Ha már panasz is érezhető, akkor a beteget leginkább a gyors javulás győzi meg. A hosszú távon szedendő gyógyszerekkel általában csak a kezelés elején érezhető folyamatos javulás. Ezt követően sokszor semmi nem készteti az embert, hogy betegségre, veszélyre gondoljon, és a folyamatos gyógyszerszedést felvállalja.
A beteg együttműködésére és az előírt terápiához való hűségre 1970 óta immár külön szó van, az angol compliance - ejtsd: komplájensz -, és egyre több tudományos igényű munka vizsgálja, hogyan alakul a terápia során a beteg együttműködése. Noha a beteg érdeke, hogy gyógyulása céljából együttműködő legyen, egyre gyakrabban kérdőjeleződik meg benne egy adott terápia szükségessége és tényleges haszna. A különböző vizsgálatok 30-60 százalékra teszik azoknak a számát, akik nem hallgatnak orvosukra, nem követik kitartóan utasításaikat, nem vagy nem kellő ideig és gyakorisággal szedik a számukra felírt orvosságokat.
A terápiahűség jutalma nem marad el
Kin múlik a siker, kinek az élete és kinek az érdeke?
Sok beteg elkezdi szedni a gyógyszert, ám bizonyos idő után terhessé válik a rendszeres szedés. Minél tovább kell szedni valamit, annál többen hagyják abba a gyógyszerszedést. Német biztosítók adataiból például jól látszik, hogy a kezeltek ötöde már a második receptet sem váltja ki, egy év után pedig 60 százalék a gyógyszerelhagyók aránya. Ennek akár anyagi okai is lehetnek, jellemzőbb azonban, hogy valaki nem látja hasznát, illetve mérlegeli az érzett vagy a szakirodalomból tudható mellékhatásokat. Az utóbbi esetet az orvosok úgy nevezik: "az együttműködés intelligens hiánya", azaz intelligens non-compliance.
A terápiával való szakítás leggyakoribb okai között találjuk azt, hogy a súlyos veszély megfoghatatlan és távolinak tűnik, miközben a gyógyszer szedése nem javítja a közérzetet. Sőt, olykor ronthatja is. Hallott már olyat, hogy a vérnyomáscsökkentő annyira hatott, hogy szedője folyton álmosnak, fáradtnak, lomhának kezdte érezni magát? Az Európai Hipertónia Társaság irányelveiben megfogalmazottak szerint a beteg-együttműködés hiányának legfőbb oka gyakran a kellemetlen mellékhatásokban keresendő. Ezért meghatározó a hatóanyagok nem túlzott, hanem épp megfelelő adagolása, a betegnek megfelelő hatóanyag kiválasztása, a megfelelő minőségű gyógyszer megvásárlása amit orvosnak és betegnek együtt kell eldöntenie. A klinikai vizsgálatok eredményei adott gyártó készítményére vonatkoznak, más változatnál érdemes rákérdezni az orvosnál a tapasztalatokra.
Új szerrel jobb esélyek
A gyógyszeripari fejlesztések az elmúlt évtizedekben az új hatóanyagok (innovatív vagy más néven okosgyógyszerek) fejlesztése mellett arra is irányultak, hogy az adott terápiát minél egyszerűbben lehessen megvalósítani. Például naponta csak egyszer kelljen bevenni a gyógyszert (vagy még ennél is ritkábban), az egyes hatóanyagok kombinálásával pedig nem csak a beszedett tabletták száma csökkent, hanem a hatás is biztosabban jelentkezik. Márpedig ezek a tényezők jelentősen emelik a terápia hatékonyságát és a rászorulók terápiához való hűségét, azaz compliance-ét.