A szapora szívverés, az izzadás, a remegés, a zsibbadás, a légszomj, a mellkasi fájdalom és a szédülés a leggyakoribb tünetei az úgynevezett pánikbetegségnek, amely a szorongásos mentális zavarok csoportjába tartozik – olvasható a Semmelweis Egyetem oldalán.
Húsz évvel ezelőtt akár hónapok is eltelhettek a diagnózisig, a pánikrohammal együtt járó tünetek alapján ugyanis szervi okokra gyanakodtak az orvosok. A szimptómákat gyakran összekeverték például a szívinfarktus jeleivel, a gyomorfekéllyel vagy a refluxszal. Mára a betegség ismertsége miatt jelentősen rövidült ez a folyamat, így a gyógyulás is gyorsabb lehet – emelte ki Dr. Purebl György, a Magatartástudományi Intézet igazgatóhelyettese.
Százezreket érintő betegség
Szorongásos rohamot – ami tulajdonképpen egy pánikroham – szinte minden ember átél vagy átélt már élete során. A rohamszerűen érkező rosszullét kiváltó oka általában könnyen beazonosítható: lehet egy félelemkeltő közlekedési szituáció, egy váratlan telefonhívás vagy akár egy vizsgahelyzet is. Mivel ilyenkor a roham oka jól értelmezhető, általában nem vált ki tartós aggódást. Más a helyzet azonban a „klasszikus” pánikroham esetében. Ilyenkor a kiváltó ok nem egyértelmű, a tünetek derült égből villámcsapásként jelentkeznek, ez pedig további szorongásokhoz vezet – magyarázta a szakember.
A roham során gyakran szapora szívverést, izzadást, remegést, zsibbadást, légszomjat, mellkasi fájdalmat, hideg- vagy meleghullámokat, hányingert vagy hasi tüneteket észlelünk. Jelentkezhet még szédülés, ájulás- és irrealitásérzés vagy a testtől való elválás érzése is. Legrosszabb esetben pedig a páciens átélheti az önkontroll elvesztésétől való félelemet vagy a halálfélelmet is. A szorongás és a tünetek intenzitása nagyjából 10 perc alatt eléri a tetőpontot, majd a roham 20-30 perc alatt fokozatosan, magától megszűnik.
A rosszulléttől való rettegés
Egyetlen roham még nem vezet betegséghez – hangsúlyozta Dr. Purebl György. A pánikbetegség kialakulásában azonban nem a rohamok gyakorisága játszik szerepet, sokkal inkább az, hogy a beteg hogyan ítéli meg a testében lejátszódó folyamatokat – tette hozzá.
Sokaknak ijesztő élmény lehet egy pánikrohamot átélni, hiszen a tünetek hasonlítanak például a szívinfarktus vagy valamilyen egyéb életveszélyes betegség jeleihez. Ezért olyan gyakori, hogy a roham után a páciens retteg egy újabb rosszulléttől. Nehezíti a helyzetet, hogy akárhányadik roham után jelentkezhet az úgynevezett anticipátoros (előrevetítő) szorongás: az érintett folyton arra gondol, hogy biztosan újra rosszul lesz. Ebben az esetben már pánikbetegségről van szó.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mi lehet a kiváltó ok?
A szakember szerint bár a kiváltó okok ismeretlenek, a rossz megküzdési technika vagy egy szorongásos kulcsélmény is állhat a háttérben, illetve nagy szerepet tulajdonítanak a szülők „túlféltő” magatartásának is. Egy biztos: a pánikbetegeknél fokozott szorongásérzékenység tapasztalható. Ebből ered a testérzékelésre fordított nagyobb figyelem, az állapot félreértelmezése és „túlreagálása” is. Bár a pánikbetegség genetikai hátterét még nem tudták pontosan feltárni, találtak már jeleket arra vonatkozóan, hogy a hajlam örökölhető. A pánikbetegek közeli rokonai között ugyanis átlagosan négyszer nagyobb a betegség megjelenésének valószínűsége.
A pánikbetegségre jellemző, hogy más pszichés eredetű betegségek is társulhatnak mellé. A klinikai depressziót például gyakran hozzák összefüggésbe vele. De az esetek 80 százalékában úgynevezett agorafóbia kíséri. Az ebben szenvedők szorongást éreznek az olyan helyektől és helyzetektől, ahonnan a menekülés nehéz, vagy ahol nem számíthatnak segítségre a pánikszerű tünetek jelentkezése esetén. Az agorafóbiás félelem leggyakrabban egyedüllét során, távol az otthontól, tömegben vagy valamilyen tömegközlekedési eszközön jelentkezik.
Hogyan kezelhető a betegség?
A legfontosabb, hogy a páciensek még a betegség súlyosbodása előtt kezelést kapjanak – hangsúlyozta a szakember. A kezelés lehet gyógyszeres és/vagy pszichoterápiás beavatkozás is. A kutatások szerint a pánikbetegség kezelésében a kognitív viselkedésterápia az egyik leghatékonyabb módszer, az esetek 90 százalékában teljes gyógyulást lehet elérni, hatása pedig hosszú távú, azaz a terápia befejezése után is fennmarad.
A kognitív viselkedésterápiát oxfordi mintára a Semmelweis Egyetemen adaptálta nálunk először Dr. Kopp Mária munkacsoportja a kilencvenes években. A terápia lényege, hogy a beteg megtanulja felismerni és korrigálni a testi reakciói katasztrofizálásából származó negatív gondolatait, amelyek a pánikrohamok megjelenéséért és fennmaradásáért felelősek – ismertette Dr. Purebl György.
Ezzel párhuzamosan a reális helyzetértékelés kialakítása, az aktuális stresszhelyzet kezelése és az elkerülő viselkedések leépítése is a terápia része. A sikeres kezelés végén a páciens visszatérhet korábbi megszokott életviteléhez. Bár az eredeti terápia tizenkét alkalmas, a szakember tapasztalatai szerint ma már – a korai diagnózisnak köszönhetően – rövidebb idő alatt is jelentősen javulhat a betegek állapota. Megjegyezte, hogy a terápia egy intenzív nyelvtanfolyamhoz hasonlítható: a gyógyuláshoz a páciens aktív közreműködése szükséges, ami gyakran embert próbáló lehet.
Ez is érdekelhet
