai aktivitás növelheti a szívfrekvenciát és a vérnyomást, de csak annyira, hogy megerősítse a szív és a szív-érrendszer működését. A fizikai munkához kapcsolódó intenzív aktivitás ezzel szemben inkább terhet jelenthet a szívnek, nem pedig előnyt. "Akik nagyon keményen dolgoznak napi nyolc órán át, esetleg nagyon korlátozott pihenőidőhöz jutnak csak, pulzusszámukat és vérnyomásukat következetesen magasan tartják az egész nap során. Ez ellentétes lehet azzal, ami egészséges a szív-érrendszer számára" - figyelmeztetett a kutatás vezetője.
Kétszeresen bajban vannak
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ráadásul a fizikai munkát végzők nem feltétlenül végeznek olyan gyakorlatokat , amelyek hasznos lehetnének a számukra, hiszen feltételezik, hogy az állásukhoz kapcsolódó tevékenységük elegendő testmozgást jelent. "Ezek az emberek kettős bajban vannak, mert nem élvezik a szabadidős tevékenységet, továbbá kiteszik magukat a munkahelyi fizikai aktivitás kockázatának" - jelentette ki Coenen.
A tanulmány nem tudott ok-okozati összefüggést kimutatni a korai elhalálozás és az erőteljesebb fizikai munka között. Lehetséges ugyanis, hogy más tényezők is közrejátszanak a korai halálozásban a fizikai munkán kívül. A fizikai munkát kívánó állásokban dolgozók hajlamosak többet dohányozni , gyakran kevésbé iskolázottak, valamint alacsonyabb a jövedelmük. Az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú csoportokhoz tartozó emberekről már korábban kimutatták, hogy nagyobb kockázatot viselnek az idő előtti halálozásban.
A most nyilvánosságra hozott eredmények azonban rávilágítanak, hogy nem minden testmozgás előnyös, és ezt az edzésre vonatkozó iránymutatásoknak figyelembe kell venniük. Így szavatolható ugyanis, hogy az emberek nem egyszerűen mozognak, hanem hasznosan mozognak, az egészségük szempontjából megfelelő mennyiségű és típusú mozgást végeznek. "Amit általában remélhetünk, hogy jobb egyensúly alakul ki a munka és a szabadidős fizikai aktivitás között. Megpróbálhatnánk csökkenteni a fizikai munka mennyiségét a munkahelyeken, vagy legalább több szünetet tartani a fizikai munka általános intenzitásának csökkentése érdekében. Emellett iránymutatásokat is közzé lehet tenni, hogy ösztönözzék velük a munkavállalókat, hogy fizikailag aktívabbak legyenek a szabadidejükben" - jelentette ki Pieter Coenen.
