Mi lehet a közös a következő egészségügyi problémákban? Depresszió, állandó orrfolyás, székrekedés, IBS , akne, szorongás, kiütések, hasmenés, túlsúly, szemviszketés, haspuffadás, ízületi panaszok, kóros soványság, migrén. Ha elsőre nekünk sem a tápanyag-érzékenység vagy más néven ételintolerancia jutott eszünkbe, az nem véletlen. Ilyen változatos panaszok mellett ugyanis pont az a legnehezebb, hogy egyáltalán felmerüljön az érintettben a gyanú, egy vagy több tünete azért nem enyhül - hiába kezelik akár több betegségre -, mert nem azok okozzák a bajt. Magyarországon 10-ből négy ember szenved valamilyen a fent felsorolt kellemetlen szimptómától azért, mert nem képes megfelelően megemészteni az általa elfogyasztott egyik vagy több ételféleséget. Ez lehet élethosszig tartó ételintolerancia, de akár olyan is, melyet néhány hónap diétázás megold.
Miért ilyen nehéz felismerni?
Azon kívül, hogy a tünetek igen változatosak, az is megnehezíti a felismerést, hogy gyakran csak órákkal, sőt van, hogy napokkal később jelentkeznek a bántalmak, mint ahogy az inkriminált ételt elfogyasztottuk. Ráadásul, ha végiggondoljuk, hogy egyetlen étkezés során hányféle alapanyagból készült fogás kerül a tányérunkra, mindez pedig hányszor ismétlődik meg különféle kombinációkban 1-2-3 nap alatt, akkor jól látható, hogy bizony komoly nyomozómunka szükséges ahhoz, hogy kizárjuk, melyik okozhatja a bajt.
Ehhez választhatjuk azt, hogy magunk próbáljuk kideríteni, mik a gyanús összetevők, amihez nagyon precíznek és alaposnak kell lennünk. Ez az úgynevezett eliminációs diéta. Ennek során naplózni kell minden elfogyasztott ételt, sőt célszerű a mennyiségeket is, mert valamiből 1-2 gramm lehet, hogy még tolerálható a testünk számára, de 10-20 gramm már tüneteket okoz. Fel kell jegyezni továbbá minden tünetet és annak megjelenési időpontját is. Majd, amikor már van néhány hétnyi ilyen táblázatunk, akkor megpróbálhatjuk megkeresni az összefüggéseket. Több gond is van azonban ezzel a módszerrel - főleg, ha egyedül próbáljuk kivitelezni - azon kívül, hogy lassú és pontatlan. Az egyik, hogy nehéz a feldolgozott, azaz a boltban készen vett, vagy az étteremből rendelt ételek esetén az összes összetevőt detektálni. A másik, hogy szakember bevonása nélkül fennáll a szubjektív ítélkezés lehetősége, főleg kedvenc ételeink esetében: eleve kizárjuk őket a "gyanúsítotti" listáról, mondván, ha ennyire szeretjük/kívánjuk, csak nem az okozza a problémát. De a legnagyobb gond mégiscsak az, hogy azok, akik egyedül próbálják kinyomozni a bajt, sokszor ok nélkül hagynak el alapanyagokat az étrendjükből, akár hetekig, hónapokig is diétáznak, ez végül mégsem oldja meg a gondjukat. Csakhogy így mire egy igazi orvosi vizsgálatra kerülne sor, a diétázás miatt fals negatív lesz az eredmény, így továbbra sem derül ki, hogy valójában mi okozza a problémát.
Mi a teendő?
Ha...
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
- a tüneti kezelések ellenére sem szűnő panaszunk van,
- a mozgás és a diéta ellenére sem apadnak a plusz kilóink és annak hátterében nem igazolódott semmilyen hormonális probléma, szervi elváltozás, egyéb betegség,
- láthatóan ok nélkül szorongunk, vagy indulati problémák gyötörnek stb.,
... és felmerül bennünk a gyanú, hogy ezt akár tápanyag-érzékenység is okozhatja, akkor feltétlenül forduljunk szakemberhez. Először ugyanis ki kell deríteni, hogy a szimptómák hátterében valójában tápanyag-érzékenység vagy esetleg ételallergia áll.
Az ételallergiát ezért könnyebb felismerni
Az ételallergia a tápanyag-érzékenységhez képest jóval ritkább. A gyermekek mindössze 6-8 százalékát érinti, míg 100 felnőttből legfeljebb kettő küzd vele. Felismerni is jóval könnyebb, mindazonáltal tudnunk kell, ez a betegség akár életveszélyes is lehet. Ha ugyanis valamilyen ételallergiánk van, akkor akár egy falat is azonnali, súlyos allergiás reakciót, anafilaxiás sokkot válthat ki. De az enyhébb tünetek - hányás, kiütés, hasmenés, orrfolyás stb. - is szinte azonnal kialakulnak. Mindennek oka, hogy az immunrendszerünk tévesen veszélyesnek ítéli az adott összetevőt - jellemzően valamilyen fehérjét -, és erre adja a heves védekező reakciót.
A leggyakoribb ételallergiák: mogyoró, tejfehérje, tojás és szója.
Tápanyag-érzékenység vagy ételintolerancia
Lényegében mindkét kifejezés ugyanarra az állapotra utal, még akkor is, ha a szakirodalomban néhol külön tárgyalják, mondván tápanyag-érzékenységről akkor beszélhetünk, ha a vizsgálatok sem allergiát, sem intoleranciát nem igazolnak, az adott ételalapanyag mégis panaszokat okoz. Mivel azonban a legtöbb helyen e kettőt egynek kezelik, így az egyszerűség kedvéért most mi is így teszünk, és mutatjuk, mennyiféle oka lehet a kialakulásának.
- A leggyakoribb, hogy emésztőrendszerünkből hiányzik (vagy csak alacsony szinten van jelen) egy vagy több enzim, mely az ételekben lévő fehérjék lebontásához szükséges. Ezek hiányában az adott alapanyagot, például a tejcukrot (laktóz-intolerancia) vagy a hisztamint nem tudjuk megemészteni, így felszívódás helyett az étel a belekben marad, ahol a bélbaktériumaink próbálják "eltüntetni", megemészteni azt, ennek mellékhatásai pedig igen változatosak lehetnek. Főképp puffadást, fokozott gázképződést, székrekedést vagy hasmenést, hasi görcsöket okoz ez a folyamat. Az enzimhiány lehet öröklött, de kialakulhat a káros táplálkozási szokások miatt is.
- Ritkábban valamilyen tartósítószer, gyógyszer, adalékanyag, környezetből vagy ételből származó toxikus összetevő zavarja meg az emésztésünket és okoz felszívódási zavarokat, változatos panaszokat.
- De az is előfordulhat, hogy sérül vagy megváltozik a bélflóra összetétele, ezért bizonyos baktériumok hiányában képtelenek vagyunk normálisan megemészteni az adott ételt, ez azonban a bélflóra regenerálódásával megszűnhet.
Így diagnosztizálható
Mint említettük, érdemes panaszainkkal szakembert felkeresni, mert ő már az anamnézis felvételekor jó eséllyel el tudja dönteni, hogy ételallergiával vagy tápanyag-érzékenységgel küzd a beteg. Az ételallergiák az anamnézis tükrében értékelhetők a specifikus IgE ( nutritív panel ), valamint étel provokációs tesztekkel vagy a gyanított étel elhagyásával. Követendő gyakorlatnak még mindig a duplavak placebo-kontrollált élelmiszer-vizsgálatokat tekintik a diagnózis felállításában, ám mivel ennek kivitelezése nehéz, ezért inkább a könnyebben végezhető specifikus IgE meghatározást alkalmazzák. Ennek során a levett vérből mutatják ki az allergénspecifikus IgE molekulák emelkedett szintjét. Fontos, hogy ezt az eredményt nagyban befolyásolhatja, ha korábban eliminációs diétával próbálkoztunk.
Az ételintolerancia diagnózisa szintén panelvizsgálaton alapul, ahol azonban már a táplálékspecifikus IgG jelenlétét és szintjét határozzák meg a vérből, ez alapján következtetnek arra, hogy az alany mely ételre, ételekre mutat érzékenységet. Fontos, hogy a vérvételre nem kell éhgyomorra érkezni, sőt, diétázni sem kell. Utóbbi kimondottan ellenjavallt, mivel, ha előzetesen otthon, a magunk szakállára eliminációs diétával próbáltuk kideríteni, hogy mi okozhatja a panaszainkat, az most itt visszaüthet. Ennek oka, hogy a kihagyott életféleség hiányában a vérben nem is jelenik meg a specifikusan az amiatt termelődő IgG, így az eredmény álnegatív lesz. Ezért is javasoltuk korábban, hogy bármiféle diéta helyett érdemes rögtön szakembernél kezdeni a kivizsgálást.
Ilyen az élet tápanyag-érzékenységgel
Jó hír, hogy az IgG alapú, azaz nem enzimhiányos ételintolerancia (a laktózérzékenység, a hisztamin intolerancia sajnos nem tartozik ide) kezelhető, mégpedig a sokat emlegetett eliminációs diétával. Mivel azonban már tudjuk, hogy mely ételek okozzák a panaszokat, így a "nyomozati szakasz" kihagyható, és jöhet az érdemi feladat: úgy felépíteni az étrendünket, hogy az semmilyen szinten se tartalmazza az inkriminált alapanyagokat. Bár elsőre ijesztő lehet, főképp, ha a leletünkön többféle összetevő, például bors, hagyma, kukorica vagy szója is szerepel. Ne essünk azonban kétségbe! Először is forduljunk egy dietetikushoz, aki megtanít az alapokra. A szakember elmagyarázza, számunkra mely élelmiszerek, ételcsoportok a kerülendők, hogyan és mivel válthatjuk ki azokat az étkezésünkben és hogyan előzhetjük meg az esetleges kialakuló vitamin- vagy tápanyaghiányt. Ha azonban az alapokkal már tisztában vagyunk, bátran forduljunk a gyakorló diétázókhoz, kísérletezzünk az új ízekkel, alapanyagokkal.
A legegyszerűbb ilyenkor, ha a Facebookon keresünk ételérzékenységgel, táplálékallergiával, ételintoleranciával élőknek létrehozott csoportokat. Azokba belépve nemcsak hasznos, gyakorlati tippeket, recepteket kaphatunk, de akár olyan emberekkel is találkozhatunk, akik kénytelenek "minden mentesen" élni, azaz tej, tojás, glutén, szója és még ki tudja, mennyiféle alapanyag nélkül megoldani a hétköznapjaikat. Néhány hónapnyi diéta után következhet a végső szakasz, hogy kiderítsük, kiürült-e már a szervezetünkből a korábban a problémát okozó fehérje, helyreállt-e a bélrendszerünk. Ehhez érdemes fokozatosan, a tüneteket folyamatosan figyelve visszavezetni egyszerre csak egy alapanyagot, hogy kiderüljön, fennáll-e még azzal szemben a tápanyag-érzékenységünk vagy sem. Soha ne próbáljunk azonban egyszerre több mindent visszavezetni, vagy rögtön nagy dózisban használni az alapanyagot, mert ha a szervezetünk továbbra is érzékenyen reagál, azt kellemetlen tünetekkel adhatja tudtunkra.
