Emésztőrendszerünk egyik legfontosabb szerve a gyomrunk, amely annak ellenére, hogy átlagosan csak 25 centiméter hosszú és 10 centiméter széles, 4 liternek megfelelő űrtartalommal rendelkezik. A táplálék a nyelőcsövön keresztül érkezik bele, majd a nyombél felé távozik. A fekvése sem mellékes: a hasüregben éppen a rekeszizom alatt helyezkedik el. Kívülről vastag, erős, háromrétegű simaizom alkotja, befelé haladva egy kötőszöveti réteget találunk, amely a vér- és nyirokérhálózatnak biztosítja a helyet. Legbelül pedig redős nyálkahártya borítja, amely biztosítja, hogy szükség esetén ki tudjon tágulni.
Maga a gyomornedv is több dologból tevődik össze. Van benne nyák, idegen szóval mucin, különböző enzimek, lenyelt nyál, valamint a gyomorsav , amely tulajdonképpen erősen maró hatású sósav. A nyálkahártya belső felületén elhelyezkedő úgynevezett parietalis, vagy más néven fedősejtjek termelik. Nemcsak a bekerült étel lebontásáért felelős, hanem azért is, hogy a táplálékkal együtt érkező baktériumokat és vírusokat is semlegesítse, tulajdonképpen fertőtlenítse. Sajnos ahogy idősödünk, egyre kevesebbet tud előállítani belőle a szervezetünk, tudományos adatok szerint 60 éves korunkra körülbelül felére esik vissza a mennyisége.
Mivel számos nélkülözhetetlen ásványi anyag és nyomelem feldolgozásában is részt vesz, ezért a kevés gyomorsav komoly hiánybetegségeket okozhat. Ezen kívül a mikroorganizmusoknak is szabad útja nyílik, akadálytalanul jutnak be a belekbe, és akár az egész emésztőrendszert is megbetegíthetik. Ettől függetlenül a civilizációs betegségek közé inkább azt sorolják, amikor a túl sok gyomorsavtól szenvedünk. Bizonyos anyagok, vagy állapotok ugyanis annyira ingerelhetik a gyomor nyálkahártyáját, hogy a szükségesnél jóval többet állítson elő belőle.
Mitől termelődik a gyomorsav?
A gyomorsavtermelés már akkor elkezdődik, amikor összefut a nyál a szánkban, azaz már az étel látványa elég hozzá. Ha pedig egy falatot a szánkba veszünk, tovább erősödik a folyamat. Ha be is jut a táplálék a gyomorba, akkor annak kitágul a fala. Ez a fajta feszülés érzés további ingerlést jelent a gyomorsavat termelő sejteknek. Az, hogy pontosan mennyi termelődik ebből az erősen maró anyagból, több tényezőtől is függ. Befolyásolja, hogy pontosan mit és mennyit ettünk, szedünk-e gyógyszereket, vagy sokat idegeskedünk, stresszelünk-e.
A maró hatás visszájára is tudna fordulni, azaz megfelelő védelem híján károsítaná a gyomorfalát alkotó szöveteket. Ezért termelik az úgynevezett melléksejtek a nyákot, idegen szóval mucint. Sőt, a sósav a nyelőcsövet borító nyálkahártyát is képes lenne felsérteni, ott a gyomorszáj feladata, hogy megakadályozza a visszaáramlást . Ez olyan erős záróizommal rendelkezik, hogy egészséges embernél szinte egyáltalán nem, vagy nagyon ritkán fordul elő az, hogy mégis kijut a sav a gyomorból. Ha azonban túl sok gyomorsav termelődik, nehéz ezt megakadályozni. Ilyenkor tapasztalhatunk puffadást, hányingert, hányást, rossz szájízt, valamint maró égető érzést is a torkunkban vagy a mellkasunkban.
Gyomorbajok: nem mindig a gyomorsav a ludas
Nem mindig a túl sok gyomorsav a felelős a betegségek kialakulásáért. Ugyanolyan kockázatot jelent, ha a gyomornyálkahártya védelme gyenge, így a maró nedv képes azt károsítani, ebből alakul ki a fekély. Az orvosok legtöbbször a stresszt okolják érte, de gyakran előfordul, hogy mozgásszervi betegségekre felírt gyógyszerek mellékhatásaként jelenik meg. Sőt, fekélyt okozhat egy baktérium, az úgynevezett Helicobacter pylori is - amely a betegek nagy részénél kimutatható a szervezetben. Refluxról akkor beszélünk, ha a gyomorsav visszacsorog a nyelőcsőbe. Ilyenkor a gyomorszájat érdemes vizsgálni, hiszen normális esetben nem engedi vissza a gyomornedvet a szájüreg felé. Ha viszont az izomgyűrű nem záródik tökéletesen, a torkunkig is eljuthat, sőt, akár a légutakba is bekerülhet, ami krónikus köhögéshez, valamint fül- és orrgyulladásokhoz is vezethet. A kezelés során az orvosok általában savcsökkentőket alkalmaznak, de felírhatnak úgynevezett prokinetikus gyógyszereket is, amelyek gyorsítják a gyomor kiürülését.
A várandósok is jól ismerik a gyomorégést : háromból két kismamát biztos, hogy kínzó a várandóssága utolsó hónapjaiban. A háttérben a hormonműködés megváltozása áll, valamint az, hogy a magzat növekedésével alulról érkező nyomás miatt magasabban helyezkedik el a gyomor. A gyermeket váróknak, és azoknak, akik csak ritkán küzdenek a gyomorsav-túltermeléssel az orvosok általában azt javasolják, hogy ebéd után fekvés helyett sétáljanak, hiszen a mozgás gyorsítja az emésztést. Egyenek lassabban, rágjanak meg jó alaposan minden falatot, és ne fogyasszanak nagy adagokat. Kerüljék a zsíros, olajban sült, túl fűszeres, vagy túl cukros ételeket. Sőt, a magas csersavtartalmú kávét és fekete teát is.
Szponzorált tartalom. A cikk megjelenését a Quamatel Mini, a Richter Gedeon Nyrt terméke támogatta.