Mindenekelőtt őrizzük meg nyugalmunkat, ami érthető módon nem könnyű. Még "békeidőben" is fontos, hogy a háziorvosokat időben el tudjuk érni. Most azonban, hogy háborút vívunk a koronavírus ellen, különösen nagy problémát jelent, ha nem veszi fel senki a telefont.
Fontos leszögezni: ennek a cikknek nem célja, hogy támadja a háziorvosokat. Ugyanakkor nem is szeretnék szépíteni. A többség persze kivétel, ám igenis, vannak háziorvosok, akik szó szerint "eltűntek" a járvány kitörése óta. Természetesen lehet érv, hogy veszélyeztetett korban vannak és nincs megfelelő védőfelszerelésük. Ám, ha egy háziorvost valami gátol abban, hogy betegeket fogadjon, kötelessége gondoskodni helyettesről. Továbbá a veszélyeztetett orvosok is tarthatnak telefonos ügyeletet, pláne, hogy koronavírus-gyanús betegek ambuláns ellátása esetén ők az illetékesek. Éppen ezért rosszul veszi ki magát, ha egy háziorvos elérhetetlen ebben az időben.
Az orvosi ügyelet nem mehet ki olyan beteghez, akinél a koronavírus tünetei (láz, orrfolyás, köhögés, vagy nehézlégzés) jelentkeztek. De kit fog hívni a páciens olyankor, ha panasza van, és nem éri el a háziorvost? Az ügyeletet. A kör be is zárul, hiszen az ügyelet csak annyit tud mondani, hogy hívja fel a háziorvosát. A beteg pedig hiába mondja, hogy nem éri el telefonon.
Nagyon sokan azért hívják fel az ügyeletet, mert csupán receptet szeretnének feliratni, olyan gyógyszereket, amelyeket évek óta szednek és most elfogytak. A háziovosnak annyi lenne a dolga, hogy a beteggel való érintkezés nélkül csak felvezeti a gyógyszert a "felhőbe", egy online rendszerbe, ami alapján a gyógyszerész már kiadhatja a kért készítményt. Mivel azonban a háziorvost nem lehet elérni, ezek a betegek gyógyszer nélkül maradnak, és érthető módon egyre idegesebbek, türelmetlenebbek lesznek.
Mi ilyenkor a teendő?
Ilyen esetben azt javasolnánk, hogy a beteg hívja fel az adott rendelő másik háziorvosát, hátha szolidaritásból segít. De persze ez a megoldás, hogy a dolgozó háziorvosok átveszik az összes betegét annak, aki "elfeledkezik" a pácienseiről. De az is megoldás, ha háziorvost váltanak, Magyarországon szabad orvosválasztás van. Azt is jó tudni, hogy ilyen esetben a háziorvos szabálysértést követ el, és ezt lehet jelenteni.
Mindemellett tudjuk, hogy vannak olyan orvosok, akik egész rendelési idejük alatt egyik telefonbeszékgetésből csöppennek a másikba, és erejüket megfeszítve harcolnak a frontvonalon. Nekik szóljon este nyolckor a taps ugyanúgy, mint megannyi mentősnek és kórházi dolgozónak, akik a koronavírus-gyanús betegek egyre növekvő áradatát próbálják kezelni.
Akinek inge, az viszont vegye magára! Bizonyára nyomós oka van valamennyi elérhetetlen háziorvosnak arra, hogy miért nem rendelnek most. Ez esetben kérhetnek segítséget, mondhatják azt, hogy háttérbe vonulnak, nem akarják kitenni magukat egy esetleges fertőzésnek, hovatovább a telefonos segítségnek sme tudnak most eleget tenni. Gondoskodhatnak helyettesről, és bizonyára van még számos más megoldás is. Egy dolgot nem tehetnek: cserben hagyni a túlterhelt egészségügyi rendszert.
A szerző mentőápolóként dolgozik.