Az egyik típus korábban hal!
Nem mindenkire ugyanúgy hat a stressz, többféle személyiségtípus különíthető el, és az ebbe tartozó emberek másként reagálnak az alkalmi vagy állandó feszültségre.
Az "A típusba' tartozóknál megfigyelték, hogy folyton rohannak, egyre több dolgot szeretnének egyre kevesebb idő alatt elvégezni, kritikus hajlamúak, elégedetlenek, nyíltan, vagy elfojtottan agresszívek, mindenkiben konkurenciát, minden helyzetben versenyt látnak, amelyből természetesen csakis győztesen szabad kikerülni.
A "B típusú" személyiségek sokkal kiegyensúlyozottabbak, jobb az időbeosztásuk, általában pedig elégedettebbek saját teljesítményükkel és az életükkel.
Nem meglepő, hogy a kutatók tapasztalatai szerint az "A típusú" személyiségjegyekkel rendelkezőket jobban fenyegetik a szív- és érrendszeri betegségek: a megfigyelési időszak alatt 257-en haltak meg infarktusban az alanyok közül, 95 százalékuk (!) az "A típusba" tartozott.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Nem csak a menedzserek veszélyeztetettek
A nyugati munkakultúra és a modern világ viszont egyértelműen az "A típusú" személyiségeknek kedvez: ők azok a csúcsmenedzserek, akik egyszerre vannak száz helyen, folyton elérhetőek, egy pillanatra sem hagyják abba a munkát. De azok is túlterheltek, akik nem dolgoznak felsővezetőként, egyszerűen sokat követel tőlük a napi munka, a háztartás, a számtalan elintéznivaló. De stresszt okozhat a városi közlekedés zaja, a forgalmi dugó, a megoldatlan magánéleti problémák, a gyerek iskolai intője, vagy épp az, ha sokan vannak a boltban.
Nem mindenkire hat egyformán a feszültség, van, aki szinte fel sem veszi, van, aki elfojtja, és az sem általánosítható, hogy kinél milyen szervi panaszt vált ki, ha tartós stresszben él .
Hogyan árt a stressz?
A stressz, valamint a feszültségkeltő helyzetekben érzett harag, düh, vagy épp a lassan, alattomosan kialakuló, ám rosszabb esetben tartóssá váló depresszió a szervezet szinte minden területét károsíthatja.
A feszült helyzetekben kiválasztott adrenalin a "harcolj vagy menekülj" ősi állapotába helyezi a szervezetet, a civilizált világban viszont a leggyakrabban a stresszre adott e két természetes válasz egyike sem alkalmazható, hiszen nem keveredhetünk folyton harcba, és nem is menekülhetünk el például a családtagjaink gerjesztette feszültség elől.
A szívverés viszont felgyorsul, a vér az izmokba áramlik, és a negatív érzelmek hatására megkezdődik a katekolamin hormonok (többek közt az adrenalin) termelése. Az utóbbi évtizedek szakirányú kutatásaiból kiderül, hogy ezek a hormonok nagymértékben hozzájárulnak az erek falán lerakódó plakkok kialakulásához. A tartós, felfokozott állapot, amelyet nem követ az ellazulás, többletmunkára készteti a szívet, ami hosszú időn keresztül megterhelő lehet.
Nem csoda hát, hogy a folyton feszültségben élő emberek gyakrabban szenvednek valamilyen szív- és érrendszeri betegségtől , és infarktust is gyakrabban kapnak. Ráadásul ez egyfajta ördögi kör, hiszen a krónikus betegségeket a depresszió fő kiváltó okai között tartják számon.
Oldjuk fel!
Bár a stresszt nem lehet teljesen kiküszöbölni az életünkből, hiszen nem vonulhatunk ki mindannyian a világból, hogy az életünket egy napsütötte vidék csendes házikójában töltsük, mégis a mindennapokban sokat tehetünk azért, hogy megtanuljuk kezelni a feszültséget.
Az egyik legjobb feszültségoldó a rendszeres mozgás: már napi fél óra sétával is tehetünk azért, hogy megszabaduljunk a feszültségtől. Persze nemcsak a séta, hanem bármilyen sport jó: a küzdősportok, a futás, az úszás, az aerobic, vagy a jóga ugyancsak sokat tesz a feszültség hatásának elhárításáért.
Utóbbi különösen hasznos lehet, hiszen a jógaórákon a tudatos lazítás, vagy akár a meditáció alapjait is elsajátíthatjuk. Ha nagyon feszültek vagyunk, érdemes pár percre leülni egy csöndes sarokba, és tudatosan ellazítani az izmainkat, majd egy ideig kizárólag a lassú, mély légzésre figyelni. A pozitív gondolkodás is jó út afelé, hogy aggódás és folytonos idegeskedés helyett inkább élvezzük a pillanatokat.
És hiába a rengeteg munka, ne hanyagoljuk el a családon belüli és azon kívüli emberi kapcsolatainkat sem, hiszen a támogató közösség nagyon sokat tud tenni azért, hogy magunk mögött hagyhassuk a napi feszültséget.
